Mielőtt elindultunk a városi adventi ünnepségre, a pilisi gyülekezettel éneket tanultunk, amit a műsor részeként énekeltünk. Az ötlet az volt, hogy vonulásunk alatt énekeljük, gyertyákkal a kezünkben. Emlékszem, nagy lelkesedéssel mutattam meg a gyülekezeti tagoknak a címben szereplő éneket, amelyet Vizi István írt olasz dallamra. 

A közösség is motivált volt, bár inkább a vonulás ötlete és hangulata fogta meg őket érzésem szerint. Nem baj, advent van, sötétség az utcákon, a lelkekben, de mi, reformátusok világítunk a gyertyákkal és az énekléssel: fényt viszünk a falusias, alvó településre. Különben csak a vonathoz sietnének az emberek vasárnap délután, és nem állnának meg az állomás melletti parkban, ahol az ünnepség volt.

Az utcán is lelkesen énekeltem, vezettem a többieket. Gyerünk, hangosan, szóljon az üzenet a befásult istenteleneknek: Várni jó… jó megadással lenni… amikor jön az Úr, s teneked hoz az Úr szabadítást és gyógyítást! Végül valaki arra intett, hogy fogjam vissza egy kicsit magam, szép ének ez, bár most mantraként ismételgetjük, és különben sem jó várni. Más azt mondta, nem akar megbántani, mert jó dallama van, és igen, advent van, várjunk, mert ezt mondja a Biblia is, de hogy ez miért lenne jó, azt senki sem tudja. Szóval köszönjük az énekválasztást, de jövőre nem lehetne inkább a Várj, ember szíve, készen? Azt mindenki ismeri és szereti…

Eldöntöttem, hogy nem jó várni
Azóta nem nagyon éneklem és énekeltetem ezt az éneket. Nem erőltetem. Igazából miért is voltam akkor lelkes? Talán engem is az ötlet hozott lázba. Vagy magamat akartam egy kicsit mutogatni. Le is intettek. Nem értem, mi a baj a szöveggel? Maga Jeremiás próféta írja, hogy jó várni Isten szabadítására! Ejnye, ezek a pilisiek nem tudják, mi fán terem a szép éneklés, és különben is hogy jönnek ahhoz, hogy leszólják ezt a közismert éneket?! Jó, akkor énekeljük a megszokott, bejáratott dicséreteket, minden menjen a megszokott rend szerint, nem fogok ízlés- és felfogás-forradalmat indítani, különben sem nyitott mindenki az újra, a másra.

Megtudtam, eldöntöttem, hogy nem jó várni, leginkább azért, mert rossz élmény kötődik a várakozáshoz, a Várni jó kezdetű énekhez. Egyébként is 2018-at írunk, ma mindent azonnal akarunk megkapni, erőfeszítés és áldozat nélkül. A fene egye meg a várakozást. Eddigi rekordom négyórás késés a vonat miatt. Kikészültem tőle, a hamut is mamunak mondtam, mikor leszálltam.

Beszélik az idősebbek, hogy régen hat-hét évet vártak egy Trabantra. Akkor most mi is a bajom? Minden egyre gyorsabb lesz, azonnal kell a siker, a pénz, nem érdemlem meg, hogy várjak, mert arra születtem, hogy mindent azonnal megkapjak. Ezt vésik a szívembe a reklámok, a rohanó tömeg, a korszellem. Csak a magyar közlekedés szól így: nyugalom, csigavér! Tulajdonképpen miért is akarsz odaérni időben?

Csendben
Csak most tudtam meg, hogy Jeremiás pontosan így fogalmaz: „Jó csendben várni az Úr szabadítására." Csendben. Ez a szó nem szerepel az énekben. Talán azért, mert nehéz csendben énekelni. Ezek szerint nem jó énekelni a várakozásról sem, mert a csendnek szerepe van. Itt értettem meg, hogy nincs semmi baj az adventi énekekkel. A probléma ott kezdődik, hogy nem jól állok hozzá a várakozáshoz.
A próféta és általában a Biblia nem tiltja az éneklést, sőt, éppen erre buzdít. Mégis nagy a hangsúly a csendes várakozáson. Azért, mert Isten szabadítása lesz a végeredménye, jutalma. Jeremiás az említett mondatot terhek, problémák, fájdalmak között fogalmazza meg. Arra vár, hogy Isten megszabadítsa. Megalázza magát, és erre int másokat is. Csendben van. Nem erőlteti magára Isten tervét, nem ismételgeti mantraként, hogy megszabadítja őt.

Isten akarata, hogy szabad legyek
Egészen más a korszellem mondatainak, reklámok, youtube-videók, posztok, kommentek, politikai szólamok, világi és keresztyén elvárások zajában várni. Ez a várás akkor a legrosszabb, amikor a szeretet ünnepének szeretetlensége lesz a jutalma. Hogyan várjak Istenre, ha zajt csapok magam körül? Ha mindent azonnal akarok, nem figyelek rá csendben, akkor Ő hogyan tudna megszabadítani? Isten nélkül a várakozás is istentelen lesz.

Csend, áldott egyedüllét, Istenre figyelés, imádkozás, megnyugvás meghozza a maga gyümölcsét: Isten képes lesz megszabadítani, mert a csendes várakozással ezt készítem elő. Advent is ezért adatik újból és újból. Kétezer éve nem volt posztmodern, fogyasztói társadalom, de lelki és fizikális harc akkor is jelen volt a szívekben, országokban. Akkor is szükség volt Istennel lenni és vele várni az ő szabadítására.

Mert Isten meg tud szabadítani, ez az akarata. Nagyon jó erre békességben, csendben várni, ezt valóban várhatom tőle. Nagyon jó megszabadulni az emberek nyomásától. Nagyon jó átélni Isten gyógyító, felszabadító csendjét. Így már egészen más adventi énekeket énekelni. Talán nem is valók arra, hogy utcán vonulva énekeljük őket. A Várni jó is értelmet kaphat az áldott csendben. Nekünk is szükségünk van ajándékra karácsonykor. Ha nem is feltétlenül nyakkendőre vagy bejglire, de Isten szabadítására mindenképp, amely csendes várakozás útján adathat meg nekünk.

Somogyi Csaba