Megjelent a Kálvin Kiadónál A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai című kiadvány, amely a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás legújabb fordításait tartalmazza, két magyarázó tanulmány, jegyzetek és óegyházi hitvallásaink kíséretében. Ennek apropójából beszélgettünk a két irat fontosságáról, szerepéről és fordításairól Fekete Károly tiszántúli református püspökkel, a kötet egyik tanulmányának szerzőjével.

Közös kötetben most jelentek meg először a két hitvallás legújabb fordításai?
Igen, most először. A két legújabb fordítás az elmúlt évtizedben külön-külön jelent csak meg, mindkét esetben abból az alkalomból, hogy az eredeti szöveg keletkezésének 450 éves jubileumát ünnepeltük. Közös kötetben eddig csak a korábbi fordításaikat adták ki, de ahogy a fordítások változnak, úgy kell kézbe adni az új fordítások kiadását. Ez így van rendjén, ugyanis a hitvallások üzenetének ébren tartása fontos és folyamatos feladata egyházunk zsinatának.

Miért fontos, hogy a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás időről időre új kiadásban jelenjen meg?
Azért, hogy a hívek gyakran forgassák hitvallásainkat és tanuljanak belőlük; hogy a Szentírás mellett ezek a művek is segítsék a tájékozódást a hit dolgaiban. A Heidelbergi Káté évszázadok óta része a konfirmációs és gyülekezeti oktatásnak. Felnőttkonfirmációra készülésnél a Második Helvét Hitvallás bizonyos részeire is fel szoktuk hívni a figyelmet. A teológushallgatókat és a leendő hitoktatókat le is vizsgáztatjuk hitvallásainkból, mert nem szolgálhatnak úgy, hogy nem ismerik őket kellő alapossággal. A lelkészi eskünek is része, hogy a két hitvallás szellemében fogják magyarázni a Szentírást és élik keresztyén életüket.

Milyen gyakorlati funkciói vannak a hitvallásoknak a mindennapjainkban?
Van önmeghatározó funkciójuk, amely azt tükrözi, kik vagyunk mi, reformátusok. Van közösségi funkciójuk, mert azokhoz tartozunk, akik ugyanezt hiszik. Ebből következik az elhatárolódó funkció, amely határt húz felekezetek között. Van üzenethordozó funkciójuk, hisz az evangélium mondanivalóját fogalmazzák újra, de nem azonos tekintéllyel: soha nem lehetnek annak helyettesítői! Az ötödik funkció, hogy hitvallásainkat istentiszteleti és liturgikus használatra is szánták. Isten üzenetének fölfedezése és megvallása is Istent dicsőíti. Végül a hitvallások vezérfonalat adnak a hitoktatáshoz és a hitre neveléshez.

A kátéval szinte mindenki találkozott a konfirmációnak köszönhetően. De vajon mennyire ismerik a gyülekezeti tagok a Második Helvét Hitvallást?
Sajnos nehezen tud kitörni a teológiai oktatás keretei közül, és ezen jó lenne majd változtatni. Pedig van mód a gyakorlati felhasználására. A hatvanas évek derekán László Dezső kolozsvári lelkipásztor cikksorozatban fejtette ki, hogyan lehet a Második Helvét Hitvallás alapján igét hirdetni. A Református Egyház nevű lapunk is írt arról, hogyan kerülhet elő bibliaórákon a magyarázata. Harminc fejezetének tartalma és tematikája részben megerősíti a Heidelbergi Kátét, részben ki is egészíti azt. Együttesen sokkal alaposabb képet adnak a református hitünkről.

Nem lehet az is oka a Második Helvét Hitvallás háttérbe szorulásának, hogy a Heidelbergi Káté egyszerűbb szövegű?
Bár a Második Helvét Hitvallás töményebbnek tűnik, valójában sokkal emészthetőbb, mint azt gondolnánk. Nem meghatározások sorát adó és szinte iskolás visszamondásra való szöveg, hanem a Biblia üzenetét foglalja össze. Érthető, világos, és sok igei idézetet épít bele a törzsszövegbe. Ezek többnyire ismerősek, mert kardinális igeszakaszok. Ha református identitásunkat meg akarjuk erősíteni, akkor nagy szükségünk van ezekre a veretes, kiérlelt, nem pillanatnyi fellángolásokból született, hanem nagyon megtusakodott szövegekre, amelyek tartalma koncentrálja a Szentírás üzenetét. A hitvallások ahhoz nyújtanak vezérfonalat, hogyan lehet az életkérdéseinkben megtalálni a bibliai válaszokat.



