Csak Isten mentheti meg a Földet? Vagy éppen Ő büntet miket bűneinkért a koronavírussal? Ez itt már a végítélet? Megoldásként térjünk vissza a természethez? A Szólj be a Papnak rendezvénysorozat ezúttal négy püspöknek szegezte fel a fenti kérdéseket online videókonferenciája során. A beszélgetés moderátora Berecz Péter volt, a téma kereteit pedig az előzetesen beérkezett kérdések adták, amelyek az élő adás során újabbakkal egészültek ki. A résztvevők Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Fekete Károly tiszántúli református püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Palánki Ferenc római katolikus püspök voltak.



„A lélegeztetőgépről eszembe jut, hogy járvány nélkül is testi-lelki-szellemi légszomjjal küzdünk, ezért fontos, hogy ne legyenek fojtogatóak az életkörülményeink” – mondta Fekete Károly. „A távolságtartás arra emlékeztet, becsülöm-e a felebarátiságot, amely korábban a kézfogásokban megnyilvánulhatott. A #maradjotthon jelszaváról eszembe jut, hogy jó volna rátalálni az igazi otthonosságra, megbecsülni az otthonlét és az otthonteremtés lehetőségét. A szájmaszk arra emlékeztet, hogy fontos a szavaink tisztasága, őszintesége; hogy tudjuk áldásra használni a szánkat, ha levesszük a maszkot. A fertőtlenítés, tisztálkodás pedig eszembe juttatja, hogy a kézmosás az istentiszteletkész állapotba helyezés momentuma.”

Az anyag megdicsőülése
Abban minden hozzászóló egyetértett, hogy nem Istent kell hibáztatni a járványhelyzetért, hanem ebben is az emberiség felelősségét kell keresni. „Isten nem halálgyáros, hanem életpárti gazdánk” – fogalmazott Fekete Károly. „A saját önzésünk, akarnokságunk, nagyravágyásunk, istenkedésünk volt a kiváltó ok. A gazdagság, a hatalomvágy és az erőszak triásza vezetett ide. Önvizsgálat híján lesz ennek folytatása is. A halálos civilizációnk helyett az élet civilizációját kellene építenünk, mert a teremtéskor erre kaptunk mandátumot.” A református püspök ez utóbbi pozitív példájaként említette a hazai ökogyülekezeteket, valamint a fair trade mozgalmat, amely a termelőkkel közvetlenül kötött igazságos megállapodásokat helyezi előtérbe.

„Mi, hívő emberek nem egyszerűen környezetvédelemről, hanem teremtésvédelemről beszélünk” – mondta Fabiny Tamás. „Nem a zöld ideológiát hirdetjük, amelynek ugyan néhány alapvetésével azonosulni tudunk, de amely mára igencsak átpolitizálódott, hanem annak mélyen hívő zsidó-keresztyén gyökereihez térünk vissza. Ahogy a Biblia írja: Isten teremtette a világot, és felelősségünk van a gondozásában. Nem zsákmányolhatjuk ki a környezetünket.” A karantén kiélezi a jóllét és a szegénység ellentéteit is – figyelmeztetett az evangélikus elnök-püspök. „Sokan mondják azt: milyen jó, hogy ki tudok menni a kertembe. De általában a jómódúak azok, akik ezt megtehetik, akik viszont harmincöt négyzetméteres panellakásba vannak most bezárva, azok nem. Ez óriási különbség.”

„Egészen biztos, hogy a mostani járvány összefügg a globalizációval, ezt nem lehet tagadni. A terjedés gyorsasága is erre utal. De ez nem jelenti azt, hogy a megoldás a rousseau-i vissza a természethez gondolat lenne. Persze, drasztikusan vissza kell vennünk a fogyasztásból, a mohóságból, és az elég kultúráját kellene visszahoznunk, de emellett azt is keresnünk kell, hogyan tehetünk jót a globalizmus keretein belül. Bizonyos értelemben a keresztyén ökumenizmus is értelmezhető egyfajta globalizációként, ahogy átjárja a világot a közös hitvallásunk. Pál apostol sem kárhoztatta a római infrastruktúrát, hanem felhasználta azt missziós célokra. Nekünk is ezt kell tennünk. Ebben a világegyházak felelőssége mellett a helyi közösségeknek is nagy szerepe van” – tette hozzá.

