A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL ÚJRA FÖLÉBRESZTETT ENGEM , AHOGYAN ÁLMÁBÓL SZOKTÁK FÖLÉBRESZTENI AZ EMBERT, ÉS EZT KÉRDEZTE TŐLEM: MIT LÁTSZ? ÉN ÍGY FELELTEM: EGY SZÍNARANY LÁMPATARTÓT LÁTOK, TETEJÉN EGY TÁL : HÉT MÉCSES VAN RAJTA, ÉS A TETEJÉN LEVŐ MÉCSESEKNEK, HÉT-HÉT CSÜCSKE VAN. KÉT OLAJFA ÁLL MELLETTE, AZ EGYIK A TÁLTÓL JOBBRA, A MÁSIK BALRA. MEGKÉRDEZTEM A VELEM BESZÉLŐ ANGYALTÓL: MIT JELENTENEK EZEK URAM? A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL ÍGY VÁLASZOLT NEKEM : NEM TUDOD, MIT JELENTENEK? AZT MONDTAM: NEM URAM! ERRE Ő ÍGY SZÓLT HOZZÁM: AZ ÚR ÍGÉJE EZT MONDTA ZERUBBÁBELNEK: NEM HATALOMMAL, ÉS NEM ERŐSZAKKAL, HANEM EZ ÉN LELKEMMEL! - MONDJA A SEREGEK URA. KI VAGY TE HEGY? SÍKSÁGGÁ VÁLSZ ZERUBBÁBEL ELŐTT! Ő TESZI FÖL A ZÁRÓKÖVET, MIKÖZBEN EZT KIÁLTJÁK: ÁLDÁS, ÁLDÁS SZÁLLJON RÁ! AZUTÁN ÍGY SZÓLT HOZZÁM AZ ÚR IGÉJE: ZERUBBÁBEL KEZE RAKTA LE ENNEK A TEMPLOMNAK AZ ALAPJÁT, ÉS AZ Ő KEZE FOGJA BEVÉGEZNI. AKKOR MEGTUDJÁTOK, HOGY A SEREGEK URA KÜLDÖTT ENGEM HOZZÁTOK. MERT AKIK GÚNYOLÓDTAK A KICSINY KEZDET NAPJÁN , AZOK IS ÖRÜLNI FOGNAK, HA MEGLÁTJÁK ZERUBBÁBEL KEZÉBEN A ZÁRÓKÖVET. AZ A HÉT MÉCSES PEDIG AZ ÚR SZEMEIT JELENTI, AMELYEK ÁTTEKINTIK AZ EGÉSZ FÖLDET. EKKOR MEGSZÓLALTAM, ÉS MEGKÉRDEZTEM TŐLE: MIT JELENT EZ A KÉT OLAJFA A LÁMPATARTÓ JOBB ÉS BAL OLDALÁN? MÁSODSZOR IS MEGSZÓLALTAM ÉS MEGKÉRDEZTEM: MIT JELENT AZ OLAJFÁKNAK AZ A KÉT ÁGA, AMELYEKBŐL KÉT ARANY CSÖVÖN ÁT FOLYIK LE AZ ARANYSZÍNŰ OLAJ? AZT MONDTA NEKEM: NEM TUDOD, MIK EZEK? AZT MONDTAM: NEM URAM! EKKOR ÍGY FELELT: EZEK KETTEN A FELKENTEK, AKIK AZ EGÉSZ FÖLD URÁNAK A SZOLGÁLATÁRA ÁLLNAK.

Ha megnézzük ezt két fotót, akkor el tudjuk mondani mit látunk az egyiken, és mit a másikon. Látjuk az egyezéseket, és a különbségeket. Azonos fotókat látunk, de mi akik nézzük, nem vagyunk ugyanazok. Mit jelenthet ez? Más és más viszonyra van lehetőségünk, az előttünk látottal kapcsolatban. Az, hogy épp mivel vagyunk tele, mire vágyunk, mi fontos nekünk, miféle tapasztalásaink vannak, mind-mind meghatározza mit érthetünk, s mit jelenthet nekünk.

A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL ÚJRA FÖLÉBRESZTETT ENGEM, AHOGYAN ÁLMÁBÓL SZOKTÁK FÖLÉBRESZTENI AZ EMBERT, ÉS EZT KÉRDEZTE TŐLEM : MIT LÁTSZ?
ÉN ÍGY FELELTEM: EGY SZÍNARANY LÁMPATARTÓT LÁTOK, TETEJÉN EGY TÁL: HÉT MÉCSES VAN RAJTA, ÉS A TETEJÉN LEVŐ MÉCSESEKNEK, HÉT-HÉT CSÜCSKE VAN. KÉT OLAJFA ÁLL MELLETTE, AZ EGYIK A TÁLTÓL JOBBRA, A MÁSIK BALRA.

