„Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez."
Weöres Sándor
Van-e lehetetlen az Istennek?
Isten helyreállító munkájáról beszélhet akár egy vívócsarnok is. A Halásztelki Bocskai SE Lengyel Éváról elnevezett vívótermének átadási ünnepségén jártunk.
„A növekedést az Isten adja”
Menetdobosok felvezetésével vette kezdetét az átadási ünnepség a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ udvarán. A Halásztelki BSE nevében Bányász Tibor elnök köszöntötte a meghívott vendégeket, a szülőket, a fiatalokat és a gyerekeket, hiszen számukra épült a csarnok, bár legnevesebb vívójuk a hatszoros világbajnok kerekesszékes vívó, Nádasdy Anna nem lehetett jelen aktuális versenye miatt, de ott volt Badár Szonja, Európa-bajnok bronzérmes vívó. Nekik és az utánuk jövő nemzedéknek készült a 432 m2-es két öltözővel ellátott vívóterem. Hétfőtől ez lesz az edzések helyszíne, tizenkét pást várja a sportolókat. Háromszáz diák és 72 iskolás vívó, és hatvannégy versenyengedéllyel rendelkező vívó, közülük tizenketten a korosztályos válogatott tagjai folytathatja itt a munkát. A Halásztelki BSE új otthona helyet ad a most megalakítandó kerekesszékes szakosztálynak is.
Néhány perccel a hivatalos megnyitó előtt megfigyeltem Gombola Andrást, a Bocskai SE vívószakosztályának vezetőjét. Ő minden érkező fiatalt egyenként köszöntött, egy-két kedves, személyes szóval fordulva minden egykori és jelenlegi vívójához.
A köszöntő szavakat követően Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese nyitó áhítatában minden megjelent figyelmét arra a kegyelemre irányította, amely nélkül nemhogy vívócsarnok nem lehetne Halásztelken, de Gombola András sem volna már életben.
„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” – szólt az Ige Péter második levele 3. részének 18. verséből, azt erősítve az áhítat szavaival, amire a legnagyobb szüksége van mindannyiunknak, akár húsbavágóan nyilvánvaló az életünkben, ahogy Gombola Andráséban azzá vált, akár nem. Az esperes hangsúlyozta, hogy bár elhangozhat számtalan fontos köszönő szó, amely emberi teljesítményt, hűséget, kitartást és becsületes munkát illet, a legfontosabb köszönetet mondani Istennek, aki az emberi lehetőségeken túl a növekedést adja. Takaró András hangsúlyozta, hogy az itt látható növekedés lelki eredetű, mert imában fogant és Isten döntésére épült.
A növekedés Halásztelken látványos. 1999-ben vette át a református egyházközség az önkormányzattól a Halásztelki Kertészeti Szakközépiskola fenntartói jogát. A református oktatás negyedszázados múltra tekinthet vissza.
„Ma 700 fő középiskolai diák mellett 500 fő általános iskolás tanul a Bocskaiban, s a 87 fős óvoda 2022-től 14 fős minibölcsődével is kiegészült. A közel 1300 fős gyermek, ill. tanulói létszám megtartásához nélkülözhetetlen volt az alapfokú művészeti iskolai képzés és a sporttevékenység biztosítása” – mondta dr. Papp Kornél, a Bocskai Református Oktatási Központ főigazgatója.
A tőrvívás 2015 szeptemberétől zajlik a Bocskai Sport Egyesületben Gombola András irányításával.
„Csak az marad meg, amit tovább adsz”
A vívószakosztály vezetője a megnyitón megrendülve idézte fel azt a mélységet, ahonnan kiszabadította Jézus Krisztus. Szabadulásának helyszíne a Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi terápiás otthona volt, amelynek a falán ez a mondat áll: „Csak az marad meg, amit továbbadsz.” András szabadulása után arra tette fel az életét, hogy azt, amihez ő maga tehetséget kapott, továbbadja. A csarnok az ő nevelő edzője, és pótanyjaként szeretett Lengyel Éva nevét viseli, aki a szatmári vívóiskola emblematikus alakja.
