Hála Istennek – felelte Köves Slomó rabbi Balog Zoltánnak arra a kérdésére, hogy érzi magát a mai Magyarországon az a közösség, akit a vallási vezető képvisel. Köves Slomó kifejtette: a régi mondás arra utal, hogy a jóért és a rosszért is egyaránt áldani kell a Teremtőt. A rabbi meglátása szerint a zsidóságra osztott szerep – különösen Európában – változóban van.
Mint mondta, az egész európai civilizációt megrengető trauma, a holokauszt időben távolabb került, ennek és az egész világon zajló társadalmi-politikai átalakulásnak köszönhetően a zsidóságot egyre kevésbé ruházzák fel az áldozat szerepével, ami mindenféle politikai irányzatnak legitimációs alapot jelentett. „A világ nyugati fele nem sokkal ezelőttig azt állította: minden diktatúra a fasizmushoz és a nácizmushoz vezet, ezzel próbálta saját magát legitimálni. A keleti blokk szerint pedig a burzsoák fasiszták és az emberi egyenlőség ellenképe a nácizmus – ők meg ezzel próbálták a saját bűntetteiket legitimálni. Mindkét oldal leosztott egy szerepet a zsidóságnak, miszerint áldozatként jelenjen meg a köztudatban. Eszerint nem is lehet más szerepe – cselekvő szerepe –, mint a legitimáció biztosítása. Ám ma már más bal- és jobboldali felosztás rajzolódik ki, és ebben a szerepleosztásban a legtöbb zsidót egyesítő Izrael átkerül az áldozatszerepből a tettes oldalra.”

Köves Slomó szólt a nemzetállamok megkérdőjeleződéséről is. „A nemzet fogalma olyan abszolút és konzervatív érték, amely nem fér bele az értéksemleges világba. A hagyományőrző, konzervatív zsidóságnak ez nagy lehetőség arra, hogy újrapozicionálja saját magát. Az a zsidó identitás pedig, amelyik ennek a hagyományőrző, a vallást komolyan gondoló zsidó identitásnak volt az ellenpontja, most leáldozóban van.”

Balog Zoltán az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadságot kihirdető passzusának felolvasása után sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a különböző vallások képviselői ma már alig folytatnak párbeszédet egymással, nem osztják meg egymással a számukra fontos értékeket, az erőszakmentes térítésig pedig még csak gondolatban sem jutnak el. Köves Slomó rabbi szerint a mély hitbeli meggyőződésre jutott ember vagy azért nem akarja meggyőzni embertársait, mert nem tiszteli őket eléggé, vagy mert nem tiszteli azt, amiben hisz. Azt is megjegyezte ugyanakkor, hogy a zsidóság a szó klasszikus értelmében nem misszionáló vallás, a párbeszéd megszakadása pedig szerinte annak tudható be, hogy Európában a hatalom erejével végrehajtott erőszakos misszió traumatikus emlékei megnehezítik egyáltalán a vallásra való nyitottságot és a misszió ügyét is. Úgy véli, a holokauszt kompenzatív állapotot teremtett Európában a keresztyénség számára, míg a dél-amerikai, afrikai vagy távol-keleti közösségeket nem sújtja ez a teher.

Szó esett többek között arról is, miért nehéz az iszlámmal folytatott párbeszéd, és hogy egyáltalán azt a kérdést is meg kell válaszolnia zsidóknak és keresztyéneknek is, hogy mire jó a vallás. Köves Slomó a saját maga által felvetett kérdésre azt mondta: „Százötven-kétszáz évvel ezelőttig a vallás volt az, ami kárpótolt valamiért. Az objektív jólét hiányát kárpótolta a remény, amit a hit tudott megadni. Ma van jólét a világnak ezen a felén – mit tud adni akkor a vallás? Mivel tudunk meggyőzni valakit?”

Balog Zoltán szerint épp az a lenyűgöző, hogy az üzenet már a prófétáknál is arról szól, hogy a pénz nem boldogít – akár van, akár nincs –, vagyis az örömüzenet szegényekhez és gazdagokhoz egyaránt szól ma is.

Köves Slomó úgy reagált: „az Isten–ember viszonyban felismerem, hogy az én létezésem feltételes, és az abszolút létező egyedül Isten. Ezért a létbizonyosságomat, amit születésemtől fogva keresek – és amit a materiális javak gyarapításával és az utódok nemzésével kívánok elérni –, soha nem tudom elnyerni, csak akkor, ha az abszolút létezéshez kapcsolódom, aki maga Isten. Ehhez a kiindulóponthoz segít eljutni, amikor átélem, hogy a létezésem bizonytalan.”

Videó és képek: Füle Tamás