A református cigánymisszió életében nagyon fontos alkalom az Országos Cigánymissziós Találkozó és Imanap. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy még a járványügyi rendkívüli helyzet miatt sem maradhatott el az esemény és inkább online tartották meg, az eredetileg tervezettnél rövidebb, de lelkiekben hasonló mélységű programmal. Isten szeretete összeköt – hangsúlyozták a szervezők, akik azt remélik, hogy jövőre, az április nyolcadikához legközelebb eső szombaton már újra megtelhet a Káposztásmegyeri Református Templom közösséggel, cigány és nem cigány református testvérekkel. Aki lemaradt volna a 2020. április negyedikei élő közvetítésről, utólag megtekintheti a közel kétórás videót YouTube-on, de elsősorban nekik szól az alábbi összeállításunk is.



„Sokunknak a feltöltődés lehetősége ez, ahol Isten igéjével és egymással is közösséget élhetünk meg, ezért tartottuk fontosnak, hogy legalább az interneten találkozzunk és együtt imádkozzunk” – emelte ki köszöntőjében Dani Eszter református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodájának vezetője. Dezső Attila, a cigánymisszió kommunikációs munkatársa azt emelte ki, mennyire hálás azért, hogy a Kárpát-medence egészéből kaptak énekeket, dicsőítő anyagokat, áhítatokat, bizonyságtételeket és imádságokat ahhoz, hogy ez a műsor megvalósulhasson. „Ezt a programot nem mi, a cigánymisszió munkatársai készítettük, hanem ti, testvéreink” – fogalmazott. Éppen ezért nagy hála van a szívében, és reméli, hogy örömmel kísérjük végig a kapott útravalókat.

Tóth Anita cigánymissziós referens arra kért mindenkit, maradjon otthon és tartsa be a járványügyi előírásokat. „Tudom, hogy most nehéz a szüleink, családtagjaink, szeretteink nélkül, de ezt az áldozatot meg kell hoznunk ahhoz, hogy jövőre teljes létszámmal dicsőíthessük együtt Istent.” Történeti áttekintésében kiemelte: a cigány közösségek ébredése olyan lelki folyamat volt, amelynek az áldásait most is élvezhetjük, cigányok és a többségi társadalom is. Káli-Horváth Kálmán, a Reforom igazgatója arról beszélt: ne a vészbe tekintsünk, amely reménytelenségbe taszít, hanem Istenre, aki az élő reménységet jelenti számunkra, és akinek a kezében van a sorsunk. „Legyen ez az imanap jel, felajánlkozás, megvallása annak, hogy Istenben bízunk!”

Van remény
A nyitó áhítatot Gyirgyó Dénes esztári gyülekezeti munkatárs tartotta, az ige a Rómaiakhoz írt levél 13. részének 15. verséből szólt. „Az ember negyven napon át képes étel nélkül élni, három napig víz nélkül és néhány percig levegő nélkül, de egy másodpercig sem tud remény nélkül élni. Amikor a remény elvész, az élet is elvész” – fogalmazott. Az emberek a reményt keresik kapcsolataikban, könyvekben, vallásokban vagy akár a saját igazukban. De csak egyetlen út van, ahol igaz reményt találhatnak: Isten minden remény forrása a Jézus Krisztusba vetett személyes hit által. „Amikor megbízol benne, a Szentlélek elkezd munkálkodni benned, és betölt az Istentől jövő reménységgel.”

Ez az a reménység, amely kiemel minket a reménytelenségből, és erőt ad, hogy fellélegezhessünk a nehéz időkben. „Ha éppen ilyen helyzetben vagy, szeretném, ha tudnád, hogy Istent érdekli, mi történik veled. Engem is érdekel. De nem kell a fájdalom, szorongás és félelem bűvkörében élni, mert van remény. Először viszont abba kell hagynod a hallgatást! Meg kell szólalnod, és fel kell tárnod a lelkedet, hogy gyógyulhass. Hogyan lehet reménységed még a legsötétebb napokban is? Emlékezned kell, hogy az Úr szeretete és irgalma a mai napon is tart. Ez olyan biztos, mint hogy reggel felkel a nap. Bármi történjék, őbelé helyezd a reménységedet.”



