Isten tulajdonai vagyunk
Nyitó áhítatában Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az adópénzről szóló példázat alapján hirdette Isten Igéjét: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." (Lukács evangéliuma 20. rész, 20-26. vers)

Kiemelte, hogy lényegi kérdésről, az állam és az egyház viszonyáról van szó. Amennyiben a vallási közösség, az egyház gazdasági tevékenységet folytat és részt vesz a világi dolgokban, akkor az állam szabályai szerint kell működnie és adóznia, mert a dénáron a császár képe van, így a pénz az övé. Az emberen viszont Isten képe van. Az Isten képére teremtett ember száz százalékig az Istené. Lelke, teste, szelleme, munkája, szabadideje, családja, szeretete, gyűlölete, lustasága, és szorgalma is mind az Istené. Totálisan Isten tulajdona, ahogyan a Heidelbergi Káté első válasza kezdődik: „Nem a magamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.”

Isten tulajdonai vagyunk, teremtettségünkben és megváltásunkban van az emberi méltóságunk. Jézus adta az életünket, ő váltja meg és ő tartja meg. Ezzel a belső szabadsággal veszünk részt a közéletben, érezzük jól magunkat, amikor szórakozunk, szeretjük a családunkat, és tisztességesen dolgozunk, Isten dicsőségére és az emberek javára. Ez a sorrend, mert aki Isten dicsőségére végzi a munkáját, az mindig az emberek javát fogja szolgálni – zárta gondolatait a püspök.

A tanúságtevő szolgálat
Veres Sándor dunamelléki főgondnok az Apostolok Cselekedeteinek 20. rész, 28. versét idézte: Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. – A Szentlélek hív el bennünket a szolgálatra, a presbiteri tisztség tanítványi és bizonyságtevő szolgálat. Az elhívást belülről és felülről kaptuk, és a megtérés újjászülő eseményében válhattunk Krisztus odaszánt életű, elkötelezett követőjévé.”

Mindezek szerint a presbiter elkötelezett ember, egy konkrét, látható gyülekezet aktív és hűséges tagja, akit ismer a közössége is. Gyakorló keresztyénként naponként olvassa a Bibliát, és beszél róla. Tudja, vallja és hirdeti Isten szeretetét, az evangéliumot.

A presbiter ismeri Istent és embertársait, a rá bízottakat. Csak akkor tudja szolgálatát és feladatait elvégezni, ha kapcsolata van a Teremtővel és a gyülekezet tagjaival. Istennel személyes összeköttetésben álló, imádkozó ember. Ismernie kell hitvallásainkat, a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást, és fel kell vállalnia ezek védelmét.

A presbiterek szolgálata egyénileg és gyülekezetenként más-más lehet, de mindenkinek meg kell találnia a saját feladatát. Az ige hirdetésének biztosítását, a szeretetszolgálatot, a diakóniát, az egymásra való odafigyelést, az idősek gondozását, a betegek látogatását.

Veres Sándor arra is emlékeztetett, hogy a szolgatársak között elengedhetetlen a rendszeres és élő kapcsolat, akár a presbiterek, akár a főgondnok és a lelkipásztor között. Isten előtti imádságos közösségben kell megteremteni a találkozások alkalmas idejét és lehetőségét. Az elöljáró ezután megköszönte a főgondnok társak eddigi hűséges szolgálatát és a presbiterválasztás elvégzendő feladataira emlékeztetett.

A presbiterválasztás törvényes rendje
Szólláth Bernadett, az egyházkerület- és a Zsinat jogtanácsosa az idei presbiterválasztás törvényes rendjét ismertette a tanácskozás résztvevőivel. Elmondta, hogy a jogalkotás folyamatába széles körben vonták be az egyház tagjait. Jogalkotási vitanapon és különböző véleményezési fórumokon hallgatták meg a kéréseket, hozzászólásokat és észrevételeket. Ezek alapján szabályozták a szolgálatba lépés jogi kereteit, a szolgálatba lépés folyamatát a megválasztástól egészen a szolgálat végéig.

A Magyarországi Református Egyház honlapján, az „Egyházi választás 2023” címszó alatt megtalálható minden információ, amit az idén esedékes presbiterválasztással kapcsolatban szükséges tudni.

