Két nappal a Művészetek Völgye 2019 megnyitója előtt Taliándörögd még csendes hétköznapjait éli. A szokványos felszín alatt azonban már lázas készülődés zajlik, több helyen már megkezdődtek a rendezvényhelyszínek kialakítási munkálatai. Nincs ez másként a Református Udvar esetében sem. Habár ebben az évben a kántortanító patinás háza le lesz zárva a látogatók elől, mivel megérett az alapos felújításra, idén is meghitt és otthonos közeg várja az erre tévedőket. Két kiállítás és két zenés istentiszteleti alkalom alkotják az idei programkínálatot, és az udvar így is befogad mindenkit, aki betéved elmélkedni, elcsendesedni, múltba révedni vagy a jövő álmait tervezgetni.

Ki viszi át? – ez a jelmondata a 2019-es tematikának. Egyszerre utalva a korábbi évek folytonosságának megőrzésére, és annak az örökségnek a továbbadására, amelyet mester ad át tanítványának. A programoknak két helyszíne lesz: a taliándörögdi református templom ad helyet a Mesterek és tanítványok című művészeti kiállításnak és a két zenés istentiszteletnek; az udvar elkerített részében pedig a korábbi évek Református Udvarainak emlékei, lenyomatai lesznek kiállítva. Az összeállítás célja, hogy a gazdag múlt a jövő tervezésének tettrekészségét segítse elő, és átmentse a sokéves álmokat az eljövendő időkre. 



Helyükre kerülnek
A templomtérben tanárok és diákjaik – mesterek és tanítványok – rendezik be alkotásaikkal a Pápai Református Kollégium Művészeti Szakgimnáziumának kiállítását. Fekete-fehér és színpompás grafikák, festmények, plasztikák, fotók elgondolkodtató kavalkádját hozták magukkal, hogy a puritán fehér falakat megtöltsék a hétköznapi lét és a túlvilág kapcsolatát firtató művekkel. „Hasonló befelé tekintés tükröződik a grafikusok fényt, az élet sokféleségét feltáró kompozícióiban. Kezdet és vég, születés és elmúlás kérdései vibrálnak a változatos technikával készült alkotásokban” – írták kiállításuk ismertetésében.

Útkeresések, szakadások és törésvonalak, gyermek Jézus, Wass Albert és J. R. R. Tolkien, olajfestmények és fotókartonra krétával rajzolt portrék, szögletes vonalvezetés és gömbölyded, lekerekített formák állnak össze egységes koncepcióvá, miközben felakasztják a falakra vagy kihelyezik őket egy-egy emelvényre. A párosával válogatott alkotások lassan mind a helyükre kerülnek, és alkotóik messzebb lépve szemlélik, kell-e még igazítani valamelyiken. A kiállítás kihelyezésében érződik az a fajta összhang, amely mester és tanítvány között az alkotás folyamatában jelen volt – és az alkotás szeretete is.



Mesterek
A Mesterek és tanítványok kiállítás elkészülte után ültünk le beszélgetni Kerpel Péter Józseffel, a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakgimnáziumának biológia–földrajz–rajz szakos tanárával, az intézmény képzőművészeti tanszakának vezetőjével. 1985 óta tanít, így a festészet mellett a pedagógia is meghatározó az életében. Jelenleg a művészeti képzés menedzselése mellett a tanári munkaközösséget is ő vezeti.

„A művész-tanárokra jellemző, hogy a tanítás mellett nagyon kevés szabadidejük marad az alkotásra. Óriási kincs, amikor végre mi is alkothatunk. A professzionális művészek ebből élnek, ez különböztet meg minket tőlük. A szabadidő periodikusan szakad ránk, ilyenkor ontjuk magunkból a képeket” – mesélte Kerpel Péter József. „Nekünk példát kell állítani: alkotásban, magatartásban, művészi hozzáállásban is.”

„A képzés tanárai közül ki kell emelnem Nikolausz Krisztián grafikust, Katona György festőművészt, Boros Zita iparművészt, és Marosi Diána festőművészt” – sorolta. „Ők, velem együtt egy-egy területnek a felelősei, és az ő műveik is itt vannak a tanítványaik alkotásaival párban. Sokan mások is fontos részei az oktatói közösségünknek, valamennyien meghatározóak a diákok életében. Mind alkotó emberek és pedagógusok is vagyunk egyszerre.”



