A református középiskolák végzősei és osztályfőnökeik a hétvége óta országszerte kabátjukon viselik az érettségiig vezető út jelképét, a szalagot. A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban nyolcvanöt végzős diáknak tűzték fel a közösséghez tartozás és a felnőtté válás jelképét. 

A szigor összehoz
Az orvosi egyetemre készül Pálinkás Rebeka, végzős diák. Bár ő maga katolikus, és korábban nem ismerte a református hagyományokat, a hétfő reggeli áhítatokat kifejezetten szerette. Szerencsésnek tartja magát amiatt is, hogy a Lónyayban olyan tanárok oktatták a továbbtanuláshoz szükséges tantárgyakat, akiknek a keze alatt minden esélye megvan a sikeres felvételihez. Rebeka már előrehozott érettségit is tett kémiából és németből. Arról mesél, régebben nagyon várták az osztálytársaival, hogy végzősök legyenek.
– Ha nem volt kedvünk reggel felkelni, arra gondoltunk, elérkezhetne végre a ballagás ideje. Most viszont érdekes érzés, hogy csak fél év van hátra. Szerettem idejárni, nagyon jó osztályközösségünk alakult ki.
Néhány fiú az osztályból terveket szövöget arról, hogy az egyetemi tanulmányok megkezdésével is tartani fogják a kapcsolatot – árulja el Tolnay Barnabás. Rebeka osztálytársa szerint sok iskolával szemben a Lónyayban évfolyamról évfolyamra összetartó közösségekké kovácsolódnak a diákok az elvárások és a szigorú szabályok miatt.

Jó pásztornak jó a nyája
A szalagavató estéjéről Barnabás emlékezetes szavakat visz magával útravalóul.
– Nyikos András tiszteletes úr jókor – még mielőtt kilépnénk az iskolából – hívta fel arra a figyelmünket, hogy ha nem fogjuk Isten kezét, elveszettek vagyunk.
Barnabás korábban református általános iskolába járt. Állítása szerint a gimnázium nemcsak folytatta az általa megszokott, egyházi hagyományokat, hanem teret adott az érlelődésnek is.
– Előítélet volt bennem amiatt, hogy nagyon konzervatív a vallás, és furcsálltam néhány dolgot – az évek során azonban kibontakozott előttem az értelme.
A fiatalember gimnáziumi évei alatt a gyülekezeti ifjúsági órán és az iskolai hittanórákon tehette fel a hittel kapcsolatos kérdéseit. Bár szerinte ma nem divat istenhívőnek lenni, a kereteket feszegető és a hitéletet nem vagy kevésbé megélő kamaszok számára is előnyös egy egyházi iskola.
– Itt legalább hallanak Istenről, benne vannak egy ilyen környezetben. A jó pásztor nyájában könnyebb jónak lenni, mint a rossz pásztoréban.

Fékez, de nem kényszerít
– Annak a fejlődési folyamatnak, amelyen a gimnazisták keresztülmennek, egy osztályfőnök szinte naponta részese – a maga buktatóival együtt. Az osztályfőnök nemcsak szereti az osztályát, hanem irányítja is: az intőt, rovót is meg kell adni, ha úgy kívánja a helyzet – mondta el portálunknak Magyar Ágnes, a Lónyay magyar–ének szakos tanára, aki több osztályt is elvezetett az érettségiig. Bár úgy véli, az osztályfőnöknek a fék szerepét kell betöltenie, értékeket is fel kell mutatnia, de semmire sem kényszerítheti a tanulókat.

Két lázadási hullám
A tanárnő szerint nemcsak a fizikai változás szemmel látható a szalagavatón, hanem a diákok viselkedésében is nagy változás megy végbe.
– A kiskamaszkor végén érnek be az iskolába az akkori lázadásaikkal, azután a második kamaszkori hullámot tizenöt-tizenhat évesen szintén végigéljük a szülőkkel, ezután következik egy felnőttebb kor. Már jobban meg tudják szólítani a tanáraikat, az osztályközösségek összetartóbbak, és a fiatalok szembesülnek azzal, hogy nagykorúak: tudják, hogy jogosítványt szerezhetnek, nem kell feltétlenül aláíratniuk az ellenőrzőt. Azzal is szembesülniük kell azonban, hogy bizonyos értelemben gyerekek maradnak, ami a felügyeletet vagy a felelősséget illeti. Ez sokszor okoz nehézséget.