A Választási kisokos tartalmazza a választási menetrendet, a választási törvényt és annak közérthető magyarázatát, ami abban segíti a presbiterválasztásban résztvevőket, hogy jobban megértsék a választási törvény rendelkezéseit, ezáltal könnyebben alkalmazzák azt. Az iratmintatárban a legfontosabb, a választás során releváns dokumentumminták tölthetők le. A Gyakran ismételt kérdések felületen fogják közzé tenni azokat a kérdéseket, amelyek sokak érdeklődésére tarthatnak számot. Kérdéseiket és kéréseiket az egyhazivalasztas@reformatus.hu e-mail címen tehetik fel.

Az Alkotmánytörvény módosítása miatt 2024. január 1-jétől minden gyülekezetben legalább hat presbitert kell választani és a főgondnok mellé helyettest kell állítani. Ezt a gondnokválasztás rendelkezése szabályozza. Ezek a változtatások már hatással lesznek az idei presbiterválasztás végrehajtására is.

Gyülekezettudatos egyház, egyháztudatos gyülekezet
A konferencia második részét elindító kisfilmben először a kollégiumi tűzvész megpróbáltatásai elevenedtek meg. Mindenki meghatottsággal nézte az újjáépítést, majd az újjászületés örömének érzésével követhette a Ráday Ház korszerű épületének átadását és a birtokbavételt ünneplő három napos eseménysorozat filmkockáit.

Balog Zoltán püspök hangsúlyozta, hogy a Ráday Ház több, mint egy épület. Itt vannak református gyűjteményeink, egyházunk múltja, kerületünk levéltára és könyvtára, valamint az egyházkormányzás székhelye. Ami a legfontosabb, hogy e falak között folyik a teológiai képzés, amelynek során közösségben tanulnak és formálódnak jövendő lelkipásztoraink.

Ugyanakkor rámutatott: az elmúlt tíz évben a református intézményrendszer és azok száma, akiket ezeken keresztül elérünk, megduplázódott. Eközben a gyülekezeti választói névjegyzékben említettek száma ötödével csökkent.

„A gyülekezettudatos egyház kialakítása azt jelenti, hogy nem szakadhat el egymástól a gyülekezeti valóság és az intézményi valóság, mert egyházunk lényege az együttműködés. Hívjuk evangéliumi találkozásra mindazokat, akikkel kapcsolatban vagyunk, hogy megtért hívő emberek legyenek és a református gyülekezeteket erősíthessék.

Ezzel a felelősséggel kell gondolkozni intézményrendszerünkről, mert különben elfogynak mögötte a gyülekezetek. A helyi presbitérium felelőssége, hogy olyan hitoktatója legyen, aki tagja a gyülekezetnek, hétvégén segít az ifjúsági munkában, nyáron pedig a gyülekezeti táborban. Előremutató feladat, hogy valóságos szerződéses kapcsolat legyen a helyi gyülekezet és a hittanoktatók között: a gyülekezet lelkipásztorával együttműködve erősítsék a családok jelenlétét. A főgondnok és a presbiterek mellett szolgáló diakónus működésével pedig még több figyelem jusson az öregekre, a szegényekre és az elesettekre. Ez a csapatmunka tenné lehetővé a gyülekezetek megmaradását és fejlődését, majdani önfenntartó egyházzá válását. Ezért szükséges az intézményrendszeren keresztül megerősíteni a gyülekezeteket és a magyar református egységet. Ezt jelenti az egyháztudatos gyülekezet, amikor a gyülekezet szerves része a település életének, bekapcsolódik az egyházmegye, az egyházkerület és az országos református egyház vérkeringésébe, valamint tagja a Kárpát-medencei magyar református egységnek” – magyarázta a püspök.

Mivel ez az év a lelkipásztori hivatás éve és egyúttal a gyülekezetekben a presbiterválasztás ideje is, Balog Zoltán azt kérte a főgondnoktól és a presbiterektől, hogy erősítsék saját lelkipásztoruk szolgálatát, legyenek hűséges és igazi testvéri támogatók a mindennapokban.

A gyülekezet egysége
Milyen a jó presbiter? – tette fel a kérdést Bor Imre presbiteri főjegyző, azokra is utalva, akiket a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség vár tagjai sorába. Mint ahogyan már elhangzott, legyen keresztyén, református és élő hitű ember, aki az adott közösség tagja és jogilag is megválasztható. Jelölését követően kérjen és kapjon elhívást jövőbeni felelős szolgálatára. A presbitérium döntéshozó testület, olyan embereknek kell alkotniuk, akik képesek felelős döntéseket hozni a közösség érdekében – hangsúlyozta.

