A hittanoktatás stratégiai fontosságú ügy, amin az egyház jövője is múlhat – nyilatkozta nemrég portálunknak Harkai Ferenc, a Dunamelléki Református Egyházkerület katechetikai és iskolaügyi bizottságának elnöke annak kapcsán, hogy 2022 a hittanoktatás éve a Magyarországi Református Egyházban. Hazánkban 2013 szeptemberében vezették be a kötelező hit- és erkölcstanoktatást, amelynek köszönhetően azok a gyermekek is elérhetővé váltak egyházunk számára, akiknek a családjai nem kötődnek szorosan a gyülekezeti élethez. A Kárpát-medencei egységes hittankönyvnek, valamint a Református Pedagógiai Intézet (RPI) kapcsolódó segédleteinek, workshopjainak, szakmai napjainak és webináriumainak köszönhetően már a határainkon túlról is be lehet csatlakozni mindebbe.

A hazánkban 2020-ban kezdődő koronavírus-járvány azonban komoly kihívások elé állította a pedagógusokat, így a hittanoktatást is. Új utakat, új módszereket kellett találni a minél zökkenőmentesebb folytatáshoz. Ebben kiemelt szerepe volt és van a tapasztalatcserének és a jó gyakorlatok megosztásának. Hogy ez intézményeken és határokon átívelően is megvalósuljon, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara (BBTE RTZ) és a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara (KRE PK) Távolléti oktatás – támogató jelenlét címmel szervezett online szakmai találkozót református vallástanárok és hittanoktatók számára 2022. január 28-án. Ennek során egyéb programpontok mellett két gyakorlati tapasztalatokat bemutató workshopra is sor került.

Hogy jól értsük egymást
„Harminc évvel ezelőtt, amikor a Kárpát-medencében átjárhatóvá váltak az országhatárok, a templom és az iskola határai is átjárhatóvá váltak” – fogalmazott programismertetőjében Dr. Püsök Sarolta, a BBTE RTZ egyetemi docense, aki szerint a hittanoktatás közös szívügyünk. „Mindannyian sok szállal kötődünk Istenhez, és enélkül értelmetlen lenne hidat keresni templom és iskola között. Azonban kapcsolatainkat és életünket is megnehezítette a pandémia, ezért kerestük az útját annak, hogyan segíthetnénk egymásnak.” A szakember elmondta: mivel a határ egyik oldalán vallástanárnak, a határ másik oldalán hittanoktatónak hívják a hittant tanító pedagógust, ezért fontos, hogy jól értsük egymást.

Értelmezése szerint a Romániában használt vallástanár elnevezés a hit szubjektív oldala felől közelít, inkább az érzelmi és az akarati funkcióhoz kötve mindaz, amit megvallunk. A magyarországi hittanoktató kifejezés inkább az objektív oldalt domborítja ki: a hit tartalmára koncentrál. A szakember hozzátette: ahogy ma már a keresztény és keresztyén fogalmak se ellentétesek egymással, így ezek az elnevezések is kiegészíthetik egymást. „Jó volt a nagykőrösi kollégákkal tisztázni, mik a különbségek, mik a sajátosságok, mit tanulhatunk egymástól. A legnagyobb tanulási forrás ezen az alkalmon mi magunk vagyunk: azok a résztvevők, akik megosztják egymással a jó tapasztalatokat.”



A gyakorlatvezetők tapasztalatai
Farkas Dóra kecskeméti gyakorlatvezető kiemelte: nagyon látszik az első osztályosok szocializációján és kognitív képességeik fejlettségén, hogy utolsó óvodai évüknek csak a felén voltak személyesen jelen. Alulmaradottságuk a bezártságnak is köszönhető. Nehezen kapcsolódtak be a közösségbe, nehezebben nyíltak meg, nehezebben vették az akadályokat, az önbizalmuk is csökkent, így most ezek kompenzálására is jelentős energiát szükséges szánni. A karantén során a hittanoktatás segített abban, hogy a családok közelebb kerülhessenek a valláshoz, de a későbbiekben mégsem kapcsolódtak be közvetlenül a gyülekezetekbe. A gyülekezeti munka megcsappant, a gyermekistentiszteletek tartása is nehézségekbe ütközött. A gyakorlatvezető kiemelte, hogy a leendő kollégák előtt fontos a mentorok személyes bizonyságtétele, és az, hogy olyan példák legyenek a hittanoktatók előtt, akik továbblendítik őket a képzés és a pályakezdés elején.

