„Senki nem jó mindenben, nem is kell mindenben ugyanolyan jónak lenni. Fontos, hogy megtalálják a gyerekek azt, ami valójában érdekli és motiválja őket. És ha ez megvan, akkor a környezetüknek nagy felelőssége van abban, hogy megkapják a kellő támogatást céljaik eléréséhez” – mondta Nagy Ervin színész, aki Trokán Nóra színésznővel tartott rendhagyó tanórát Ózdon. A Tanár című tévésorozat két főszereplője a tanulási nehézségek leküzdéséről beszélgetett a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Válaszút Digitális Programjában részt vevő 7-8. osztályos tanulókkal.

Az esemény jó alkalom volt arra, hogy felhívja a figyelmünket a térségben élő hátrányos helyzetű gyerekek kitörési és felzárkózási nehézségeire. De a problémára való figyelemfelkeltésen túl hogyan lehet ezeken a gyerekeken segíteni, megakadályozni a lemorzsolódásukat, és valódi jövőképet, alternatívát kínálni nekik? Ezekre keresi a válaszokat a Válaszút Digitális Program. Hogy pontosan mi is ez a projekt és milyen tapasztalatok gazdagítják az ebben résztvevőket, arról Lutár Balázst, a szeretetszolgálat igazgatóhelyettesét, szociális fejlesztési és adománykoordinációs vezetőjét kérdeztük.

Honnan indult el ez a kezdeményezés, és pontosan miről szól?
2013-ban nyitottunk meg az ózdi irodánkat, és láttuk, milyen nagy szükségük van a segítségünkre az ottani szegregátumban élő embereknek. Iszonyatos nélkülözésnek vannak kitéve, amelyből nagyon nehéz önerőből kitörni. Felmértük, mit tehetnénk annak érdekében, hogy a gyerekeiknek legyen esélye jobb életre. Ennek a szakmai munkánknak lett eredménye a 2018 nyarán elindult Válaszút Digitális Program, amely ötéves uniós finanszírozású projekt. A szakmai programja négy pilléren alapul: szociális, mentálhigiénés, pedagógiai és pályaorientációs mentoráláson. Fókuszában hetedik osztályos diákok állnak. Azért erre a korosztályra koncentrálunk, mert ekkor még előttük állnak azok a döntések, amelyek kihatnak további életükre. Mivel meghatározó számukra a családjuk és az intézmény, ahol napjaik nagy részét töltik, ezért a szülőkre és a pedagógusokra is gondot kell fordítanunk. Ennek során együttműködünk sok mindenkivel a tananyagfejlesztő csoporttól kezdve a diakóniai irodán át a cigánymisszióig; helyi szinten és országosan is.

Mit takar a négy mentorálási pillér a gyakorlatban?
A szociális mentorálási pillér a családokkal közösen folytatott munkánkról szól. Célja, hogy a felzárkóztatásnak otthon is támogató háttere legyen. Megismertetjük a családokkal a gyerekekben lévő lehetőségeket, hogy hogyan kell ezeket támogatni, közösen kiiktatjuk az akadályokat, erősítjük a szülői kompetenciákat. Mindez otthoni környezetben zajlik.

A mentálhigiénés mentorálási pillér lényege, hogy a gyerek önképét és pszichés fejlődését támogassuk. Az önismeret segítheti a későbbi pályaorientációban, és megerősítheti azt, hogy ő értékes ember, akire szükség van, aki érték a közössége számára. Sajnos korábban nagyon kevés pozitív visszacsatolást kaptak a gyerekek, ezen kell változtatnunk.



A harmadik pillér a pedagógiai mentorálás. Ennek van hangsúlyosan digitális eleme is: tablet és mobilinternet segítségével teremtünk lehetőséget tanórán kívüli tanulásra. A digitális tananyagok és az ezeket interaktívan használó online platformok alkalmazása mellett olyan kortárs – középiskolás és egyetemista – fiatalokat vonunk be ebbe, akik a virtuális térben személyre szabottan tudnak tanórákat tartani azokból a tárgyakból, amelyekkel a gyerekeknek nehézségeik vannak. Minden gyerek mellé érkezik egy-egy kortárs mentor, elsősorban Budapestről, Debrecenből és Miskolcról. Mindez természetesen pedagógus kolléga irányításával zajlik. Az azonban fontos, hogy ez nem iskolahelyettesítő foglalkozás, ez csak az iskolai tanulást egészíti ki.