Zakariást ébreszti az angyal. Ébren kell lennie a láthatóra nézve. Fontos hogy lásson, értsen, üzenetet közvetítsen. Isten világára, az abban felfedezhetőre, lelhetőre ébreszti őt az angyal.

Ébren vagyunk, vagy elképzeléseinkben, álmainkban, valakiségünk bizonyításának illúzióiba veszve élünk? Kiderülhet abból, mit felelünk arra, amit látunk és hallunk? Mire nyílik szívünk, mit látunk, mi íródik szívünkbe, mi lesz érvényes életünkre nézve abból, amit hallhatunk?

Múlt hét végén voltam egy közösségben, elmondtam ott is, amit itt a múlt héten. Utána beszélgettünk. Mindenki ugyanazt a magyarázatot hallotta, a világosságban maradásról, az igazsággal vádoló Sátánról, a vádló vádlottá válásáról, az angyal jelenlétéről, a szennyes ruhától való szabadulás lehetőségéről... de mindenki mást értett-látott belőle a maga számára. Egyikük azt hangsúlyozta, milyen fontos, hogy tudjuk az alkalmas időt, és mozduljunk, amikor Isten küld, és el is mesélte, hogyan lehetett Isten követe egy betegért, a másik szomorúan vallotta meg, hogy magára ismert, hogy vádjaival a Sátán oldalára került valakivel szemben, a harmadik elmondta, hogy szabadult meg kínjaitól, a szennyes ruhájától...

Mi szabja meg, mit láthatunk, mit érthetünk meg? Ébren vagyunk a megszólításra, látásra? Készek világosságba lépni, ott maradni Isten színe előtt? Vagy csak igazoljuk újra meg újra?

Sören Kierkegaardnak, a dán filozófusnak van egy híres könyve, a címe: Vagy-vagy, ebből idéznék egy gondolatsort, mely ha érint, feje tetejére állíthatja gondolkodásunkat:

"Házasodj meg, és meg fogod bánni; ne házasodj meg és meg fogod bánni; házasodj, vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ bolondságán, meg fogod bánni; sirasd meg, azt is meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságán, vagy siratod, mindkettőt megbánod... Sokan azt hiszik, ezt vagy azt megtéve, egyesítik, vagy közvetítik ezeket az ellentéteket. Ez azonban félreértés; mert az igazi örökkévalóság nem a vagy-vagy mögött, hanem előtte van..."

Jó és rossz közt vergődünk? Hogy ki-mi mellé álljunk? Kell, aki így, vagy úgy lépett? És vajon csalódni fogunk? Van rá reális esély? Igen, de visszacsinálni semmit nem lehet, a pillanat lehetősége elmúlik. Vajon megélhetem még döntés előtt, a pillanatban születő felelősség súlyát, mely enyém? Mi kell hozzá, hogy merjek szembesülni azzal, ami bennem van? Félretéve mindent, ami eddig sikerült, nem sikerült? Képes vagyok azt látni, amit Isten mutatna?

MIT LÁTSZ? Zakariás elmondja, pontosan leírja, amit lát. Arany lámpatartót, hétágút, tetején tállal, azon hét mécses, azoknak hét csücske van, és két olajfa áll mellette, egyik jobbról, másik balról. Elég, ha emellé azt teszi, amit érez, amit tud, amit látott, tanult és tapasztalt? Hisz képzett írástudó. Miért kérdez? Mi kényszeríti, hogy ne saját maga magyarázza azt, amit lát?

MEGKÉRDEZTEM A VELEM BESZÉLŐ ANGYALTÓL: MIT JELENTENEK EZEK URAM?
A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL ÍGY VÁLASZOLT NEKEM: NEM TUDOD, MIT JELENTENEK? AZT MONDTAM: NEM URAM!

Zakariás lát valamit, nevén nevezi mit, nyilván találhatna elfogadható, érthető magyarázatot arra nézve mit jelent ez, amit lát, de szent számára az, amit látni kell, amit Isten most adni, ajándékozni akar. Ezért veti el saját gondolatait, elképzeléseit, lehetséges magyarázatait...
Ő lát, amit lát, nevén is nevezi, annak apró részleteit is, de nem meri tudni mit és miért kell látni. Mert felelős, mert súlya, következménye van, jól kell tudni. Élete és mások élete a tét.

