Magai Margit már a hatvanas éveinek közepén is túl volt, amikor először mondta ki a boldogító igent. Szerelmes korábban is volt, de férje az első, aki megfoghatta a kezét, átölelhette a derekát. Érzelmileg persze már azt megelőzően is meg-megérintették férfiak, voltak plátói szerelmei is, de kölcsönösségen alapuló kapcsolat nem bontakozott ki az életében, mindennapjait sem a párkeresés töltötte ki. Volt, aki feleségül kérte, de benne nem ébredt szerelem, így nemet mondott. Nem járt együtt soha senkivel. Élete ettől függetlenül teljes volt egész életében, csak másként. Az ő történetét írta meg kollégánk, Parti Judit, aki így vallott Sosincs késő az igenhez című írása születéséről:

Ahogy a videóban is elhangzik, Magai Margit nem volt közeli ismerőse, az azonban feltűnt az egyik közösségi oldalon újságíró kollégánknak, hogy a hatvanéven felüli hölgy megházasodott. Parti Juditot akkor már javában foglalkoztatta az ötven-, hatvan-, hetvenévesen megélhető nőiesség kérdése, ezért kérte fel interjúra. „Magyar nőként egy idő után hajlamosak vagyunk lemondani önmagunkról – nem mint ember, nem mint szakmai entitás –, hanem mint nő. Magai Margit történetében nekem az a gyönyörű, hogy át lehet élni és meg is lehet mutatni a nőiességet, a szerelmet – valahol bátorság is ez hatvanéven felül. Se magunkat, se mást ne írjunk le se az életkora, se a státusza miatt!” – osztotta meg gondolatait Parti Judit.

Elindult a közönségszavazás
A történetre nemcsak olvasóink, hanem a szakma is felfigyelt. A Média a Családért Alapítvány szakmai zsűrije az elmúlt tizenkét hónapban egy-egy magas szakmai színvonalon készült, nyomtatásban és online megjelent hazai és külhoni cikket, rádió- és televízióműsort választott ki, melyek középpontjában a családok állnak. 

Az így kiemelt kétszer 12 jelölt közül kerül majd ki az a két győztes, aki elnyeri a 2024-es Média a Családért, illetve Külhoni Média a Családért díjat. A 2007-ben alapított díj célja, hogy a család ugyanolyan hangsúlyos szerepet kapjon a médiában, mint a való életben. Az elismeréseket ünnepélyes keretek között, 2025. január 23-án adják át.

A szakmai zsűri mellett a közönség is szavazhat a mediacsaladert.hu oldalon – a két kategórián belül több jelöltre is leadhatják a voksukat 2025. január 10-ig. Az olvasók, nézők által legjobbnak tartott hazai és külhoni jelölt elnyeri a közönségdíjat és az azzal járó 400 ezer forintos jutalmat. Ha elnyerte a tetszését Parti Judit kollégánk portálunkon megjelent írása, itt adhatja le voksát. 

„Fontos a másik ember a történetével együtt”
Parti Judit rádiós újságíróként kezdte pályafutását, majd az első keresztény közéleti portál, a mindennapi.hu első munkatársi csapatának tagja lett. Családalapítás után tíz évig volt szabadúszó újságíró, 2023 szeptembere óta dolgozik portálunk munkatársaként. Sokáig állandó rovata volt a Family magazinban, időnként jelennek meg cikkei a Képmás magazinban is. „Bármilyen feladatról legyen is szó, azért csinálom örömmel, mert fontos nekem a másik ember, a történetének rejtett zugaival együtt. Elsőként az, aki bizalmat szavazva beenged az életébe, de legalább ennyire azok is, akiket magam előtt látok, amikor leülök, hogy szöveggé formáljam, amit láttam és hallottam” – vallja.

Hogy mi a legfőbb motivációja a Parókia portálnál végzett munkájában, arról így beszél: „Szeretem az egyházamat. Közösségben gondolkodó ember vagyok, és csapatjátékos. Azzal az el nem engedhető reménnyel keresem a témákat, hogy egy valós közösség, a dunamelléki reformátusok számára adhatunk inspirációt, imádkozni- és gondolkodnivalót egyaránt. Kimondhatatlanul sokat jelent a Parókia.hu által kapott munkatársi gárda.”

Családjával hat éve tagja a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezetnek, és mint mondja: a mai napig nem lát fontosabb híreket Jézus Krisztus helyreállító munkájának valódi megnyilvánulásainál. Erről beszél Magai Margit  története is.

Parti Judit Média a Családért díjra jelölt írása itt olvasható: Sosincs késő az igenhez





Az első szerelem perzselő, tavaszi tüze akkor is gyönyörű, ha hatvanéves kor fölött érkezik.

Nehezen vettem rá az interjúra. Magai Margit nem szereti, ha túl sok minden szól róla, ahogy azt sem szeretné, ha a története irigységet vagy szomorúságot váltana ki bárkiből is.

Kivel készítettem interjút? A Makkai Sándor-díjas pedagógussal? Vagy a Fasori Református Gyülekezet kevésszámú női presbitereinek egyikével, a hűséges diakónussal, vagy a kórházpedagógussal és katechétával, aki több mint húsz évig vitte az evangéliumot a beteg gyerekek közé a Bethesda Gyermekkórházba?

Bár mindez igaz rá, én most mégis azzal a Magai Margittal beszélgettem, akiből a női minőség összes bája, kedvessége, gondoskodása sugárzik és a huncutság ott táncol a szemében.

Mint a tizenéves lányok, szinte úgy viháncolunk a kávéházi tonettasztal mellett, csillogó szemmel rácsodálkozva arra, hogy milyen páratlan szépségű, amikor élete indiánnyarán valaki újra virágba borul. Azt hiszem, ilyen, amikor a szerető Isten meglepetést szerez. Bár nem köti az orrunkra előre a stratégiáját.

Margit hatvanas éveinek közepén is túl volt, amikor először mondta ki a boldogító igent. Maratonfutó férje, Nagy László kedvéért még futni is hajlandó volt elkezdeni.

A folytatásért kattintson ide!

Képek: Füle Tamás, Mészáros Péter