Legyek bármennyire rugalmas és kalandvágyó is, az ilyen mértékű változások mindenkit megviselnek. Engem is. Ahogy hajtogatom a ruháimat, eszembe jutnak a nagy újrakezdők a Bibliából. József, akit testvérei eladnak, és Egyiptomban kell új életet kezdenie. Mózes, akit halálra kerestetnek az egyiptomi megölése miatt, ezért Midiánba menekül új élet reményében. Jób, aki talán az újrakezdők legismertebb alakja. Ebben a pillanatban hús-vér embernek látom őket, érzem a zavarodottságot és bizonytalanságot, amit ők is megélhettek. Újrakezdeni sohasem egyszerű.

Van néhány igevers a Bibliában, amit mindig nagy megrendüléssel és izgatottsággal olvasok: „És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. (...) És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ővele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból." (Mózes I. könyve, 12. fejezet). Ábrahám mindig a kedvencem volt. Nem kényszerítette őt semmilyen körülmény arra, hogy hátrahagyja mindenét, és elinduljon egy ígéret miatt, amit egy ismeretlen Isten tett neki. Az ő élete felett nem rendelkezett senki, nem is kerestették halálra, és megvolt mindene a jó élethez. Szabad akaratából döntött úgy, hogy engedelmeskedik az Úr hívásának. Elképzelem őt, ahogy hosszú esti beszélgetések alkalmával próbálja meggyőzni Lótot, hogy tartson vele. Biztosíték nincs, pontos cél és távolság nincs. Egy ígéret van, hogy Isten elvezeti őket Kánaánba. Szinte hallom az esti vitákat Sárával, aki okos asszony lévén biztosan felhozott minden ellenérvet Ábrahámnak. Érzem pironkodását is a szomszédok és barátok rosszalló pillantásai miatt. Ábrahám hetvenöt évesen vágott neki a nagy ismeretlennek, és élt az újrakezdés csodálatos lehetőségével.

Már az ötödik bőröndnél tartok, erre is rá kell ülni, mert minduntalan ki akarnak folyni belőle életem kellékei. Hiába ülök rá, szorítom le a könyökömmel, rátérdelek, nem vihetek mindent magammal. Újra széthúzom a cipzárt, és figyelem, ahogy szépen kidagad a poggyászból a sok ruha és kacat, mint egy nagy adag kovász a kelesztőtálból. Mielőtt új életet kezdenék, ki kell válogatnom a fontos dolgokat, amiket magammal szeretnék vinni. Szelektálni sem könnyű.

Megint Ábrahámra gondolok, és Sárára, hogy bezzeg nekik milyen egyszerű lehetett, mert csak hasznos holmijaik voltak. Én már az első bőröndbe belepakoltam egy öt kilogrammos törött máltai oszlopfőt, egy darab kézzel készített üvegtéglát és néhány törött mozaikdarabkát. Csupa hasztalan, mégis nélkülözhetetlen darab. Mikor még a megtérésem utáni első szerelem lángjában égtem, végletesen gondolkodtam mindenről. Azt képzeltem, hogy Istennél tiszta lappal csak úgy lehet kezdeni egy új életet, évet vagy akár csak egy napot is, ha mindent tűzre vágunk, ami a régi életből való. Ma már jobban ismerem Isten szeretetét, és tudom jól, hogy az Úrnak nem kedves a felesleges áldozat. Az újrakezdéshez néha igenis szükségesek a régi holmik, hiszen azok is részünkké váltak, tőlük vagyunk egészen önmagunk.

Kétezertizenhat január elseje. Újratervezés. Amikor ma tiszta lapot kérek Istentől, nem szabom olyan feltételekhez, melyeket emberi gyarlóságom könnyedén megszeghet. Ha Ábrahámnak elég volt csak a végcél ismerete, ahhoz, hogy bátran elinduljon egy új élet felé, akkor nekem is elég lesz. Nem büntetem magam felesleges elvárásokkal, és megfogadom, hogy nem fogadkozom. Bennem van minden, ami egy újratervezéshez kell: Isten szeretete és Lelke. Másra nincs is szüksége senkinek egy új élethez.

Adamik Mónika