Zsinati határozat az egyházi múltfeltárásról

Egyhangú határozatot fogadott el az egyházi múltfeltárás, azaz az ügynökkérdés tisztázásának céljáról a Magyarországi Református Egyház XIII. zsinatának harmadik ülésszaka pénteken Budapesten. 

A zsinat tanulmányi és teológiai bizottságának előterjesztésére a református egyház legfőbb törvényhozó testülete által megszavazott határozat fontosnak tartja, hogy az egyház 1945 és 1990 közötti korszakának feltárása és megismerése végbemenjen.

Ennek megfelelően a "a múltfeltárás célja a rendszer működési mechanizmusainak megismerése, a történelmi igazság feltárása, lelkészek és nem lelkészek állambiztonsági munkában való szerepének és az érintettség különböző szintjeinek megállapítása".

A zsinat a határozat szerint lehetővé kívánja tenni, hogy a "bűnbánat-bűnbocsánat-megbékélés gyakorlatának megélése által" az egyház erkölcsi élete megújuljon és hitelesen végezhesse munkáját a későbbiekben. Az igazság feltárásával és a kiengesztelődéssel tartozik az egyház a "szolgálatban hűségesen helyt álló vagy méltatlan megaláztatást elviselni kényszerülő tagjainak". Ezen kívül "segítséget kíván nyújtani a jövő nemzedékek helyes történelem - és egyházlátásához", valamint "a kor igazságtalanságaiból adódó" egyházi konfliktushelyzetek megoldásához.

A református zsinaton csütörtökön mintegy négy órán keresztül tárgyaltak a küldöttek a testület jogi, valamint tanulmányi és teológiai bizottságának előterjesztéséről. Utóbbi hangsúlyozta, hogy a múlt feltárása érdekében elengedhetetlen a történészi kutatómunka, a jogi következmények megfogalmazása.

A teológiai bizottság tagja, Fazakas Sándor kitért arra, hogy a történeti kutatás állapítsa meg, ki mennyire működött együtt az állambiztonsági szervekkel és tárja fel a rendszer működésének mechanizmusait. Előterjesztésük szerint az érintettség megállapítását egyházi jogi következményeknek kell követniük, de "figyelembe kell venni a bűnvallás és bűnbocsánat, valamint a kegyelem és kiengesztelődés elveit is". 
Fazakas Sándor hangsúlyozta: "a bűnös szembesüljön tettének súlyával és következményeivel, de számolhasson a megbocsátás valóságával, emberi méltóságának tiszteletben tartásával", a pártállam idején megfigyelt személy pedig "ne követelje magának az elégtétel érvényesítésének jogát". 
A bizottság álláspontját ismertetve Fazakas Sándor kiemelte: a "bűnvallás" istentiszteleti keretek között menjen végbe az érintettség bizonyítása után. Szerintük az egyháznak biztosítania kell "a tárgyilagos, érzelmektől mentes, szakmai szempontok által meghatározott párbeszéd" egyéb fórumait is, ahol állambiztonsági alkalmazott és az általa megfigyelt találkozhat. 
Javaslatuk alapján előadásokat, képzéseket kell szervezni, s a gyülekezeteket így felkészíteni a szembesülésre a múlttal és arra, hogy az ügynökkérdés miatt megingott bizalom az adott közösségben helyreálljon. 
A jogi bizottságának nevében előterjesztett dokumentum úgy fogalmaz: "határozottan különbséget kell tenni a mentő szándékú +magyarázó+, általánosságban szóló, gyakran semmitmondó, és a kifejezetten ártó vagy ártó szándékú jelentések között". Emellett szükséges beszerezni a tartótisztek vallomásait, amelyeket "egyeztetni kell a szenvedő kortársak emlékezéseivel". 
A református zsinaton meghívott előadóként felszólalt Zinner Tibor történész, aki rámutatott: a mintegy 110 ezer beszervezési dossziéból ma mindössze 5472-t őriznek levéltárban, a 15.182 munkadossziéból pedig mintegy 8 ezret vett át az erre szakosodott közgyűjtemény. Az egyes fontosabb helyszínek megfigyelését rögzítő objektumdossziék esetében jobb a helyzet, 2 ezret ugyan megsemmisítettek, de így is megmaradt 47 százalékuk. 
Beszámolt arról, hogy kutatási tapasztalatai szerint nem elhanyagolható azok száma, akik nem mentek el a találkozóra az összekötő tisztekkel, emiatt törölték őket a hálózatból. Az 1945 utáni belbiztonsági szervek működésének megítélése ugyanakkor "csak és kizárólag negatív lehet" - hangsúlyozta. 
Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője vendégelőadóként a zsinaton elmondta: "súlyos különbségek vannak az egyes szereplők között", ezért fontos, hogy "reálisan látó, ütni nem akaró történészek végezzék a munkát". Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügynököket beszervezők, "a jelentések megrendelői sok esetben demokratikus legitimációval ma is a közélet részei", pedig nekik ebben a történetben nagyobb a felelősségük, mint azoknak, akik nekik jelentettek.  

 

Forrás:MTI