A pályaorientációs mentorálás gazdasági és szakmai pillér. Célja, hogy az ötödik év végére a programban részt vevők már szakmával is rendelkezzenek. Emellett fontos, hogy az oktatási intézményekről való lemorzsolódást idejében megelőzzük. Nem jó, ha kényszerhelyzetből fakad az iskola- vagy szakmaválasztás, mert az előre borítékolhatja a kudarcok lehetőségét. Olyan készségek mentén kell elindulnunk, amelyeknek a feltételei megvannak az adott gyerekben, ezeket kell több oldalról megtámogatni, hogy a diák szembe tudjon nézni a kihívásokkal. Csak így előzhető meg, hogy újratermelődjön az a szegénység, amelyből külső segítség nélkül nagyon nehéz kitörni. Ez a pillér tehát a létbiztonság és a munkaerőpiaci integráció elősegítéséről is szól.



Milyen arányban valósítható meg mindez személyes jelenléttel, és mi minden zajlik a virtuális térben?
A szociális pillér teljes egészében a terepen valósul meg, valódi kapcsolatokkal. Ez az alap, amelyre építünk. A mentálhigiénés, a pedagógiai és a pályaorientációs pillérnek van digitális része is. Ez többek között a helyben rendelkezésre nem álló erőforrások elérésében segít. De még a leginkább a virtuális térben zajló pedagógiai pillér esetében is megvalósul a személyes találkozás. Mentor és mentorált egy kiválasztó hétvégén találkoznak egymással, ahol tanulópárokba rendeződnek. Ehhez társul az online felület és a digitális tananyagfejlesztés. Ezen felül minden egyes szakemberünk időnként ott van a terepen is. Az időkeretek és az erőforrások korlátai miatt nem lehet mindent személyesen megoldani, de igyekszünk rendszeres találkozásokat is tartani.

Hogyan választották ki a programban részt vevő ózdi gyerekeket?
A kiválasztást speciális hatásvizsgálat előzte meg, és folyamatában is elemzik az eredményességét. A kutatásmódszertani központ kilenc ózdi általános iskolából választotta ki azt a hatot, ahol a legnagyobb arányban vannak jelen a hátrányos helyzetűek. Az iskolák meghirdették a hetedikes diákjaik között, hogy lehet jelentkezni a programba. Egyik évben az egyik három iskola, a másik évben másik három iskola került sorra. Ez utóbbira azért volt szükség, mert kellett kontrollcsoport is a projekt hatásának vizsgálatához.



Van lehetőség a pedagógiai pillér elején ismerkedni a technológiával, vagy mindenki kap egy tabletet, és boldoguljon vele?
Természetesen felkészítő szakasszal indul az egész, ennek megvan a kerete. Az ózdi irodánkban kialakítottunk egy digitális tantermet, ahol a közös foglalkozások zajlanak. Az első féléven át csak a tanteremben használhatják a tableteket, utána lehet csak hazavinni. Ez a belépő. A biztonság érdekében munkatársainknak kell elszállítania a diákokat a tanterembe, majd haza. A szülők tudják, mikor mennek a gyerekért, és mikor hozzák őket vissza. A tantermünkben tizenöt fős csoportokban veszek részt a foglalkozásokon, és a felkészítésen túl például robotikát és egyebeket is lehet tanulni ezeken az alkalmakon.

Mennyire kellett motiválni a gyerekeket a részvételre?
Szerencsére csillogó szemekkel vesznek részt a foglalkozásokon. Néha ugyan előfordul, hogy valaki nem jön el egy alkalomra, és utána kell menni, de alapvetően pozitív benyomásokat szereztek róluk a szakembereink. Akik egy éve részt vesznek ebben, már sokkal együttműködőbbek, mint azok, akik nemrég kezdték, tehát ezen a területen is van előrelépés. A digitális tanulásnak a motiváció érdekében van gamifikált része is: ahogy a diák halad előre a tananyagokban, úgy épül fel a megszerzett pontjaiból egy virtuális város. De az a cél, hogy mindenki addig gyakoroljon, amíg a maximális pontszámot el nem éri. Kudarcélmények helyett ösztönözni szeretnénk. A legjobban azzal tudunk motiválni, ha azt nyújtjuk a rászorulóknak, amire ténylegesen szükségük van. Ha minden programot és tervet egyetlen fogalomra szűkítenénk le, akkor az lenne a legfontosabb, hogy szeretetben részesítsük ezeket a gyereket. Csak szeretet által tudnak lélekben és tudásban növekedni.