Az internet nem átok
Abban a Lónyay tanárai egyetértenek, hogy nagy a különbség a mai fiatalok és a több évvel, évtizeddel ezelőtti kamaszok között. Ennek legszembetűnőbb oka, hogy mindennapos használati eszközeik közé tartoznak a legújabb infotechnikai vívmányok, amelyek nagy hatással vannak társas kapcsolataikra is.
– Valószínűleg többet lógnak a legnépszerűbb közösségi oldalon, mint kellene, ugyanakkor egyfajta közvetlenséget is megtanulnak vele. Ez amennyi hátránnyal, annyi előnnyel is szolgálhat később az elhelyezkedéskor vagy a társas kapcsolatok kialakításakor – vélekedik a magyartanárnő.

Formálódó hit
Laták István magyar–történelem szakos tanár, az egyik végzős osztály osztályfőnöke szerint egy pedagógusnak haladnia kell a korral, vagyis a hagyományos értékeket a kornak megfelelő módszerekkel kell átadnia.
– A kötelező olvasmányok között vannak modern alkotások is, de olyan klasszikusok is, mint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, amelyben van egy megtéréstörténet. Ezeket a témákat nem erőltetem a diákokra, és nem kényszerből foglalkozunk velük, hanem kimondottan partnerként.
Laták István elmondta, osztályában az elmúlt hat évben hét-nyolc gyerek magaviseletében és a hithez való viszonyában is pozitív változást észlelt.
– Felvettük a kapcsolatot például a Fiatalok az Élet Küszöbén csoporttal. Az angoltáborukban volt olyan fiú, aki közelebb került a Megváltóhoz.
A pedagógus szerint a hívő diákok hatnak a társaikra: előfordult, hogy egy-egy konfliktusban magukra vállalták a közvetítő szerepét.

Ne a seprű parancsoljon
Laták István szerint fontos, hogy a gyerekek merjenek beszélni – akár négyszemközt is, órák után.
– Ilyenkor elmondom nekik, hogy a becsületes munka, a szaktudás, az oklevél nélkül nem boldogul az ember. Mindig úgy fogalmazok, hogy még a seprű is parancsolni fog, ha nem tanultok. Önismeret, tudásszint és munka – ez a három kell az előrejutáshoz. Ha Istenben bíznak, akkor pedig van kitartás is bennük. Nem nyaggatom őket, és igyekszem nem is címkézni azt a gyereket, aki lemarad, hanem inkább vigasztalni és elmondani, hogy vannak alternatív esélyek a továbbtanulásra: OKJ-képzés, keresztfélévek.
Az osztályfőnök hozzátette, a szalag, amit ő és a diákjai viselnek a kabátjukon, nem puszta formalitás: a közösséghez tartozást fejezi ki, és azt, hogy a gimnazisták elindultak a felnőtté válás útján. Nemcsak a diákok számára van azonban jelentősége.
– A szalagavatón azt éreztem, hogy nem bántam meg a hatéves munkát, és látok esélyt arra, hogy van értelme pedagógusként dolgozni.

Érettebbek a mai fiatalok

A mai diákok érettebbek, okosabbak, életrevalóbbak, mint amilyenek a szüleik voltak Bódyné Enese Laura, a Lónyai Utcai Református Gimnázium igazgatója szerint.
– Ha összehasonlítom a pályám elejét napjainkkal, óriási a változás. Ezelőtt harminc évvel a gyerekek sokkal inkább foghatóak voltak, kötődtek az iskolához, a tanárhoz, a családhoz, sokkal nagyobb sikk volt tanulni, mint most, és ahogy haladtunk előre az időben, ezek a fonalak mindig lazultak. Harminc évvel ezelőtt nem volt internet, mobiltelefon, skype, okostábla, sokkal nagyobb felelősség hárult a tanárra, felkészültségére, tudására, és sokkal inkább rá lehetett venni a gyerekeket arra, hogyha egy-egy témában el akartak mélyülni, akkor annak valóban utánajárjanak, könyvtárban kutakodjanak, és ne csak az internetet vegyék alapul.

Alázattal és öntudatosan
Bár a közoktatás része az egyházi iskola, az elmúlt években sok szempontból nehezebb helyzetben voltak az egyházi iskolák, mint a többi közoktatási intézmény. Az igazgatónő portálunknak elmondta, az utóbbi egy év sem hozott alapvető változásokat az intézmény életébe; a nehézségek nem számolódtak fel egyik napról a másikra.
Bár az igazgatónő szerint az új érettségi és felvételi eljárás miatt a felsőoktatás is felhígult az elmúlt években, a gimnázium tartja magát a korábbi tanulmányi színvonal megköveteléséhez. Még nagyobb hangsúlyt fektetnek azonban az emberi értékek kiművelésére.
– A diákokat arra tanítjuk, hogy legyenek egyenes, jellemes, gerinces emberek, akik mindenkor képesek kiállni a hazájukért, az egyházukért, önmagukért, családjukért és hivatásukért. Fontos, hogy szerényen, alázatosan, de öntudatosan vállalják keresztyén, református mivoltukat és magyarságukat.

Jakus Ágnes