"Számomra a választás pillanata nagyon komoly dolog... veszélyes dolog késni, mivel a következő pillanatban már nem áll módomban választani, mert akkorra már eltelt egy darab élet, amit újra kellene élni... A személyiség már akkor érdekelt a választásban, mielőtt választanánk, s ha lemondunk a választásról, akkor maga a személyiség fog öntudatlanul választani, vagy a benne levő sötét hatalmak..."
Sören Kierkegaard Vagy-vagy

Mennyit vitatkoztak az elmúlt napokban, mit jelent az, amit a tévé közvetítésével, saját szemünkkel láttunk. Azt láttuk mind, és mégse azt gondoljuk, amit a másik. Miért, mert meg van kötve a gondolkodásunk. Kinek ezzel, kinek azzal, s nem a választás lehetősége szent, hanem az, amit előre gondolunk... Mire, miféle kérdésre válaszoltunk a mostani szavazással?
Az örökkévalóság volt a tétje, vagy rég igazolt igazságom? Netán a bizonyításvágyam? Vagy személyes érdekeltségem? A valóságos választásban való részvétel azt hiszem ott kezdődik, hogy tudom, mi kényszerít választani. Mitől lesz lehetőséggé az, ami eddig lehetetlen volt?

ERRE Ő ÍGY SZÓLT HOZZÁM: AZ ÚR ÍGÉJE EZT MONDTA ZERUBBÁBELNEK: NEM HATALOMMAL, NEM ERŐSZAKKAL, HANEM EZ ÉN LELKEMMEL! - MONDJA A SEREGEK URA. KI VAGY TE HEGY? SÍKSÁGGÁ VÁLSZ ZERUBBÁBEL ELŐTT! Ő TESZI FÖL A ZÁRÓKÖVET, MIKÖZBEN EZT KIÁLTJÁK: ÁLDÁS, ÁLDÁS SZÁLLJON RÁ!

Zerubbábel nevében benne van honnan jött. Bábelből hazatért. Ő a helytartó, aki letette a hazatértekkel az építkezéshez az alapkövet. Mit üzen Zakariás által az Úr? Hogy ne arra nézzen, ne azt lássa, hogy amiért Babilonból hazajöttek, több évtized óta kudarcba fúlt. Hogy nem tűntek el a perzsa hadak, hogy eddig is akadályozták és most is akadályozni tudják az építkezést, hogy rég oda az újjáépítést akaró lelkesedés, hogy végleg leállt az építkezés, hogy tulajdonképpen mind feladták, beletörődtek abba, hogy úgy élnek, ahogy élnek...

NEM HATALOMMAL, NEM ERŐSZAKKAL, HANEM EZ ÉN LELKEMMEL...

Hányszor és hányszor vagyunk így a magunk dolgával mi is. Hol erőszakosak vagyunk, hol meg feladunk. A bennünk mozduló vágyat, vagy a kihunyt vágyat igazoljuk Istentől valónak, s fogalmunk sincs róla, mi az, Isten lelkétől indíttatni. Csak a szabaddá lett, ill. szabaddá tett ember érzi ezt. Mitől kell szabadulnunk? Az önigazolásra kész hiúságtól és a hitetlenségtől.

KI VAGY TE HEGY? SÍKSÁGGÁ VÁLSZ ZERUBBÁBEL ELŐTT!

Ami úgy magasodik elénk, fölénk, mint egy hegy, ami nem enged túllátni, hinni, remélni... Tudjuk, eléggé tudjuk, ha Isten Lelke megindul, számára nincs elhordhatatlan HEGY, nincs bevehetetlen város, nincs legyőzhetetlen ellenség... Csak a mi számunkra az, a Ő Lelke nélkül, a maguk erejéből hadakozók számára lesz elhordhatatlanná, kilátástalanná az ügy.

AZUTÁN ÍGY SZÓLT HOZZÁM AZ ÚR IGÉJE: ZERUBBÁBEL KEZE RAKTA LE ENNEK A TEMPLOMNAK AZ ALAPJÁT, ÉS AZ Ő KEZE FOGJA BEVÉGEZNI. AKKOR MEGTUDJÁTOK, HOGY A SEREGEK URA KÜLDÖTT ENGEM HOZZÁTOK. MERT AKIK GÚNYOLÓDTAK A KICSINY KEZDET NAPJÁN, AZOK IS ÖRÜLNI FOGNAK, HA MEGLÁTJÁK MAJD ZERUBBÁBEL KEZÉBEN A ZÁRÓKÖVET. AZ A HÉT MÉCSES PEDIG AZ ÚR SZEMEIT JELENTI, AMELYEK ÁTTEKINTIK AZ EGÉSZ FÖLDET.