Tanítványok
„Szakgimnáziumunkban – a művészi világra jellemzően – nagyon erős a mester és a tanítvány kapcsolata. Mielőtt elkezdenének dolgozni valamin a diákok, mesterek és tanítványaik előtte leülnek egymással, hogy a felmerült témákról, ötletekről, technikákról, módszerekről beszélgessenek” – magyarázta Kerpel Péter József. „Mégsem jellemző, hogy a saját klónjaikat nevelnék ki a mesterek, helyette úgy oktatják a tanítványaikat, hogy mindegyiknek a saját gondolatvilága bontakozhasson ki a tehetsége alapján. Ez a képzésünk erőssége. Mire négy-öt évnyi tanuláson túljutnak, addigra világosan kirajzolódik, hogy miben a legtehetségesebbek, és milyen világot építenének.”

Évfolyamonként változik, hogy melyik tanár milyen tantárgyat tanít éppen. Van ebben is mozgás, ezért alakulnak ki fokozatosan a mester-tanítvány viszonyok. Több tanárral is ki lehet alakítani bensőséges kapcsolatot, éppen ezért ritkák a teljesen letisztult párok. „Nagyon érdekes, ahogyan a tanítványok az önállóságukat őrzik: úgy kötődnek a mesterhez, hogy közben megőrzik az egyéniségüket. Kölcsönös tisztelettel építik egymást, noha elsősorban a mester építi a tanítványát. Semmi sablonos nincs ezekben a kapcsolódásokban: egyéni mind a hangvétel, mind a tartalom” – tette hozzá. Sokszor a nagyon tehetséges diákok a mestereiket is megihletik egy-egy eredeti ötlettel, technikával. 

„Nálunk fontos a klasszikus alapozás, ezért először nagyon jól meg kell tanulni rajzolni, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Utána jöhetnek az elvont dolgok. Máshol egyből a számítógép elé eresztik a diákokat, és hiányzik ez a rész. Bár azért Magyarországon még inkább a ránk jellemző mentalitás a gyakoribb” – véli a művész-tanár. „Ahogyan aztán megmutatják az oroszlánkarmaikat a gyerekek, úgy kezdjük ráengedni őket a saját útjukra. Mivel időnként drága anyagokkal dolgoznak, sokba kerülne engedni, hogy mindenféle fércmunkákat készítsenek. Fokozatosan mozdulnak ki az alapok elsajátítása után – vagy olykor azzal párhuzamosan – a saját világuk felé, de ez egyelőre nagyon is jól működik.”



Párosok
A taliándörögdi kiállítás egyszerre mutatja fel az iskola profilját, és azokat a mester-tanítvány párosokat is, amelyek megragadják ezt a fajta alkotó kapcsolatot. „Az én alkotópárom Nagy Bettina, aki hozzám hasonlóan szeret fotózni. Mindketten különdíjasok voltunk a pápai teológia egyik fotópályázatán. Így most a krétával fotókartonra rajzolt portréi mellett néhány fényképe is kikerült a templomfalra. Marosi Diána párja a fia, Petrik Máté. Katona György mellett ott van a rendkívül tehetséges Dunai Virág, akinek már önálló kiállítása is volt. De ugyanez elmondható Kulifai Boldizsárról is, aki Nikolausz tanár úrnál ért el egészen komoly eredményeket” – sorolta Kerpel Péter József.

A kiállítás anyagának összeállításánál fontos szempont volt, hogy köszönőviszonyban legyenek egymással a mester és a tanítvány művei. „A párosok találkoztak egymással, és megbeszélték, hogy mely alkotásaikat kapcsolják össze. Olyan képeket választottunk, amelyek letisztult szimbolikával képesek rendkívül sok gondolatot és érzést összesűríteni. Az a célunk, hogy minden itt megforduló ember találhasson őt is megszólító, mély merítésű kompozíciókat” – magyarázta Kerpel Péter József.