„Az elöljárók testületének egysége, mint működő közösség alapvető jelentőségű a gyülekezet életében. A presbitériumnak példát kell adnia abban is, hogy ők igazi keresztyén közösség, egymást támogató, egymás terhét hordozó és egymást segítő szolgatársak. Csak akkor épülhet a gyülekezet és láthatja el hatékonyan feladatát a presbitérium, ha ezt a közösséget egységben éli meg. Ehhez az egységhez egyaránt hozzátartozik a lelkipásztor támogatása, a közös szolgálat felelőssége és a lelkészről való gondoskodás.”

A lelkész és a főgondnok közösen jegyzi és képviseli a gyülekezetet. Kettejük közös látása és a gyülekezet ügyeiben való egyetértése a közösség létének meghatározója. Az egyeztető megbeszélésekre minden esetben meg kell találni a megfelelő alkalmat, helyet és időt – figyelmeztetett Bor Imre. Javasolta, hogy a lelkipásztor és a főgondnok még a presbiterválasztást megelőzően közösen értékeljék eddigi együttműködésüket és tekintsék át az elkövetkező hat év feladatait. A jövőbeni egység lehetőségét ezekben a beszélgetésekben lehet megalapozni, mind a testület, mind a lelkész és a főgondnok kapcsolatában – érvelt. „Egymás munkatársaiként, a gyülekezet építéséért és fejlődéséért kell dolgozniuk, másként ez nem működik.”

Ennek érdekében arról is egyeztethetnek, hogy kit látnának jó szívvel a presbitériumban, kivel szolgálnának szívesen együtt. Jelöléssel megkereshetnék ezeket a testvéreket és utána imádságban, Istenre bízva várhatják a választás eredményét.

Végül a „Tégy, Uram, engem áldássá” kezdetű énekünket idézve megvallotta: nincs nagyobb tisztesség annál, mint hogy Krisztus szolgájaként áldássá lehetünk mások életében. Ezért érdemes mindent megtennünk és odaszánni magunkat.

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Somogyi Péter lelkészi főjegyző visszautalt Pál apostol – ezen a napon már többször elhangzott – szavaira: Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. (Apostolok cselekedetei 20. rész 28. vers)

„Mindenekelőtt az apostol megerősíti a presbiterek önazonosságát. Nagyon fontos tudnunk, hogy honnan jön a felhatalmazás, és hogy igazán kire lehet hagyatkozni és támaszkodni. Nem emberekre, hanem magára a Szentlélek Istenre, aki elhívott. Ennek tudatában és erejében töltsük be a presbiteri szolgálatot! Egy lényeges sorrendet is felállít, elsősorban önmagunk karbantartásáért, állapotáért vagyunk felelősek, viseljetek gondot tehát magatokra. Mielőtt másokért munkálkodnánk, ápoljuk a kapcsolatot Urunkkal, legyen valóban beszédes, élő kapcsolatunk a mi pásztorunkkal, Jézus Krisztussal! Teremtsünk rendezett kapcsolatot Istennel és egymással! Pál azt is tudatosítja, hogy Isten kiket bízott ránk, kiért vagyunk felelősek. Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy a gyülekezetért. Biblikusan, az apostol szavaival: Isten népéért, Isten egyházáért, amelyet tulajdon vérével szerzett.”

A gyülekezet Isten kincse, Isten szeme fénye, amiről az elöljáróknak felelősen gondot kell viselniük – nyomatékosította az elöljáró. „A megbízatás döntően három feladatról szól: a gondviselésről, az őrzésről és a legeltetésről. Jó példával, személyes jelenléttel és odafigyeléssel kell együtt lenni a gyülekezetben, másokat is erősítve. Ha mi Jézust követjük és mások érdemesnek találnak arra, hogy minket kövessenek, akkor elindulnak a nyomunkba. Vajon lesznek-e mögöttünk új presbiterek? Ez azon is múlik, hogy mi milyen elöljárók és szolgatársak vagyunk.”

A tanácskozás zárásaként a püspökhelyettes újra Pál apostol kijelentésével erősítette és bátorította a jelenlévőket: „Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (Korintusiaknak írt második levél, 13. rész 11-12.vers)

A Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoki konferenciája kora délután hálaadással és közös ebéddel zárult a Ráday Házban.

Képek: Füle Tamás