„Amikor hívőként gondolkodunk az anyagról, figyelembe vesszük, hogy Isten a semmiből teremtette a világot. A létezésünk része a teremtésnek, ha tehát a teremtést védjük, magunkat is védjük” – fejtette ki Palánki Ferenc. „Abból a szempontból sokkal jobban tiszteljük az anyagot, mint a materialisták, hogy azt mondjuk: testünk anyaga a feltámadás révén valamilyen formában az isteni lét állapotába kerül, mivel Jézus Krisztus feltámadt teste is megdicsőült. Nem a lélek feltámadásában hiszünk, hanem a testében. Amikor védjük a teremtett világot, akkor a feltámadásba vetett hitünket is kifejezzük.” Fabiny Tamás ehhez hozzátette: a megdicsőült Krisztus is hordozza a sebeket, tehát vállalja értünk azokat. Ezek a jézusi sebek a megdicsőült testen a szenvedéseinkkel vállalt szolidaritás sebei.



Eszkatologikus reménység
Baj az, ha az embert vészhelyzetnek kell figyelmeztetnie arra, hogy minden nappal közelebb kerül a saját halálához és a világ végéhez – mondta Fekete Károly. Kocsis Fülöp ehhez hozzáfűzte: nem jó, ha csak a vészhelyzet miatt tartunk bűnbánatot. „Az mindig hamis, ha ijedtünkben tesszük ezt. Nagyon megragadott bennünket az a világi szemlélet, hogy jól kell élnünk. Az egyházunk azért is gyönge, főleg Európában és Nyugaton, mert haszonélvezői vagyunk a jólétnek, és ez a prófétai bátorság elgyengüléséhez vezet. Sokszor félünk nyíltan kiállni, de nem szabad, hogy a világ uraljon bennünket.” A világ ugyanis mulandó, vége lesz.

„Fontos, hogy Jézusban nem vérszomjas Istent ismertünk meg, hanem irgalmasat. A mostani helyzetünk éppen ezért nem végítélet, hanem próbatétel” – hangsúlyozta Fabiny Tamás. Kocsis Fülöp szerint be kell látnunk, hogy nem tudjuk helyretenni a világunkat. „Krisztus azért váltott meg minket, mert mi nem tudjuk megmenteni magunkat. Hányszor elhatároztuk világháborúk és lágerek után, hogy soha többet ilyet, és mégis újra folytattuk! A világ meg van váltva, de ezt csak akkor veszem észre, ha a Megváltóval együtt élem meg a megváltottságot. Ehhez viszont nem rettegni kell a jövőtől, hanem várni Krisztus eljövetelét.”

A világ létezése nem végleges, hanem véges – mondta Palánki Ferenc. „Személy szerint minden embernek akkor jön el a világvége, amikor meghal. Életünk nagy dolgaira általában készülünk, de az igazán nagy dolgokra mindig készen kell állnunk, elsősorban az Istennel való találkozásra. Ezt megélhetem imádságban, szentségben, a másik emberben, és a végső találkozásban a halálunk pillanatában. De már e világon megkezdett örök életünk van, ezért az Úrral való találkozásra mindig készen kell állnunk, ha van járvány, ha nincs. Hiszem-e, hogy Jézus feltámadt? Ha igen, vele együtt lesz részem a feltámadásban.”

„Ha én megpróbálom magam bebiztosítani készletek felhalmozásával, nem látom meg, hogy a biztonságról a bizalomra kell helyeznem a hangsúlyt” – folytatta. „Természetesen meg kell tennem mindent a többiek és a magam biztonságáért, de az életünknek akkor is vége lesz egyszer, ha ezt a járványt vagy járványok újabb hullámait túléljük. De mi van azután? A végidő nem olyasmi, amit hátha elkerülök, ha okosan bevásárlok, hanem úgy kell róla gondolkodnunk, hogy egyszer számomra is eljön. Ezért nem mindegy, hogyan élek, hogyan viselkedem, hogyan szeretek, hogyan követem Jézus Krisztust.”