Keresztek helyett
„Hogy ezek a párosok nem csak önmagukban, hanem végül más párokkal együtt is összetartó koncepciót építenek fel, az elsősorban annak köszönhető, hogy mind hívő keresztyén emberek vagyunk. Egyházi iskolában tanítunk, én presbiter is vagyok. Az alkotások reflektálnak arra, hogyan foglalkoztatnak minket a hit dolgai, a lelki élet, az útkeresés” – mondta a művész-tanár. „Marosi Diának a Labirintus című képében szerintem ez is benne van. A fia művében szintén megjelenik valami hasonló. De akár a plasztikákat nézzük, akár az Adventus Domini című képemet, ezek az alkotások túlmutatnak a témájukon és önmagukon.”

„Tőlünk, református művészektől a hitnek egy jóval elvontabb megfogalmazását várják el, mint a katolikusoktól. De mitől lesz egy ábrázolás református? Nálunk a katolikus szimbolika nem működhet. Kihívás az ismert jelképek nélkül ugyanazt kifejezni” – véli a művész-tanár. Szerinte vagy az élethelyzet átszellemült megjelenítése a legjobb módszer erre, vagy a történetet finom felmutatása. Máskor az átvitt értelmű emelkedettség-érzést kell megőrizni. „A mester-tanítvány viszonyban azonban megjelenhet keresztyén tanítványságunk is, amely közös Mesterünkre mutat rá” – fűzte hozzá.



Szeretettel
Örök kérdés, hogy hogyan tudnák ezt átadni a tanítványaiknak. „A gyerekeket nehéz erre ráhangolni, mert a képeslapok és a megszokott ábrázolások berögzült képeivel érkeznek. De általában sikerül ebből a helyzetből kitörni, mert nagyon jók ebben a tanáraink. Csak kevés rá az idő, ahogyan minden másra is.” Bár a mai gyerekek figyelme a digitalizáció következtében nagyon szétaprózódik, az újabb generációk rendkívül tehetségesek. „Talentumaikhoz nekünk kell a kulcsot megtalálni. Ehhez azonban nagyon sok szeretet kell” – vallja Kerpel Péter József.

„Amikor máshonnan érkeznek hozzánk diákok egy-egy szakkörre, hetek telnek el a felszabadításukkal. Több helyen úgy tanítják őket, hogy csak egyféleképpen lehet vonalat húzni, és ha nem úgy csinálják, az nem jó. Sok mindent korán tönkretesznek bennük, és elveszik a kedvüket az alkotástól. Ezt le kell hántani róluk, hogy kibontakozhassanak. Nagyon fontos feladat, hogy kinyissuk őket, hogy újraéledjen a lelkük, hogy akarjanak és szeressenek alkotni.”



Ki viszi át?
A templomban kihelyezett műalkotásokkal izgalmas párost alkot az udvar előterében látható, Ki viszi át? elnevezésű kiállítás, amely a taliándörögdi Református Udvar elmúlt éveiből villant fel pillanatképeket.
„Ki gondolná, hogy egy ház és a hozzá tartozó udvar ennyi mindent sűríthet magába? Mi, akik részesei lehettünk a Művészetek Völgyében a taliándörögdi Református Udvar újabb és újabb megelevenedésének, átélhettük, hogy az egyes hívószavak köré fogant udvarban egyszerre ölelkezett az örökségben gazdag múlt és a bontakozó jövő. Nagy múltú elődök nyomdokain járva alkothattak és teremthettek otthont az itt önkénteskedő, hitből élő felnőttek és fiatalok” – olvasható a program ismertetőjének szövegében, amelyben közös múltidézésre invitálnak.

A készülődésekkel párhuzamosan a kántortanító romos háza lassan kiürül: kikerülnek belőle mindazok a bútorok, amelyek átmeneti helyen várják, hogy egy jövőbeni Völgy-alkalommal ismét használatba vehessék őket. Hogy a Református Udvar ismét teljes, kerek egész lehessen, ahogyan régen. Aki fontosnak érzi, hogy legyen igazi folytatás, legyen hiánytalan újjáépülés, foglalja imába a dörögdi épület sorsát is – akár a helyszínen, a két zenés istentiszteleti alkalmon!
Július 21-én, vasárnap a kiállításmegnyitóval egybekötött istentiszteleten Bölcsföldi András hirdeti majd Isten Igéjét, és a Zsongom együttes ad koncertet. A július 28-ai, vasárnapi záró alkalmon pedig Szabóné László Lilla igehirdetését kíséri zenével Szabó András és Dorozsmai Szabó Eszter. Vigyük át a szerelmet!



Barna Bálint
Fotók: Füle Tamás