Ahelyett, hogy csak az imázs és rang fenntartására, az adminisztrációs folyamatokra, sikerre, és gazdasági életképességre koncentrálnának, a lelkészeknek vissza kellene térniük szolgálatuk három sarokpontjához: az imádsághoz, az igeolvasáshoz és a lelki kíséréshez – üzeni nekünk Eugene H. Peterson A lelkészi szolgálat három sarokpontja című könyve, amely nemrég jelent meg magyarul a Harmat Kiadó gondozásában. Ez a megszólítás elsőre talán provokatívnak tűnhet, de valójában nagyon is evidens dolgot fogalmaz meg. Miért hat mégis megrázó erővel, amikor a könyv szembesít minket mindezzel? Hogyan késztet önvizsgálatra minden keresztyén hívőt, nem csak a lelkészeket? A titok nyitja az a hitelesség, alázatosság és őszinteség, amellyel a szerző a témát megközelíti.



Eugene H. Peterson a múlt század egyik legkiemelkedőbb protestáns teológusa volt, aki a lelki élet szolgálatát állította a középpontba. Huszonkilenc éven át volt az általa alapított presbiteriánus gyülekezet lelkésze a marylandi Bel Airben, majd nyugdíjba vonulása után a vancouveri Regent College szemináriumán oktatott spirituális teológiát. Legtöbben a The Message: The Bible in Contemporary Language című Biblia-parafrázisáról ismerik a nevét, amelyből 2002 óta több mint húszmillió példányt adtak el. Billy Graham, a világszerte ismert prédikátor is sokszor hivatkozott erre a műre evangélizációs körútjai során. Peterson A lelkészi szolgálat három sarokpontja című művének első magyar kiadását 2019. december 10-én mutatták be a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán.

Kifordított kesztyű
A könyvbemutatón Siba Balázs teológus, egyetemi docens a spiritualitást olyan kesztyűhöz hasonlította, amely belül puha és meleg, kívül pedig ellenáll a zord körülményeknek. Szerinte a lelkipásztori hivatás válsága ott kezdődik, amikor elkezdjük tartósan kifordítva hordani ezt a bizonyos kesztyűt. „A lelkésznek mint hivatásos hívőnek kifelé is kell mutatnia, amit megért és megtapasztal Isten üzenetéből. Ilyenkor kifordul a kesztyű, de fennáll a veszélye annak, hogy kifordítva is marad. Eugene H. Peterson könyve erre a problémára hívja fel a figyelmet” – fogalmazott.

A lelkésznek nemcsak a gyülekezete előtt kell lelki életet élnie – noha erre is szükség van a példaadás miatt –, hanem meg kell élnie a mindennapokban is a spiritualitást. „Ha csak azért olvassuk a Bibliát, mert vasárnap prédikálnunk kell, ha az imádság csak a szolgálatra hangolódáshoz kell, akkor puszta szakmánkká válik a lelki élet megélése.” Siba Balázs szerint Peterson könyve segíthet abban, hogy visszatalálhassunk a lelkészi szolgálat sarokpontjaihoz, ezért tartották fontosnak a Spiritualitás és misszió az egyházban elnevezésű kurzus oktatói, hogy támogassák a magyar kiadását.

Isten felé fordított figyelem
Petersont és könyvét Kovács Endre, a Barnabás Csoport munkatársa, a KRE HTK óraadója méltatta, aki maga is a szerző egyik tanítványa és személyes barátja volt. „Eugene óriási tudása sohasem nyomasztó, inkább olyan, mint egy rejtőző patak, ami csak akkor látható, amikor kell. Keresztyén állásfoglalása radikális, de azt is elismerte, ha valamit nem tudott. Költő és nyelvész volt, az indirekt beszéd mestere. Gyülekezeti tagjai, olvasói, hallgatói számára teret adott arra, hogy a válaszokra ők maguk találhassanak rá. Egész élete azt példázta, hogy létezik olyan kommunikáció, amely mások irányítása helyett inkább rávezet a valóságra, meghagyva a felfedezés örömét.”

Eugene könyvének magyar megjelenése számunkra ünnep – fogalmazott Kovács Endre. „E kötetben a szerző a lelkipásztori szolgálat egészének ábrázolására a háromszög képét használja. Ennek három csúcsa az imádság, a Szentírás olvasása és a lelki kísérés. A csúcsok szögei határozzák meg a háromszög oldalait is. A szerző szerint a lelkész fő felelőssége, hogy segítse a keresztyéneket Isten felé fordulásukban, és ehhez szükséges a három sarokpont gyakorlása. A lelkészi munka sokféle egyéb eleme, mint például az adminisztráció, a prédikáció, a gyülekezeti szükségletek kielégítése és a szervezés mind azon múlik, hogy folyamatosan Isten szavára és lényére irányul-e a lelkész figyelme.”



Miért aktuális ez a könyv ma Magyarországon, különösen a református teológián? – adódik a kérdés. „Egy teológus sokféle ismeretet sajátít el, és jó esetben holtig tanul, de az ismeretáradattal nehéz lépést tartani. A modern életmód egyik legnagyobb ellensége a fragmentáció, az élet és a szolgálat darabokra hullása. Ebből a személyiségünk integrációja lehet a kiút. Erre mutatott példát Eugene, aki számára a tudományos ismeretek eszközök voltak, a meghatározó azonban az Isten felé fordított figyelem maradt. Odaszánta elméjét és életét az Úrnak. A Harmat Kiadó gondozásában megjelent könyve által pedig a mai teológushallgatóknak és lelkészeknek is segíthet a fókuszálásban.”

Aktuálisabb, mint tizenöt éve
Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója elmesélte, hogy már tizenöt évvel ezelőtt is ki akarták adni ezt a könyvet. Amikor annak idején odaadták a fordítást néhány lelkésznek, ők azt mondták, az üzenete nem időszerű, a lelkészeknek inkább biztatás kellene, hogy ne zárják be magukat a templom négy fala közé, hanem foglalkozzanak az őket körülvevő világgal. Így végül fiókban maradt a kézirat. Amikor viszont nemrég egy lelkészkonferencia külföldi előadója ajánlott irodalomként hivatkozott erre a műre, ismét elővették a fordítást, és olvasás közben úgy érezték, hogy üzenete jóval aktuálisabb lett.

„Tizenöt év alatt rendkívül megváltozott a helyzet. Mostanság nagyon sok lelkipásztort annyira leterhel a templomépítés, az óvodamenedzselés, a szociális segítői munka, az önkormányzatokkal való kapcsolattartás, a pályázatírás, az elszámolások és az adminisztratív teendők, hogy emiatt sokszor nem jut elég idejük a lelki élet megélésére” – mondta a kiadó igazgatója. Szerinte Eugene H. Peterson könyve abban segíthet, hogy a mindennapi teendők mellett ne sikkadjon el a lényeg, és a lelkészek ne veszítsék szem elől, hogy mire kaptak elhívást Istentől.

„A Harmat Kiadó az egészséges kapcsolatokért szeretne dolgozni, és ebben mindig az Istennel való kapcsolatunk a meghatározó. Ez hat ki a társas viszonyainkra és az önmagunkkal való kapcsolatunkra is” – folytatta Herjeczki Kornél. „De valahol minden ott kezdődik, hogy azt a bizonyos kesztyűt jól tudtuk-e felhúzni. Hogy észrevesszük-e, ha túl sokat hordjuk kifordítva. Azt kívánom, hogy ez a könyv ennek a felismerését segítse mindenki számára, aki valamilyen módon Isten országát építi; legyen lelkipásztor, teológushallgató vagy gyülekezeti tag.”

Barna Bálint