Hozzájárulhat-e az újrafordítás ahhoz, hogy hitvallásaink élőbbé váljanak?
Éppen azért születtek az új fordítások, hogy élőbbé váljanak ezek a szövegek. A Heidelbergi Káté új szövege a 450 éves évfordulóra jelent meg 2013-ban, a Második Helvét Hitvallásé 2017-ben. Előbbit egy bizottság fordította le, utóbbit Buzogány Dezső kolozsvári teológiai professzor. A zsinat elfogadta a fordításokat, azóta ezeket használjuk, és ez kerül a hívek kezébe is. Természetesen senkit sem lehet megszólni azért, ha ösztönösen is a régi változat jön a szájára. De minden hivatalos szövegben, nyilatkozatban, tudományos cikkben a zsinat által elfogadott fordítást kell használni. Idővel ez át fog menni a köztudatba. A nemzedékváltással, a konfirmandusok felnövésével ez folyamatosan változik, a mostani fiataloknak már az új fordítás lesz az elsődleges szöveg.

Miért volt szükség az egyiknél fordítóbizottságra, ha a másikhoz elég volt egy fordító?
A Második Helvét Hitvallás nagyon koherens szöveg. Bullinger személyes hitvallásként fogalmazta meg, amikor azt hitte, hamarosan meg fog halni. Szerencsére meggyógyult a súlyos járványból, testamentumnak szánt írása viszont elkészült és közösségi hitvallássá emelkedett. Ez egyszerzős szöveg, amely nem kérdés-felelet formára épül, hanem összefüggően fejti ki tanítását egy-egy klasszikus teológiai témáról. A Heidelbergi Kátét eleve szerkesztőbizottság készítette, nagyon sok jól felkészült teológussal, ezért komplexebb mű. A közvélekedéssel ellentétben nemcsak Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus írták. Olyan csapatmunka volt, ahol sok teológiai szempont érvényesült. Szerencsésebbnek tűnt, hogy ha szerkesztőbizottság alkotta, akkor szerkesztőbizottság tekintse át a szövegét.

Kik lettek a tagjai ennek a bizottságnak?
Mivel a fordítás nemcsak a négy magyarországi egyházkerület számára készült, hanem a teljes Kárpát-medencei reformátusságnak, a Generális Konvent minden részegyháza delegált olyan szakembert, aki vagy a rendszeres teológiai tudományok miatt, vagy kifejezetten a hitvallás értelmezése miatt, vagy a latintudása miatt volt jelen. Az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem a tiszántúli delegált, mivel sokat tanulmányoztam és tanítottam a hitvallásainkat. Érdekes és értékes tapasztalat volt. Szerettünk volna minden szempontnak megfelelni, de végül meg kellett határoznunk a prioritásokat.

Mik voltak a prioritások? Érthetőség? Pontosság? Taníthatóság? Tudományosság?
A Heidelbergi Káté nagyon fontos teológiai szöveg. A teológiai tartalmat semmiképpen sem szerettük volna feláldozni az olvasmányosság oltárán, mert akkor nem azt olvassuk, amit a szerzők eredetileg megfogalmaztak, és ami a hitünket hordozza. Ahol nem lehetett másként elmondani az adott teológiai tartalmat, ott hiába próbáltunk volna jobban érthető, rokonértelmű szavakat használni, torzult volna az igazi értelme.  De mondok más példát is. Ahol passzív szerkezetet hagytunk meg, ott a passzívum mindig Isten cselekvésére utal, és ezt nyelvtanilag nem oldhatjuk fel. Itt nem emberi cselekedetek a meghatározóak, hanem Isten akarata. Ahol teológiai jelentősége volt a passzív szerkezetnek, éppen ezért meghagytuk.