Szőcs Magdolna kolozsvári mentortanár több pozitív élményről számolt be, mint negatívról. Nehézség volt számukra az új platformok megismerése, de megtanulták a türelmet és kicsit lelassultak. „Csend volt, nem ment el az energiánk a fegyelmezésre” – fogalmazott. A diákok őszintén megnyíltak, és sokszor csak a családtagok vagy otthoni helyzetük miatt nem kapcsolták be a kamerát. A hittanórák struktúrája is változott: az ima utáni éneklés online nem működött, ezt váltotta fel a zenehallgatás. „Igyekeztem mindenkit megszólítani, bátorító történeteket, gondolatokat felolvasni, kisfilmeket is néztünk. Elmondhatták, hogy mit értettek meg, hogyan élték át.”

Nehéz volt felmérni, mi az, ami átment, amit megértettek, ezért versenyekkel, tesztekkel, játékokkal zártunk – mesélte Mezősi Rita harmadéves hallgató, aki kiemelte a Biblia Projekt videóinak és az RPI digitális anyagainak a hasznosságát. Tavaly szeptember óta új kihívást jelent, hogy csak néhány osztály kerül karanténba, vagy sokan hiányoznak egyszerre. „Volt, hogy más felekezetek diákjait is megkaptam emiatt. Ha az osztályban csak két gyermek van jelen, inkább lelkigondozói hangvételű az óra, 7-8. osztályban a hittanóra első 20-25 perce gyakran ilyen hangsúlyt kap. Ez kell ahhoz, hogy érdemben tudjunk haladni.” Hallgatóként is értékelte a távolléti oktatást: számára sokkal nehezebb volt online figyelni és tanulni. Így nagyobb koncentrációt igényelt egy óra, de minden szükséges anyagot megkaptak a konzultációkon és digitálisan.

Ahol a szülő nem tudott segíteni, ott a gyermek hátrányba került – mondta a Szentendrén tanító Turáni Laura, aki gyermeke református óvodája számára is készített online feladatokat. Másik gyermeke úgy érettségizett, hogy előtte közel másfél évig csak online oktatás volt. A jelenlegi kiszámíthatatlan helyzetet nehezebbnek tartja a korábbinál. „Vegyes csoportjaim vannak több osztályból, és mindig más csoport jön, így nehéz haladni.” A szülők általában keveset foglalkoznak a hittannal. Sok az egyéni hiányzás, több gyermek a hittanórák jelentős részéről hiányzik. A helyettesítések szinte mindennapossá váltak, amelyekben nagy segítség hittanoktatók már ezt megelőzően kialakított ökumenikus együttműködése is. Laura gyermekistentiszteleti szolgálatot is végez: amikor nem volt lehetőségük személyesen találkozni, először hagyományos postai levélben küldtek anyagokat, majd kisfilmeket készítettek, végül online streamben is tartottak istentiszteletet.



A résztvevők jó gyakorlatai
A Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium pedagógusai természetesnek vették, hogy ha bárkinek problémája volt, annak online lelkigondozói teret teremtsenek. Bálint-Pallaghy Réka igazgatóhelyettes elmesélte, hogy hasznukra vált az online etikett szerinti kamerabekapcsolás, így olyan percek is adódtak, ahol a tanórai keret lazábbá, s egyúttal bensőségesebbé vált, hiszen ki-ki a saját szobáját nyitotta meg ezzel. Az otthoni élmények, a távolléttel és az új tanulási formával kapcsolatos kérdések, és ezek gyakorlatának bejáratása a digitális oktatás sajátosan derűs kereteit is létrehozták. Az iskolalelkészek közös sétákat szerveztek diákoknak, kollégáknak, szülőknek, az egész tagozatnak szóló áhítatokat felvételről pótolták. Csendes napokon interaktív beszélgetéseket és online teázásokat rendeztek. Mindennap a honlapra feltöltött anyagok segítették a reggeli áhítatok megtartását. A diákok igényeinek megfelelően pedig kéthetente közös online programokat tartottak.