2024-re Gombola András nem csak vívókat, de az első halásztelki edzőgenerációt is kinevelte – úgy tűnik, Lengyel Évától nem csak vívni, hanem példamutató edzőnek lenni is megtanult.
Szilassy Bencével, aki András tanítványa volt, de már négy éve edzőként dolgoznak együtt, az új terem adta lehetőségekkel az eddigieknél több felelősség fog kerülni.
Lengyel Éva negyvennyolc évi vívóedzői tevékenysége folyamán mindig elsősorban embereket igyekezett nevelni, nem bajnokokat, bár tanítványai közül olimpikon is került ki. A református paplányként nevelkedett vívóedző számára elsősorban az volt a fontos, hogy becsületesen dolgozzon és gerinces ember maradjon.
A megnyitó talán legszemélyesebb pillanatai után Csampa Zsolt, a Magyar Vívószövetség elnöke méltatta a Halásztelken folyó munkát, kiemelve Badár Szonja és Nádasdy Anna eredményeit.
A Bocskai István Alapfokú Művészeti Iskola ünnepi műsorát követően dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke ünnepi avatóbeszédében kiemelte, hogy a halásztelki oktatási központ hálás beteljesítője lehet Bocskai István több mint négyszáz éves végrendeletének.
„A végrendelet ugyan csak papír, de a benne foglalt akarat mindig szövetségkötés a nemzedékek, az élők és a holtak között. Ilyen testamentumot hagyott miránk Bocskai István fejedelem, amelyben meghagyta magyarországi és erdélyi híveinek, hogy egymás iránt mindig szép egyezségre és atyafiúi szeretetre törekedjenek, egymástól soha ne szakadjanak el, és mindenben oltalommal és segítséggel legyenek egymáshoz.”
A Lengyel Éva Vívócsarnok újabb emblematikus megvalósulása ennek az összetartozásnak.
„A régiek azt mondták, hogy a vívás a megértés tudománya. Nemcsak az asszókat kell megnyerni, hanem a versenyeket is, és miközben át kell tudni tekinteni az egészet, mindig csak a soron következő tusért tehetünk valamit” – summázta a lépésről lépésre haladó építkezést a házelnök. Hangsúlyozta: a vívóterem átadása a mesterek és tanítványok előtti tisztelgés is.
Jelényi László halásztelki református lelkész áldásával zárult az ünnepi átadó: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál. És minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szíved, mert onnan indul ki az élet.” (Timóteushoz írt első levél 6. részének 12. verse)
Nekünk ez otthon
Az elhangzott méltató szavak után dr. Kövér László három vívógeneráció képviselőjével közösen vágta át a szalagot. Lengyel Évával és Gombola Andrással együtt Moys Elza és Kemencei Tamás vívópalánták tették meg az avatás ünnepélyes gesztusát, hogy ezzel a halásztelki vívóiskola története új fejezetet nyitva beköltözhessen új otthonába.
Az átadást követően az alacsony belmagasságú vívócsarnokba már úgy léphettem, hogy részese lettem annak az örömnek, amely kézzel foghatóvá vált az ünneplők között. Lengyel Évához előttem egy édesanya lépett oda a kérdéssel: „Éva néni, emlékszik rám?” Ő is Lengyel Éva-tanítvány, aki itt él Halásztelken, s egykori edzőjének bemutatta kisfiát, aki a Bocskai SE-ben tanul vívni és az elmúlt héten vett részt élete első versenyén.
Azt kérdeztem Lengyel Évától, mit jelent számára, hogy egy magyar iskola vívócsarnoka kapta róla a nevét. „Alig tudtam megszólalni, próbáltam nyelni a gombócokat a torkomban. Nagyon megható, ha az ember valahogy visszakapja a Jóistentől azt, amit adott, még ha nem is onnan, ahonnan várná” – fogalmazza meg Éva azt a megrendülést, amelyet az okozott, hogy éppen neki dedikálták a létesítményt. Sokáig nem tudott erről a tervről, saját bevallása szerint nem merte volna elfogadni, ha megkérdezik előre. „Nem álszerénység ez részemről.”