Az új fordítás nyelvezete azért valamelyest modernebb lett a korábbiakhoz képest?
Hála Istennek volt példa arra is, hogy frappánsabb, könnyedebb szórendű kifejezéssel vagy szerkezettel sikerült megőrizni a teológiai tartalmat. A nagyon veretes fordításokat úgy fogalmaztuk meg, hogy könnyebben tanulhatóak legyenek. Bár építettünk az előző magyar kátéfordításokra is, átemeltünk belőlük, de pontosítottunk is rajtuk. Ahol lehetett, ott olvashatóbbá, gördülékenyebbé tettük a szöveget. A kátéfordítások érdekessége, hogy a latin és a német nyelvű szövegváltozatokat egyenrangú forrásként kezelik, így a magyar fordítások mindkettőt használják. Mi is nagyon figyeltünk mind a két eredeti változatra. Ahol gyülekezetszerűbb volt a német, ott az dominált, de ahol a latin volt a világosabb, ott azt vettük figyelembe. A Második Helvét Hitvallást ellenben teljesen latinból van újrafordítva.

Buzogány Dezső nemcsak újrafordította, de jegyzetekkel is ellátta a Második Helvét Hitvallást. Ezek a megértést könnyítik az olvasók számára?
Erre azért volt szükség, mert olyan személyekre és irányzatokra történik utalás a szövegben, amelyek beazonosítása ma már nehézséget okozhat az olvasóknak. A főszöveg megértéséhez a lábjegyzetek nagyon sokat segítenek. Illetve egyes latin kifejezéseknél, ahol nem lehetett tükörfordítást alkalmazni, körbeírással segítik az értelmezést. Olyan is van, hogy szinonimákat adnak meg, vagy szakkifejezéseket magyaráznak. A mostani kötetben egyébként hasonló szerepet tölthet be még az a két tanulmány is, amely tágabb értelmezési keretet és kontextust is ad a hitvallásokhoz.

Ezekről a tanulmányokról mit érdemes tudnunk?
Az egyik szerzője, az egykori neves professzor, Nagy Barna rendszeres teológus volt, Barth tanítványa, a tizenhatodik századi teológia nagy ismerője. Szerintem nehéz lenne túlszárnyalni, ahogyan átfogó írásában bemutatja a Második Helvét Hitvallást, ezért gondoltuk, hogy nélkülözhetetlen az új kötetből. A Heidelbergi Kátéhoz én írtam új tanulmányt. A 129 kérdés együtt izgalmas, ezért arra törekedtem, hogy minden egyes elemére ráirányítsam a figyelmet. Nemcsak egyes kérdéseket emeltem ki, hanem megadtam azt az ívet, amely a kátét jellemzi. A célom az volt, hogy gyülekezeti tagok számára is érthető áttekintést nyújtsak a Káté egészéről.



Akkor a most megjelent kötet tulajdonképpen bárkinek bátran ajánlható?
Igen, főleg azért, mert nagyon sok minden van, amit az ember csak nagyjából tud, felületes ismeretei alapján. A hitvallás a pontosságra törekszik és saját félreértéseinket korrigálja. Fontos, hogy a lehető legpontosabban határozhassuk meg, kik vagyunk mi református keresztyénként. Ha pedig megkérdeznek minket, hogy mit hiszünk, tudjunk rá szabatosan válaszolni. Nem nekünk kell ezt kitalálni, hanem támaszkodhatunk hitvallásainkra. Éppen ezért arra biztatom a lelkészkollégákat és a hitoktatókat, hogy használják gyakran ezt a modern, jól olvasható kiadást!

Nem református, de keresztyén hitű testvéreinkhez is szólhat ez a kiadvány?
A kötet végén megtalálhatóak az óegyházi – azaz a niceai, konstantinápolyi, efezusi, kalcedoni és az Athanasius-féle – hitvallások, amelyek szintén református hitünk pillérei. Az ezekkel egyet mondó apostoli hitvallás olyan közös alap, amelyet ökumenikus keretek között is tudunk mondani. De a két református hitvallásnak is van olyan tartalma, amelyet bármely keresztyén felekezet tagja örömmel olvashat. Például a teremtésről, gondviselésről, Krisztus kettős természetéről szóló részek összekötnek bennünket és arra emlékeztetnek: Krisztusban megélhetjük az egységet.


Barna Bálint

Fotók: Füle Tamás