Már egy hete tart a Miss World szépségverseny kapcsán kirobbant lázongás Afrika legnépesebb országában, Nigériában. A felbőszült muzulmán tömegek ezúttal prófétájuk védelmére kelve öltek meg száznál is több keresztyént. A sebesültek száma meghaladja az ötszázat. Templomok sora feldúlva. Leégett épületek és az utcán hagyott holttestek látványát repítik világgá a bájmustrára készülődő hírügynökségek. Tud róla az egész világ, mint ahogy Szudánban szenvedő testvéreinkről is, vagy egy korábbi nigériai tragédia kétezer áldozatáról - tudjuk, és hallgatunk.
Nem mintha megoldást remélhetnénk attól, ha csöndet törünk, hiszen a gyűlölet gyökereit sem rábeszéléssel, sem ráolvasással, sem semmi más emberséges beszéddel nem lehet kitépni, de talán elvárhatnánk, hogy most az egyszer, legalább most, azok a disputációkban gyakorlott és minden keresztyén képviseletében tetszelgő nemzetközi szervezetek, amelyek ügyeink intézésének palettáján helyet követelnek maguknak, most végre tegyenek valamit. Úgy hírlik, otthonosan mozognak a „harmadik világ" problémái között. Ézsajás-ízű vádjaikkal, melyeket következetesen abba az irányba röpítenek, amerre szép székházaik állnak, őket tán partnereknek tekintenék Kaduna mozlimjai egy végre igazán fontos disputációra.
Gondoltam, nézzük csak meg, mivel foglalkoznak ezekben a napokban az ökuménia nagy központjai! Vizsgálódásomat Európában kezdtem. Az Ökumenikus Chartát hódító útjára indító két szervezet, az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa - miért is nem lepődünk meg ezen? - más ügyekkel van elfoglalva. A katolikus szervezet a nők emigrációjának problémáiról egyeztet a törökországi Izmirben (Szmirna). Ugyancsak építő ökumenikus próbálkozásuk a zen és az Evangélium közös vonásainak feltérképezése. Bizonyára más területeken is munkálkodik a Szentszéknek ez a „fiókja" (a Vatikán hatalmi szférájában a püspökök területi tanácsa, amint azt amerikai kollégáik éppen ezekben a napokban tanulják, elhanyagolható), de az nem derül ki a hírszolgálatukból.
A CEC-nél áttetszőbb a kép: jövő nyári nagygyűlésükre készülnek. Gyönyörű kirándulás emlékeivel tér majd haza a Norvégiába látogató egyházfi; de ha sikerülne a magyarok után még másokkal is elfogadtatni a Chartát, akkor a rendezők igazán megérnék a pénzüket. Mivel valószínű, hogy ennek a misszió-ellenes dokumentumnak az aláírói között vannak, akik most, utólag olvassák, amihez a nevüket adták, a CEC jobb megismeréséért, figyelmükbe ajánlom a konferencia témáját ismertető dokumentumot. Ennek 36. pontja például, problémásnak látja a Missouri Zsinat gyülekezeteinek és egyes európai református egyházak kapcsolatát. A Missouri Synod gyülekezetei evangéliumi hitű, missziós közösségek, szemben az amerikai presbiteriánus egyházak többségével. Hogy mi köze az Európai Egyházak Konferenciájának ahhoz, hogy kivel és milyen kapcsolatban állnak szabad európai gyülekezetek, azt a mozgalom titkai közé kell sorolnunk. Értelmezésük szerint, így teremtenek ökumenikus kultúrát a párbeszédre és a kooperációra az egyházi élet minden szintjén, meghatározva és elfogadva annak a kritériumait is (3. pont). Akár azt is javasolhatnák, hogy a baptista hívők.vigyázzanak a világ más baptistáival, mert még azok maradnak a végén.
És az óceán másik partján? Míg testvéreink a hitükért szenvednek, és bár az egész világra ránehezedik a félelem újabb terrorista akcióktól, szörnyű háborúktól, az amerikai National Council of Churches ezidejű üzenete szerint a hitünkről azzal teszünk vallást, ha környezetbarát autót vásárolunk: „Milyen kocsit hajtana Jézus?"
Az Egyházak Világtanácsának honlapján már olvasható a karácsonyi üzenet! Az a lényege, hogy ne féljünk, de mégis csak féljünk, mert a „karácsony arra buzdít bennünket, hogy félelmeinket vigyük egy olyan Istenhez, aki nem akar elérhetetlen és szentségében dicsőítésre késztető maradni". Aki szeretné ezt az „evangéliumot" CD-n is meghallgatni, annak ingyen elküldik. Elfelejtettem megemlíteni, hogy a karácsonyi jókívánságokat megelőzi a világtanács anyagi problémáit leíró helyzetjelentés, nehogy visszaéljenek e nagylelkű ajánlattal a honlap olvasói.
Vajon tudják nigériai testvéreink és muzulmán polgártársaik, hogy a szépségversenyt és néhányak mozgalmi ökumániájának az üzenetét nem ugyanazok a hívők exportálják felfelé törekvő országukba, akik misszió állomásokat létesítettek ott, és most is imádkoznak értük?

Adventi figyelmet követelő események tanúi lettünk, valóban (2Thessz 2).

(Megjelent az Evangéliumi Hírnök 2002. decemberi számában.)