Valahányszor színpadra léptem életemben, magától értetődőnek, természetesnek tartottam, hogy van közönségem. Mindig nagyon hálás voltam érte, de igazán most jöttem rá arra, milyen nagy dolog az, hogy az emberek megtisztelnek figyelmükkel. Most azért a sokszínű tanulási lehetőségért vagyok hálás, ami elé ez a szomorú helyzet állít. Megtanulok mindenre ajándékként tekinteni. Felértékelődnek az emberi kapcsolatok, a gesztusok és minden, amivel embertársaimhoz kapcsolódhatok.

Ezen a vasárnapon Nemes Nagy Ágnes Karácsony című versét hoztuk Önöknek, nektek ajándékba, amelyből Tímár Benjámin testvérem készített videót. Zenésztársaimmal az üres színházteremben állva magunk köré képzeljük az ezer meg egy ismerős és ismeretlen arcot, és úgy tekinthetünk rájuk, ahogyan eddig még soha.

Ez a vers nem is igazán karácsonyi vers, számomra inkább a költőnő megtérésélményét írja le. Talán éppen ezért szólított meg ilyen nagyon, a karácsonyi kislemezünk kedvenc felvétele lett. A vers gyönyörűen érzékelteti azt az állapotot, amelyben sokan érezhetjük magunkat. Vágyakozunk a minket körülvevő sokféle sötétségből a fénybe. Ugyan még nő a sötétség körülöttünk, de ahogy sorra gyúlnak az adventi gyertyák és bevilágítják a teret, kívánom, hogy mindannyiunk szívében fokozatosan megszülessen a hit, a remény, az öröm és a szeretet.

A dal a Feljött immár az a csillag kislemezen található.