„A közelmúltra koncentráló egyháztörténeti dokumentumfilmek készítésekor a hagyományos történészi módszerek nem válnak be, mert a második világháború utáni időszak írásos forrásaiban nem bízhatunk meg" – mondta Berecz Ágnes, a Ráday Gyűjtemény igazgatója az Exodus '51 című dokumentumfilm budapesti vetítésén. „A legmegbízhatóbb forrás az emberek emlékezete, hiszen a korabeli dokumentumok elvesztek, megsemmisültek vagy manipulálták őket. Ezért meg kell ragadnunk minden lehetőséget, hogy amíg lehet, azoktól halljuk a történeteket, akik részesei voltak."

A 2014-ben forgatott Exodus '51 című dokumentumfilm a sárospataki teológia 1951-es visszafoglalását dolgozza fel. A történet a felszámolás ellen tiltakozó diákok emlékeiből, valamint korabeli dokumentumokból építkezik – többek között Kőrössy József és Kotsis István naplóinak, valamint Váradi József fotóinak felhasználásával. Valamennyien egykori pataki teológusok.

Bezárásra ítélve
A frissen megalakult Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) első rendelkezéseinek egyike az volt, hogy a nem katolikus lelkészek számát húsz százalékkal csökkenteni kell, a szórványegyházközségek fennállása pedig indokolatlan. Azt akarták elérni, hogy a sárospataki és a pápai református teológia leépüljön. Az ÁEH nyomására az egyházvezetés a pataki diákokat 1951 nyarán felszólította, hogy jelentkezzenek át Debrecenbe, mert ősztől csak a budapesti és a debreceni teológia működhet. A pataki fejlődő, missziós lelkületű teológia volt – talán ezért kellett bezárnia kapuit. „Szent, tudományos, családias levegője volt" – mesélte a filmben a tavalyelőtt elhunyt lelkész, egykori pataki diák, Szabó Gabriella.

Titokban tértek vissza
A Tiszáninneni Egyházkerület közgyűlése 1951 szeptemberében úgy döntött, hogy ha az állam az 1949-es egyezmény ellenére nem tartja fenn a pataki teológiát, a kerület gondoskodik annak fenntartásáról. Erről értesülve a Debrecenbe kényszerült pataki teológusok elhatározták, visszaszöknek régi iskolájukba. Ahogy a filmből is kiderül, „Isten előtti hosszas tusakodás” előzte meg ezt a döntést. Október 22-én, hétfőn hajnalban lopóztak ki a pataki diákok a debreceni vonatállomásra. Több csoportra oszlottak, az állomáson pedig úgy tettek, mintha nem ismernék egymást, hogy ne legyen feltűnő a távozásuk. Nyíregyházáról a bodrogközi gazdasági vasúton utaztak tovább a Tisza-partig, hogy ha fel akarnák őket tartóztatni, ne érjék el őket olyan könnyen. Ezután csónakokba ültek, és átkeltek a folyón. „Hazaértek.”

Benke József, egykori pataki teológus a filmvetítésen elmondta, Czeglédy Sándor debreceni teológiai professzor aznapi áhítatát nem a „kegyelem és békesség" köszöntéssel kezdte, hanem azt kérdezte: „Hol vannak a patakiak?” – észrevette, hogy diákjai hiányoznak. Őket nem sokkal később azonban már szeretett pataki professzoruk, Nagy Barna bácsi köszöntötte. Meglepetésére a volt pataki diákok megjelentek a már bezárt teológia ajtajában, hogy kérvényezzék a szemeszter megkezdését. Mindössze három napot tölthettek ott. „Talán a legáldottabb három napunk volt, annyira éreztük a felénk áradó szeretetet” – emlékszik vissza Gál Győző a filmben.