Mennyire partnerek ebben a családok?
Nagyon változó, mert bizonyos szempontból két külön világ az övék és a mienk. A szülőkkel rengeteg munka van a tekintetben, hogy merjék elengedni a gyereket. Ez az utaztatás kérdéskörén túl kiterjed arra is, hogy támogassák a továbbtanulását. Sokszor az is kérdés lehet, mennyire csak a gyerek használja azt a tabletet, ha hazaviszi. Ez nem egyszerű helyzet. Ha a jogosulatlan szülői használat miatt elvennénk a tabletet, azzal a gyerekek érdekei sérülnének. Hogyan lehet ezt jól megoldani? Szerintünk nem szankcionálással, hanem együttműködésre neveléssel. Ez érzékeny egyensúlyi tényező. Szeretetteljes és elfogadó, de elvárásokkal teli és célorientált mentalitást képviselünk. Nagyon fontos, hogy a szülőknek is adjunk pozitív visszacsatolást, hiszen ők sem kapnak túl gyakran ilyesmit.

Milyen további nehézségekbe ütközik a gyerekek társadalmi felzárkóztatása?
A munkaerőpiacon még mindig tapasztalható előítéletesség a roma származású munkavállalókkal szemben. És akkor nem beszéltem a lakhatási problémákról, az eladósodásról, a rendkívül rossz életkörülményekről. A két világ közelítése nagyon komoly szakmai kihívás, de a folyamatos együtt gondolkodás, az elfogadó hozzáállás, a problémacentrikus kommunikáció sokat segít. Ez egész embert igénylő feladat. Olyan utcákba járnak el a kollégák – és itt a legtöbb esetben hölgyekről beszélünk –, ahová még a hatóságok sem szívesen térnek be. Mi bizalommal megyünk akár mindennap, és hozzuk-visszük a gyerekeket annak érdekében, hogy reális választási alternatívát teremtsünk számukra. De ez olyan komoly kihívás, amelyet kevesen éreznek feladatuknak.



A pedagógusok milyen segítséget kaphatnak ebben?
A tanárokkal való foglalkozás is része a projektnek, tartunk továbbképzéseket, és próbáljuk tágítani a látóterüket. Új szemléletek, új eszközök behozatalára bátorítjuk őket. Az eszköztelenség a pedagógusokat is frusztrálttá teheti, ezért erre is oda kell figyelnünk. Segítenünk kell a szülő-pedagógus kapcsolatokat is. Ezért mind a szülő, mind a pedagógus utólag hálás szokott lenni. Ilyenkor szülőtől és pedagógustól is személyes visszajelzéseket kapunk arról, hogyan fejlődik a gyerek.

A digitális mentornak jelentkező önkéntes fiatalok számára nem túl nagy kihívás ez?
A mentorszereppel nemcsak kérünk, adunk is. Az önkéntesek megkapják tőlünk a szükséges hátteret és támogatást. A programból ők is sokat tanulhatnak, és egyúttal a személyiségük is gazdagodhat. Legtöbbjük korábban el sem tudta képzelni, milyen körülmények között élnek a kortársai. Ezáltal is közelítjük egymáshoz a két világot. Felelősségteljes küldetésről van szó, amely egyben nagyon hálás is. Emellett nagyon jó közösség szokott kialakulni, az ózdi kiválasztótáborok pedig ismerkedésre és élményszerzésre is kiváló alkalmak. Elsősorban azoknak a közép- és felsőoktatásban tanulóknak ajánljuk az önkéntes mentori feladat lehetőségét, akik nyitottak arra, hogy megosszák tudásuk és személyiségük egy részét másokkal. Ez legalább féléves elköteleződést jelent, és rendszeres felkészülést igényel. Mindenkiből válhat nagyon jó mentor, ha azt osztja meg a mentoráltjával, amihez ért, és amit szeret. Ha ezt igaz szeretettel adja át, az már misszióvá teszi a szolgálatát.



Van-e arra remény, hogy ez a misszió majd túllép az ötéves program keretein, és valamilyen módon folytatódik a jövőben?
Szeretnénk, ha lenne valamilyen folytatása ennek az egésznek, és a kapcsolatok megmaradnának. Már most vannak olyan vívmányaink, amelyek túlmutatnak a projekten. Vizsgáljuk, milyen további lehetőségeket tudnánk biztosítani a helyieknek. Például nagyon szeretnénk, ha lehetne tanodát nyitni Ózdon. Komoly szakmai eredmény lenne, ha megszülethetne egy összetettebb, országos modell. Ehhez az együttműködések mellett kellő humánerőforrás-kapacitás is szükséges. A bizalmi viszonyhoz ugyanis élő emberi kapcsolatok kellenek. Ez parancsszóra nem megy, nyitottság kell hozzá minden irányból. Nagy hála van bennünk, hogy Ózdon mindez megadatott nekünk, és bízunk benne, hogy idővel másutt is indulhat hasonló szolgálat. Hiszen terjesztenünk kell a szeretet misszióját.


Barna Bálint

Képek: Magyar Református Szeretetszolgálat