Éljük át a csodát
„Csodáról szeretnék beszélni. Arról, hogy bár a világ most körülöttünk fölfordult, ebben a sok bizonytalanságban mégis van olyan csoda, amely körülvesz bennünket: Isten lelke által egy közösségben vagyunk” – mondta köszöntőjében Gér András zsinati tanácsos. „Jézus Krisztus az én személyes megváltóm és a te megváltód is, ezáltal mi testvérek lehetünk, közösségben lehetünk. Amikor imára hajtjuk a fejünket, ugyanannak a közösségnek vagyunk részei, legyünk egymástól akármilyen messzire, akármilyen élethelyzetben.” A mostani járvány azt a csodát tanítja meg nekünk, hogy Isten lelke láthatatlanul, de összeköt bennünket, ennek megélése óriási csoda – tette hozzá.

Arra kérte Istent, mutassa meg dicsőségét ebben a világban, hogy az evangélium minél több emberhez eljusson. „Jézus Krisztus azt üzeni: ne féljetek! Helyette szüntelenül imádkozzunk, tudva azt, hogy a képernyő túloldalán ugyanígy emberek hajtják imára fejüket. Meg tudjuk élni ezt a közösséget, amely jelen helyzetünkben csakis csoda által jöhet létre. Csoda, hogy távolról, nem is látva egymást, ugyanahhoz az Úrhoz imádkozunk ugyanazon lélek által. Ragadjuk meg ezt a csodát és éljük át a mostani helyzetben, hogy ha elmúlik a krízis, akkor is emlékezzünk arra, Isten mit tanított nekünk a vészben! Ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten megtartott bennünket, itt volt velünk!”

Vándorlás és megérkezés
A találkozó online istentiszteletét Balog Zoltán, a Hold utcai Református Egyházközség lelkipásztor tartotta Józsué könyve 4. részének első kilenc verse alapján. „A zsidók, akárcsak a romák, vándorló nép voltak” – fogalmazott. „De az egyháznak is hasonló képe van saját magáról. Vándorló gyülekezet vagyunk, Istennek a vándorló népe. A Zsidókhoz írt levél – nem véletlenül ez – zarándok gyülekezetnek nevezi a keresztyéneket. Ady Endre is így fogalmazott: »megyünk, amíg élünk«. És azután mégiscsak van letelepedés. A zsidók számára ez akkor jött el, amikor megérkeztek az ígéret földjére. Józsué könyve leírja, milyen volt ez a megérkezés: száraz lábbal keltek át a Jordánon, azaz csodával történik a belépés.”

Isten rendelése szerint tizenkét emlékkövet emeltek a zsidók a Jordán közepén, amelyet ellepett a víz, és tizenkét másik követ vittek magukkal leendő szálláshelyeikre. „Nem akarták elfelejteni, hogy vándoroltak, ezért még ezt a letelepedést is ideiglenesnek vették. Sátoros ünnepeken sátrat vertek a házak udvarán, hogy kifejezzék: nincsen ezen a földön maradandó városunk. Ma sincs ez másként, cigányokkal se, magyarokkal se: van vándorlás és van megérkezés. Van letelepedés és van új élet, még akkor is, ha ebben az új életben is néha vándorolnunk kell. Nem a külső körülmények döntik el azt, hogy van-e megérkezés, letelepedés, új élet, hanem maga az élő Isten.”



Szabad és kell is imádkoznunk a cigányok körülményeinek jobbításáért, de Isten nélkül nem jutunk semmire. „A mi szövetségesünk nem valamiféle periférikus istenség, hanem az egész világ Ura. Ezzel az öntudattal imádkozzunk hozzá! Fakadjon abból a roma büszkeség, hogy nekünk a mindenek Urával van dolgunk.” Fontos emellett az alázat is – tette hozzá. „Sokféle programunk van, és ezek fontosak is, de a lényeget nem tudják helyettesíteni. Jézusban jön el a megérkezés, akkor is, ha programjaink háttérbe szorulnak, csődbe jutnak. Ő száraz lábbal vezet át a veszélyes sodrásban is. Szabadítása nem harmadrangú, mert szeretete sem harmadrangú, hanem elsőosztályú. És szeretetét nem szociális alapon porciózza.”

Emlékkövek emlékeztetnek arra, hogy át kell adni a szabadítás történetét, mert az a mai napig történik. „Ha beszélsz erről a történetről, benned is valóssággá, erővé válik. Ha elgyengül a hitünk, akkor beszélnünk kell róla, tanúságot kell tennünk. Ha hitvallás lesz a hitből, benned is megerősödik.” A másik követ el kell vinnünk abba az életbe, amit Isten nekünk adott. „Az ígéret földje a te életed, az Isten által elgondolt életed. Hol van az egyik kő az életedből, amelyik arra a pillanatra vagy folyamatra emlékeztet, amikor ráébredtél Isten szeretetére? És hol a másik kő, amelyik arra is emlékeztet, hogy benne is maradtál? Most is benne vagy. Keresd ezeket a köveket, ne engedd, hogy bármi eltakarja előled őket!”