Kovács Erzsébet kalotaszentkirályi vallástanár a szórványközpont bentlakásos iskolájában dolgozik. „A sok helyről érkezett gyermekek intim szférájába is beláthattunk az online oktatás során, és ez kínos helyzeteket is okozott.” Megismerte viszont a szülőket és a családi hátteret is, ami megkönnyítette az online lelki támogatást. „Közelebb kerültem hozzájuk, ami nehezítés is volt.” Online játékok segítségével igyekezett nyitni a gyermekek felé. „Számomra játék minden, ami nem frontális oktatásról szól és ami nem filmnézés. Játék lehet a beszélgetés, játék lehet az érzések kifejezése.” Fogalmazást is íratott a gyermekekkel, amiben ki lehetett beszélni a betegséget. Történelmet is tanított számukra, valamint a választható vallásszínház óra keretén belül külön bibliodrámás foglalkozásokat tartott.

Gilicze Judit Rózsa, hódmezővásárhelyi Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola igazgatója elmondta: úgy kell az intézményen belül gazdálkodni a rendelkezésre álló erőforrásokkal, hogy célt érjenek. 2020 tavaszán két napjuk volt az átállásra. Azokra is kellett gondolni, akik nem tudtak odahaza maradni: a technikai dolgozókra, takarítókra, közfoglalkoztatottakra. Igyekezték őket is bekapcsolni a távolléti oktatásba, így volt, hogy a közfoglalkoztatott vitte házhoz papírlapon a feladatot, és hozta be kitöltve. A gyermekek kevésbé feszülten élték meg ezt a helyzetet, mint a felnőttek. „Kevésbé volt igényük arra, hogy mindig a feszültségről vagy a járványról beszéljünk. Nekünk is arra van szükségünk, hogy játékos helyzetekkel oldjuk a feszültségeket.”

A kolozsvári Deák Ildikó húsz év után került vissza az iskolarendszerbe. A gyermeknevelési szabadságok közben és után kizárólag gyülekezeti vallástanárként dolgozott. A közoktatásba éppen akkor érkezett vissza, amikor a világjárvány miatt az iskolákban az oktatás online formában zajlott. A pandémia idején a családja segítette a hittanórai videófelvételek elkészítésében: a konyhaasztal ez időre az adott bibliai történetek terepasztalává lett, az elbeszélés és annak szemléltetését itt mutatta be; tanítványai látták és hallották, megismerhették őt, hiszen korábban nem is találkoztak. A történet végén kérdéseket tett fel a kicsiknek. A nagyoknál a photo language módszerét használja: elgondolkodtató képeket mutatott meg, és a diákok alkottak ezekhez történeteket, értelmezve, miért alakult ki ez a helyzet, és vannak-e hasonló esetek az életében. Ebben a folyamatban következő fok, hogy önmagáról beszélhet a diák, s végül már a megoldás felé vesz irányt a személyesebb beszélgetés. Különösen a problémás gyermekeknél jó módszer ez. Sokan okostelefonon tudnak csak megnyílni a maguk módján: „Nem hívna fel, nem mondaná el személyesen, de a kütyün hosszan kommunikál velem a bajáról.”



Szarvadi Katalin désházi igazgató és vallástanár arról mesélt, hogy az egyre kevesebb gyermek miatt már összevont osztályaik is vannak. „Pozitívum, hogy a szülőknek betekintése volt az órákba, látták a belefektetett energiákat, vissza is jelezhettek, segítséget is kérhettek.” Voltak családok, akik titkolták anyagi helyzetüket, és ez az eszközhiány kapcsán derült ki. Igyekezték ezt is megoldani. Néha belefáradtak, de ott voltak egymásnak, és számíthattak a másikra. Most is sokszor kell helyettesíteni, ezért megértő odafordulásra van szükség. Óvoda is tartozik az iskolához. Karantén idején az óvónők összeállították az anyagot az óvodásoknak, amelyet az egyik eladóként dolgozó anyuka osztott szét a többi szülőnek, amikor betértek hozzá vásárolni. „A pandémia felrázott minket” – foglalta össze az elhangzottakat.


Barna Bálint
Képek: Turáni Laura és Deák Ildikó