Bajba sodródtak
Nagy Barna tudta, a diákoknak baja lehet még ebből. Nem mindenki tartott ugyan velük, néhányan éppúgy Isten akaratának tekintették a maradást, mint az elindulást. Sokat tanakodtak, imádkoztak és böjtöltek a pataki diákok. Volt, aki azon tépelődött, vajon lejárt-e már az az idő, amit Isten kiszabott rájuk, hogy a diktatúra okozta szenvedéssel formálja jellemüket. Erős érv volt az is, hogy némelyek – legyenek bár éppen egyházvezetők – önkényes döntései nem feltétlenül azonosak Isten akaratával. Könnyen adódott az a kérdés is: totális államban van-e egyáltalán egyházi belügy? Később bebizonyosodott: nincs. Az átkelés másnapján a Szabad Európa Rádió beszámolt a diákok tettéről, így kiállásuk az iskoláért a pártállammal szembeni ügy lett, és a titkosrendőrséget is mozgósították. Az államhatalomhoz lojális Péter János püspöktől a teológusok egy napot kaptak, hogy meggondolják, visszatérnek-e büntetlenül. Nem tértek vissza. Ehelyett a pataki diákok követséget küldtek Enyedy Andor tiszáninneni püspökhöz, aki mindeközben korábbi állásfoglalása miatt maga is bajba került a konvent előtt. A püspök baráti üdvözléssel fogadta őket, de elmondta nekik, hogy „állammal állnak szemben", így nem engedhet szándékuknak.

A megtorlás
Három nap múlva Debrecenbe visszatérve kihallgatták őket arról, miért tették, amit tettek, ki milyen szerepet vállalt a terv kidolgozásában és levezénylésében. Néhányan komoly árat fizettek ezért. A teológusok vezetőit kizárták, elküldték vagy félévvesztésre ítélték. Egyikük kivételével sosem lehetett belőlük lelkipásztor. „A teológia krémjét, kitűnő tehetségeket, színjeles tanulókat küldtek el, köztük Kőrössy Józsefet, akiből az újszövetségi tanszék majdani vezetője lehetett volna. Míg 1948-ban harminc elsőéves kezdte meg a tanulmányait, az államosítás után csak tizenketten végeztek" – emlékezett vissza Benke József a filmvetítés utáni beszélgetésen. Az Exodus '51 című film folytatása az ő élettörténetüket követi majd nyomon. A film várhatóan idén jelenik meg.

„Vissza kellett mennünk"
A filmet a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja előtti este mutatták be a Ráday Gyűjtemény Biblia Múzeumának kiállítótermében.
„Patak és Pápa teológiai tanárai és kicsapott lelkészjelöltjei is a diktatúra áldozatai lettek – mondta Timár Pál nyugalmazott lelkipásztor, egykori pataki diák. „Az Állami Egyházügyi Hivatal terve az volt, hogy idővel a debreceni és a budapesti teológiát is összevonnák, sőt, húsz-harminc év múlva számításaik szerint a megmaradó egyetlen református teológiára sem lett volna szükség, mert addigra nem lett volna egyház. Isten azonban ezt nem engedte meg. Vissza kellett mennünk Patakra, ezt kívánta a hitünk, a szeretetünk, a becsületünk és a tisztesség. Akkor nem jártunk sikerrel, de a pataki teológia kapui négy évtized múlva újra megnyíltak."

A bátorság időtlen
„Ezek a felvételek nemcsak a történelmi emlékezésről és nem is csak a szereplőkről szólnak. Sajátunkká vált mindaz, ami akkor történt" – mondta a film egyik készítője, Victor István lelkész.

„Nem tudom történészként látni ezt a filmet, csak úgy, mint aki belekerül egy történetbe, amiről nagyon keveset tud. Kiderült, hogy azoknak, akik résztvevői voltak, néhány részlet szintén most, a film megjelenésével áll össze" – mondta érdeklődésünkre Hosszú Gyula, a film másik készítője.
„A legjobban az érintett meg, hogy a debreceni levéltárban kezembe foghattam az akkori diákok kézírásával megírt válaszokat, amelyeket a felelősségre vonásukkor adtak a dékán, de végső soron Péter János püspök kérdéseire. Ezekből kiderül az is, hogy a társaság nagy része lelkesen, a pataki iskola iránt érzett szeretet miatt vállalta, hogy visszamegy a lelki otthonába. Nem volt bennük félelem, veszélyérzet. Egyszerűen valahol szerettek lenni, hirtelen megszűnt az a hely, és amikor látták, hogy van egy kis esély a megmentésére, élni akartak a lehetőséggel."

Az Exodus '51 című film a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre a Ráday Gyűjteménnyel közösen elnyert pályázat finanszírozásával. A dokumentumfilm kapcsolódik a Károli Gáspár Református Egyetem hosszabb távú projektjéhez, melyben életútinterjúk készülnek a magyar református egyház elmúlt száz évéről. A dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára debreceni teológiaprofesszorral készített interjú a Károli Könyvek sorozatban könyv formában is megjelent, recenzióját Győri István tollából itt olvashatja.

Jakus Ágnes