Fontos tudni, miért most kell látnia a hétágú mécsestartót. Azt, aminek egykor a templomban volt a helye, azt amit pontosan úgy kellett elkészíteni, használni, ahogy Isten parancsolta. A lámpatartó, a Menora, ma is a választott nép jelképe, az égő mécses Isten jelenlétéről szól, maga a hét mécs pedig, ahogy az angyal mondja: a Mindenható, mindentlátó Isten szemei...

AKKOR MEGTUDJÁTOK, HOGY A SEREGEK URA KÜLDÖTT ENGEM HOZZÁTOK...

Lehetett hitetlenkedni Jézus láttán a farizeusoknak, írástudóknak, a mindent jobban tudóknak, lehetett ellene igazolni a helyzeteket, tényeket, bánthatták, megölhették, de egyszer minden kiderül, látni fogják, amit egykor nem láttak mérhetetlen hatalomvágyuk, szerzésvágyuk miatt.
Mi mit tudunk meg akkor? Amit itt nem akartunk, nem mertünk tudni, látni, hittel lépni?

EKKOR MEGSZÓLALTAM, ÉS MEGKÉRDEZTEM TŐLE: MIT JELENT EZ A KÉT OLAJFA A LÁMPATARTÓ JOBB ÉS BAL OLDALÁN? MÁSODSZOR IS MEGSZÓLALTAM ÉS MEGKÉRDEZTEM: MIT JELENT AZ OLAJFÁKNAK AZ A KÉT ÁGA, MELYEKBŐL KÉT ARANY CSÖVÖN ÁT FOLYIK LE AZ ARANYSZÍNŰ OLAJ? AZT MONDTA NEKEM: NEM TUDOD, MIK EZEK? AZT MONDTAM: NEM URAM! EKKOR ÍGY FELELT: EZEK KETTEN A FELKENTEK, AKIK AZ EGÉSZ FÖLD URÁNAK A SZOLGÁLATÁRA ÁLLNAK.

Vajon miért kérdezi kétszer Zakariás, hogy mit jelent a két OLAJFA a lámpatartó két oldalán? Még mikor az angyal visszakérdez, akkor is azt mondja: NEM TUDOM! Szeretné tudni? Fél tudni? Mindennél fontosabb számára, miért van rá remény. Akad, aki méltó? Mitől lesz az?
Ki a felkent? Az Isten általi kiválasztottság, Lelke által nyert méltóság. Nem elnyerhető, kiérdemelhető cím, nem azé aki magát kitünteti, hanem akinek Isten odaajándékozza, akit megtölt. Aki a Mindenható Lelke által küldve van...

"Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosoknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek..."
Ézsaiás 61:1.

EZEK A FELKENTEK, AKIK AZ EGÉSZ FÖLD URÁNAK A SZOLGÁLATÁRA ÁLLNAK...

Mikor ez elhangzik, Isten Lelke már velük van. Ott az angyal. Zakariásért és Zerubbábelért, aki küldve van.: NEM ERŐSZAKKAL, NEM HATALOMMAL, HANEM EZ ÉN LELKEMMEL...
Nem ők maguk méltók, hanem aki Lelkével méltóvá tesz őket, arra amire küld. Azok, akik Lelke által küldetnek, ezért alázatosak. Maga a Lélek tölti be őket félelmetes erővel, nem saját vágyuk, akarásuk, bizonyításvágyuk... A lámpatartó lehet gyönyörűszép, de csak akkor van értelme középre kitenni, ha van benne olaj, ha ég a mécses... A Lélek az olaja.

"A Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít majd meg titeket mindenre..."
János 14:26.

Lehet minket tanítani? Lélekkel tölteni? Zakariást és Zerubbábelt azért lehet küldeni, mert már tudják, megélték, saját lelkesedésük, saját elszántságuk kevés, abból nem telik. Ha nem kapják, nincs hozzá hitük, nincs hozzá erejük...de hiszik, Isten Lelke méltóvá, késszé teheti őket a feladatra. Ha őket küldi. Ezért fontos tudni Zakarásnak az olajfákról. Ki az akit Ő küld! Miféle feladatra? Nem a hatalomért való összefogásra, nem az ellenség kiűzésére, hanem Isten népének szolgálatára, hogy országa épüljön...

"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél..."
Ézsaiás 11:1-2.

"Méltó a megöletett Bárány..." Jelenések 5:12.
Miféle méltóság? Odaadott akarat, odaadott lépések, odaadott élet. Igen, Jézus Krisztus engedelmes, hűséges volt, mindahhoz, amit Isten Lelke rábízott. Nyomába léphetünk, követhetjük Őt? Ha a Szentlélek tölt, tanít, vezet...