Több mint egy hete minden nap kint van a Nyugati pályaudvaron a Magyar Református Szeretetszolgálat önkénteseként az a kárpátaljai férfi, aki családjával jóval a háború kitörése előtt költözött Budapestre. Feleségével úgy tervezték, nyugdíjas éveikre visszatérnek majd otthonukba – most már nem tudják, mit hoz a jövő. Idős szüleik, barátaik a háború sújtotta országban maradtak. Az aggódást azonban tettekre váltják.

A pályaudvaron rengeteg ember megfordul, sokan szeretnének segíteni. A családapa mindennap a háború elől menekülő családok fogadására indul. Megszólítja az érkezőket, megkérdezi, tudnak-e hova menni. Ha kell, szállást keres nekik vagy épp kórházba viszi a betegeket. „A délután fél hatos záhonyi vonattal 300-500 ember érkezik, éjfél előtt 900-an is, éjjel két óra körül pedig akár 1200 ember is, a legtöbben nők és gyerekek. Rettenetesen kimerülten érkeznek, sokan a lebombázott házaikból menekültek ki, vagy az alagutakból, ahonnan felpakolták őket egy Magyarországra tartó vonatra.”

Sokan Lengyelországba, Németországba, Szlovákiába utaznak tovább, az ott élő, dolgozó ismerőseikhez, rokonaikhoz. Jó páran beszélnek angolul, de a legtöbben ukránul beszélnek. „Mivel én magam is ukrán iskolába jártam, szót értek velük. Ha máris tovább tudnak utazni, a jegypénztárnál tolmácsolom, hova szeretnének menni, és elmagyarázom, milyen lehetőségeik vannak. Megmutatom, hol vehetnek magukhoz gyógyszert, élelmiszercsomagot, gyümölcsöt. Akik csak pár órát várakoznak, beülhetnek a BKK fűtött buszaiba, megpihenhetnek, haraphatnak valamit, mielőtt továbbindulnak. Van, akinek egy-két éjszakára szüksége van elszállásolásra, és olyanok is vannak, akiknek több napra vagy akár huzamosabb ideig szükségük van szállásra, őket befogadó családoknál helyezzük el.”

Soha nem látott összefogást tapasztalt a jó szándékú emberek részéről – számol be meghatottan a kárpátaljai férfi. Keresztény és nem keresztény emberek szinte egy testként mozdulnak: van, aki a felajánlott szálláshelyeket tartja számon, más sofőrködik, megint más elszállásoló családokat ismer – olyanokat is, akik akár öt-tíz embert is befogadnak. „Mi önkéntesek, civil segítők minden nap összeadjuk a rendelkezésünkre álló információkat, összedolgozunk. Valódi közösség és bámulatos szervezettség alakult ki közöttünk ismeretlenül is. Amire épp szükség van, mindig azt tudja a másik. Folyamatosan érkeznek emberek a pályaudvarra, akik megkérdezik, miben tudnak segíteni – fuvart, szállást, élelmiszert, úticsomagot ajánlanak fel. Több pont is van, ahol laptopokkal felszerelkezve ülnek segítők, akik összekötik a felajánlásokat és a szükségleteket, például megpróbálnak egy helyen szállást keresni olyan családoknak, akik nem akarnak szétszakadni.”

Ezzel egy igei üzenetet lát beteljesedni – árulta el. „Nyáron volt egy nehéz időszakom, amikor egyedül éreztem magam. Megszólított az az Ige, amikor az Úr Illésnek elmondja, hogy nincs egyedül, van rajta kívül még hétezer ember, aki az Urat féli. Én most saját szememmel látom azt a hétezer embert, aki megmozdult ebben a nehéz helyzetben. Ott vannak, nem viselnek keresztet, nem járnak templomba, mégis tiszteletreméltó dolgot tesznek, amiben gyönyörködik az Úr. Hatással vannak egy másik ember sorsára, amikor el tudják irányítani őket most, amikor a legnagyobb szükségük van rá. Megosztják a lakásukat egy másik emberrel, átadják a saját ágyukat, hogy azok ki tudják pihenni magukat, mielőtt továbbmennek. Ez idő alatt meg valaki másnak segítenek. Előfordul, hogy egy-egy családot karanténba kell helyezni, és van, aki befogadja őket. Jézus azt mondja, aki a legkisebbel jót tesz, az vele teszi azt. Itt jöttem rá, hogy mi az igazi istentisztelet. Csodálatos ez az összefogás.”

Miután ő is megtette, ami tőle telt, hazamegy, kicsit pihen, és másnap ismét kezdi elölről. Térdfájós, de azt mondja, ha csak egy emberen is segíthet, azért megéri. Elsírja magát, amikor erről beszél. „Amikor egy édesanyát a gyermekeivel együtt felültetek egy vonatra, és tovább tud menni, és azt mondja, hálás, hogy vannak még ilyen emberek, azt nem lehet könnyek nélkül kibírni. Első nap egyfolytában sírtam. Lázadtam is a történtek ellen, de estére az Úr békességet adott nekem. Ahogy imádkoztam, megértetettem, hogy az ő terheiket Jézus Krisztus hordozta el. Isten szólt hozzám: te csak hallgasd meg őket. Elég, ha tudsz velük imádkozni, vagy mondasz nekik egy jó szót. Ennyit tegyél, ez segítség, és ez elegendő.”