Ahogy továbbindul, újabb és újabb gyerekek szólítják meg. Magas fiatalemberre figyelek fel, a könnyeivel küzd. Ő Basky Bálint, aki Tóth Janka mellett a Bocskai SE egyik fiatal edzője. Az öt ember egyike volt, akikkel kilenc évvel korábban Gombola András elkezdte Halásztelken a munkát. „Egy négyszer hat méteres teremben edzettünk. Most, ahogy beléptem az új csarnokba, lepörgött előttem a mögöttünk lévő kilenc évnek minden egyes pillanata, nehézsége, küzdelme, de a közös örömei is. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Nádasdy Annának például, akivel együtt kezdtünk, komoly betegséggel is meg kellett vívnia ezekben az években, sajnálom, hogy pont ő nem lehet itt, de felvettem neki minden fontos pillanatot” – mondja. „Nézd a gyerekeket! Hogy mit jelent, hogy látom mosolyogni, örülni őket, azt nem tudom szavakkal elmondani.”
Amikor azt kérdezem, hogy mit jelent számára a vívás, azt mondja: olyan alázatot és tiszteletet tanult általa, ami messze túlmutat a sport keretein. „Aki legalább két-három évet eltöltött itt nálunk, olyan alapot kapott, amivel azt mondom, hogy megrendíthetetlenül tud állni a felnőtt élet minden nehézsége előtt” – mondja a fiatal edző, aki szerint azonban az egyesület mögött lévő kilenc évi munkának a legnagyobb részét nem a vívók és nem is az edzők végezték. „Ahhoz, hogy itt állhassunk a terem előtt, a Jóistennek nagyon sokat kellett tennie. Nagyon sok csodát éltünk meg közösen, ez is az egyik” – mondja Bálint, aki az utolsó edzést tartotta a gyerekeknek a kisteremben.
Szilassy Bence vezetőedző irányításával folytatódik a BSE munkája. Gombola András is egyike lesz az edzőknek, mégis őt kérdezem utoljára arról, hogy mit jelent számára a frissen átadott épület. „Sok gyermek otthona. Ahhoz, hogy egészséges vívó- és emberpalántákat neveljünk, kell egy otthon. Öt növendékkel indultunk és lett először húsz gyerek, aztán negyven, majd hatvan és nyolcvan. Tizenegyszeres országos bajnokok vagyunk, ma több mint ötven érmünk van, és négy edzővel dolgozunk most már. Életem első tanítványa Szilassy Bence, aki négy éve van velünk, és most átveszi a vezetést. Kiépítettünk egy csapatot, akiknek most már van helyük fejlődni, és van hely dolgozni. Ha körülnézek, csak azt tudom mondani: köszönöm, Istenem, hogy ezt megadtad nekünk.”
Azt is elárulja: számára a legfontosabb nevelési elv, hogy nem szégyenít meg gyereket, bár saját bevallása szerint nagyon keményen bánik a tanítványaival. „Határozott vagyok, szigorú és a munkában nincs B terv. Mindennek az alapja a kölcsönös tisztelet, ami azt is jelenti, hogy ha lemegy a sisak, akkor mester és tanítványként dolgozunk együtt, és a vívómnak meg kell tisztelnie azzal, hogy nagyon koncentrál” – mondja az edző.
Gombola András vallja, hogy Isten ereje nélkül mindaz, ami ma látszik a halásztelki vívósportban, nem lenne lehetséges. „Abból a mélységből, ahol voltam, soha nem gondoltam volna, hogy én építek fel egy csapatot, és vezetőedző, szakosztályvezető leszek. Ez lehetetlen lett volna. De ha figyeltél, hogy hogyan fordulnak egymáshoz itt a gyerekek vagy az edzők, akkor láthatod, hogy nem állt meg nálam az Isten munkája.”
Figyeltem. Az edző igazat mondott. Ha Isten helyreállít egy emberi életet, az Ő ereje nem áll meg annál az egy embernél. Ez az igazán nemes küzdelem eredménye.
Képek: Vargosz
Az alábbi képek bármelyikére kattintva megtekintheti az esemény gazdagabb képanyagát.