Fekete Károly úgy látja, hogy az apokaliptikus jelek miatt aggódók sajnos leragadnak a katasztrófánál. „A bibliai gondolkodás nem áll meg az apokaliptikánál, még akkor sem, ha a Jelenések könyve került a Szentírás végére. Az egész eszkatológikus gondolkodásunkat a keresztyén reménység tölti be, és ennek jelei visszahatnak életünkre. Az új teremtés gondolata nem áll meg a katasztrófánál, hanem az új életre koncentrál. Ennek kell az én jelenemet is meghatároznia. A keresztyén ember hite szerint nem a rettegett bírót várja, hanem azt a bírót, aki bennünket megváltott. Ez az én eszkatologikus reménységem.”



Hidak építése
Ha reménységgel tekintünk a helyzetünkre, az új utak megtalálására sarkallhat. „Jó lenne személyesen találkozni, de lám, át tudtuk ezt hidalni, és lehet, hogy jobban védenénk a teremtett világot, ha bizonyos egyházvezetői megbeszéléseket utazgatások helyett online tartanánk meg. A jót meg kell őrizni a járvány után is: a nyitást az online közösségek felé, az interaktivitást, de vissza kell hozni az eredeti személyességet is. Ez lesz a nagy kihívása az egyháznak. A veszélyből esélyt lehet kovácsolni” – foglalta össze a helyzetet Fabiny Tamás.

„Belekényszerültünk egy lelassított világba” – mondta Kocsis Fülöp. Hozzátette: fontos, hogy ennek az értékeit is felfedezzük, és tudatosan beépítsük az életünkbe. Ha ugyanis a járvány vége után még jobban fölpörgetjük magunkat, akkor semmit sem tanultunk belőle. „Az online vallásgyakorlási lehetőségek ebből a szempontból kísértést jelenthetnek, mert ott minden a gyorsaságról szól” – reagált erre Fabiny Tamás. „Volt szakember, akik azt javasolta, hogy a hatvanperces istentiszteleteket félórásra rövidítsük le, különben kevesebben néznék végig.”

A templomban töltött idő időtlen idő – mondta Kocsis Fülöp. „Most lehetőséget kaptunk arra, hogy ezt az egyéni imádságokban is megélhessük.” A görögkatolikus érsek-metropolita abban reménykedik, hogy a járvány után megmaradnak az otthoni áhítatok, családi imaközösségek, házi szentélyek, de természetesen nem a templomba járás helyett. „Jézus minden szombaton elment a zsinagógába és olvasásra jelentkezett, tehát nem negligálta a közösségi vallásgyakorlási alkalmakat sem” – mondta Palánki Ferenc.

Fabiny szerint az internet óriási lehetőség az egyház számára, amellyel most több embert el lehet érni az online felületeken, mintha összeadnánk a ténylegesen templomba járókat, de kérdés, hogy mennyire koncentráltan figyelik az emberek a közvetítéseket. „Őrizzük meg kreativitásunkat a járvány után is, hogy minél többeknek minél többféleképpen vihessük el az örömhírt. A templom érdeke, hogy legyen olyan híd, amelyen áthaladva besegítjük a keresőket a templomba, de eddig a hídig el is kell kísérni őket” – hívta fel a figyelmet Fekete Károly.

Fabiny Tamás szerint ebben kulcsszerepe lehetne az ökumenének, amely lokálisan már egészen jól működik, de országos szinten vannak még hiányosságai. „Még nincs késő, hiszen közeledik a pünkösd: amit a januári ökumenikus imahéten meg tudunk tenni igeliturgia formájában, azt most pünkösdkor közösen megismételhetnénk ökumenikus istentisztelet keretében. Jó lenne az ünnep alkalmából közös bíztatást adni az országnak.” Fekete Károly erre reagálva fel is ajánlotta a Debreceni Nagytemplomot helyszínnek.

Jézus mindenkit megszólított és mindenkivel szóba állt – hangsúlyozta Palánki Ferenc. „A húsvéti üres templom eszembe juttatta az üres sírt, amelyről az angyalok azt mondták az asszonyoknak, hogy ne ott keressék Jézust, mert feltámadt és előrement Galileába” – mesélte Fabiny Tamás. „Hol van most a mi Galileánk, ahová Jézus előrement? Lehet, hogy pont a szekuláris világ az, ahol megtalálhatjuk, ezért ne zárjuk be Jézust a templomba, engedjük ki onnan a világba, és mi is tartsunk vele missziói lelkülettel!”



Barna Bálint
Képek forrása: Szólj Be a Papnak; pexels.com