Most már hálás, hogyha csak kevéssel is, de hozzájárulhat az emberi életek védelméhez. „Rájöttem, hogy semmi sem számít, csak az emberélet és a hit. Ezt a menekülők is megerősítik. Épp tegnap beszéltem egy kijevi családdal, az anyuka négy napig a metróállomás betonján aludt egy pokrócon mellkasán a gyermekével, hogy a kicsi meg ne fázzon. Egyfolytában szólt a légiriadó szirénája. Mire feljöttek az aluljáróból, a házukból nem maradt semmi. Mégis azt mondták: amikor meglátták a törmeléket, megértették, hogy hálásak lehetnek az életükért.”

A magyar férfi úgy véli, a véres konfliktus azért is következhetett be, mert emberek nem Isten parancsolatai szerint élnek. „Áldást és átkot ad elénk az Úr, életet és halált – e kettő közül választhatunk. Ha az életet választjuk, azon a földön élhetünk, amelyet Isten adott nekünk. Talán ez a háború ráébreszti arra az embereket, hogy nincs más út, ami az életre visz, csak Isten törvényei.”

Isten szeretetét pedig az ukránok is megtapasztalhatják a magyar emberektől. Ez azért is különleges helyzet a bizonyságtételre, mert azt is kifejezhetik, hogy nincs bennük harag egymás iránt. A kárpátaljai magyarok élete Ukrajnában igencsak küzdelmekkel teli, sokan szegénységben élnek, a cigány magyarok többsége egyenesen nyomorban él. Ezért is jönnek el most sokan a harcok elől: vannak, akik attól tartanak, hogy a harcok elérhetik az ő otthonukat is, de a legtöbben egyszerűen csak belátják, hogy nem várhatnak sem az állam, sem a szűkebb közösségükben élő emberek segítségére a háború sújtotta országban. Élelmiszerhiányra, munkanélküliségre, a szociális ellátó rendszer hosszú távú akadozására számítanak.

Bár az első között volt, aki behívót kapott, fegyvert nem ragadna akkor sem, ha most Kárpátalján tartózkodna – árulja el a férfi. Évtizedekig ott élő és a jobb sorsban hiába reménykedő magyarként nem érzi úgy, hogy az ukrán államért az életével kellene fizetnie, keresztyén emberként pedig nem akar senki életére törni. „A kárpátaljai ember mindig is Istenbe vetette a bizalmát, most sincs ez másképp. Amióta kitört a háború, még több ember van a templomban, mint eddig. Ezt a beregszászi gyülekezet istentiszteleti közvetítéséből is láttuk, de a falvakban is így van – ezt a presbiterek is megerősítették. Az emberek érzik, hogy nem kapaszkodhatnak másba, csak Istenbe. Az idei év a hálaadás éve a kárpátaljai református egyházkerületben, így ez a vasárnap is a hálaadásról szólt, még a háború közepette is.”

Kép: Neményi Márton; MRSZ

A Magyar Református Szeretetszolgálat munkáját az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül lehet támogatni.
Azok, akik közvetlen utalással segítenének, a CIB Banknál vezetett folyószámlára küldhetnek felajánlást: 
CIB 10702019-85008898-51100005 
(A közlemény rovatba kérik beírni: Nemzeti összefogás.)
Az 1358-as adományvonal felhívásával vagy SMS-küldéssel 500 Ft-tal szintén támogathatjuk a Szeretetszolgálat jelenlegi munkáját. 

​Tárgyi adományok, szállás és önkéntesmunka felajánlására szintén van lehetőség. A Nyugati pályaudvaron és a záhonyi vasútállomáson fél literes ásványvizet, szendvicset, szívószálas gyümölcslevet, sampont és tusfürdőt várnak. A szervezet raktárai (Budapest, Debrecen-Ebes, Gelénes) ezen kívül minden nap 8–20 óra között fogadják a felajánlásokat, azonban kérik: előzetesen a karpataljaert@jobbadni.hu e-mail címen jelezzék, ha adományozni szeretnének. A raktárakban az alábbi adományokra van szükség: higiénés termékek (tisztítószerek, Domestos, Cif, mosószer, öblítő), tartós élelmiszerek (liszt, olaj, rizs, tészta, puding, kávé, instant ételek) és ásványvíz mindenféle kiszerelésben. Ruhaadománnyal az elmúlt napokban rendkívül sokan segítettek, így átmenetileg nem tudnak újabb felajánlásokat fogadni. Amint újra szükség lesz rájuk, jelzik a Magyar Református Szeretetszolgálat Facebook-oldalán, ahol minden reggel frissen beszámolnak a szükségletekről.

Az MRSZ raktáraiból lehetőség szerint Kárpátaljára is szállítanak. A határon túlra különösen fontos a poralapú élesztő kenyér készítéséhez, valamint a mosószer. Az MRSZ munkatársai hálásan köszönik minden jó szándékú adományozó felajánlását!