Gondoskodása megszabadít
Isten jóságos, és szabadítást küld akkor is, ha azt gondoljuk, nagyon nehéz időszak jön – üzente nekünk a Felvidékről Tóth Zsuzsanna, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház cigánymissziós referense. „Nekünk olyan szabadítást készített elő, amelyre nem is gondoltunk. Megpályáztunk egy táskavarró tanfolyamot, amit meg is nyertünk, de azután kiderült, hogy a járványhelyzet miatt nem találkozhatunk egymással. Az egyik cigány anyuka ekkor emlékeztetett minket arra, hogy valójában megvan mindenünk: Isten tudta, mi jön, és megadta, amire szükség van.” Engedélyt kaptak arra, hogy a táskák helyett maszkokat varrhassanak. Így értették meg, hogy oda kell figyelni az Úr gondoskodásának apró jeleire.

„Nekem sem könnyű bezárva lenni, ugyancsak mehetnékem van. Hiányoznak a testvérek, a gyerekek, az ölelések, az örömök. De szeretném a szívetekre helyezni, hogy Isten gondoskodó, Isten a tenyerén hord. Nagyon sok ige és ének ér utol, nemrég pedig egy váratlanul érkezett vers adott nekem erőt. Sokat erősítjük egymást is. Azonban ne felejtsük el, hogy az egész teremtett világ várja sóvárogva Isten fiainak a megjelenését! Kérlek, azokhoz is forduljatok oda, akik még nem testvéreink Krisztusban!” – hívta fel a figyelmünket. „Szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy a világ meg van váltva, és ez a lelki gyógyulás és a szabadulás útja. Erre kell emlékeznünk és ezt kell elmondanunk a világnak.”



„Tekintetem a hegyekre emelem”
A találkozó záró áhítatát Dani Eszter tartotta a 121. zsoltár alapján. „Honnan jön az én segítségem? – kérdezik énekükben a zarándokok, miközben Jeruzsálem felé igyekeznek az áldozat bemutatására. Hegyek mellett mennek el, és a hegyek tetején pogány áldozati halmok vannak. Sokan ezekhez fordulnak, de Isten népe számára nyilvánvaló, hogy ez hiábavaló. A kérdésre a zsoltáríró így válaszol: »Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.« A mi igazi segítségünk, amit Isten nekünk készített, egy másik hegyen van, a Golgota hegyén. Ahol Jézus vállalta azt a halált, ami az ember bűnének, gonoszságának a következményeként őt sújtotta. Isten ott megbékélt az emberrel.”

Nehéz helyzetünkben Isten elé kell állnunk, és összegyűjtenünk, hogyan tapasztaltuk meg eddigi életünk során, hogy a segítségünk tőle jön – folytatta. „Adjunk hálát ezekért a tapasztalatokért, mert amikor a szívünk meginog, szükségünk van arra, hogy megerősítsük szívünket hálaadással, amiért az Úr már többször megsegített. És ha megerősödtünk, akkor új perspektívát kapunk.” Egészen bizonyosan tudhatjuk: soha nem vagyunk egyedül. „Nincs az a mélység vagy betegség, amelyben egyedül vagyok, ha Jézus Krisztus belépett az életembe. Isten velünk van, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Nemcsak fájdalmainkat, betegségeinket hordozza, de a bűneinket is magára vette.”



Sokan kérdezhetik a járvány kapcsán azt, hogy ezzel Isten büntet-e minket. Dani Eszter szerint kijelenthető, hogy nem, mert Jézus magára vette a bűneinket, amelyeket ezért letehetünk keresztjéhez. „A záró áhítat mindig kiküldő áhítat. Hogyan küld ki Isten bennünket ma? Most nagyon nagy szükség van azokra az emberekre, akiknek a szívében békesség és reménység van. Ehhez emeljük tekintetünket Istenre, és fogadjuk el tőle a segítséget! Hozzá tartozunk és hozzá készülünk. Ezzel a reménységgel a szívünkben lehetünk az ő hírnökei, így mutathatunk rá Isten útjára. Hiteles életünkkel, bizalmunkkal, szeretetünkkel kell hordoznunk őt, szóban és cselekedetben is. Legyetek tanúi!”
 

Teljes munkaidős állásra keres szakmai-adminisztrációs munkatársat az Országos Református Cigánymisszió, ennek részletei ide kattintva olvashatóak!

 

Barna Bálint

Képek: Dezső Attila (Országos Református Cigánymisszió)