Betegségből lábadozva enyhe decemberi napsütésben nézem a füredi Szívkórház előtt a Balatont. Egy kis részen kisimult felszínen sirályok állnak a hártyavékony jégen, a tó nagy része enyhén fodrozódik. Egy pici kavicsot a jégre dobva azonnal beszakad. A sirályok mégsem félnek, mert időben megérzik, ha szakad a jég, és egy könnyed szárnycsapással békésen felrebbennek, de ha kell, tudnak úszni is. Ez beletartozik ösztönös kis életükbe.

2022 decemberében mi is „vékony jégen” állunk. Még nem múlt el a világjárvány és lassan egy éve a szomszédunkban háború dúl. De a járvány és a háború egyszer véget ér, az élet folytatódik és különösen nagy kérdéssé lesz az egész ország, de mondhatjuk az egész világ számára, hogy képes lesz-e az elkövetkező évben vagy években megtanulni, hogy mi az összetartozás, mi az empátia, mi az egymás iránti felelősség, mi az áldozatkészség, mi az isteni szeretet.

Ebben a munkában döntő feladata van és lesz Krisztus Egyházának. Annak, amely küldetését legteljesebben gyülekezeteiben éli meg. A gyülekezet a legtágabb családi kör (amíg tudjuk, hogy ez mit is jelent!), sok magányos ember számára pedig maga a család.

Az egyház feladata, hogy közösségeiben és hívő tagjainak mindennapi életében tanúságot tegyen az isteni szeretetről, a Teremtőről és a Megváltóról. Az egyház feladata az evangélium hirdetése, felelőssége, hogy láthatóan, érthetően és érezhetően jelen legyen a világban. Teheti mindezt a félelemmel szemben, mert az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelkét adta nekünk az Úr. A zarándok egyház képéből fakad, hogy egymásnak útitársai vagyunk hazafelé. Felelősök vagyunk egymásért és ez minden keresztényre vonatkozik. A félelmekkel teli, rettegő, zűrzavaros személyiségű embertársunk Krisztushoz vezetése az új evangélizáció útja, és a kísérő számára az újraevangélizáció lehetősége a szolgálat által. Egy sajátos, Istentől rendelt útitársi szövetség. Szövetség a gyógyulásra.

Nem kell félni. Jézus megígérte egykori és mai tanítványainak, hogy velük van, velünk van a világ végezetéig. Higgyük el, hogy ez igaz akkor is, amikor a hívők nem egymás között vannak, hanem benne élnek a világban! Mert elhívattunk és kiküldettünk, Krisztus egyházának felelősségével, ha kell a gyógyításra, az életre segítésre.

A Jó Pásztornak vannak elhívott bojtárai, a mi lelkipásztoraink, akik az egyházban, a gyülekezetekben hirdetik az evangéliumot. Szeressük őket, imádkozzunk értük, hogy hitelesen, tisztán és ugyanolyan indulattal adják tovább az Igét, ahogy kapták. Pásztori türelemmel hívogassák a rájuk bízottakat, azzal a reménységgel, hogy előbb-utóbb Isten igéje eléri célját. Ugyanakkor minden embernek, akinek szívében ott van Krisztus, hirdetni kell az evangéliumot a világban, mert a Jó Pásztor küld bennünket. Bárányokat a farkasok közé, mert Ő másokat nem küldhet, de úgy megerősíti őket, hogy el merjenek menni a farkasok közé.

Vékony jégen állunk, de már nem kell félnünk. Életünk az isteni kézben van elrejtve, az emelt fel, az őrzött és mentett meg ebben az évben. Oda helyezzük az új évben is. Abba a kézbe, amely a gyermekeket megáldotta, amellyel a betegeket megérintette és meggyógyította. Végül és mindenekfelett az értünk, Istennel megbékélésünkért keresztre szegezett Krisztus kezébe helyezzük jövő évünket, életünket és szolgálatunkat. Mert az Ő kezéből senki sem ragadhat ki bennünket!