Beiktatták pestszentimrei lelkipásztori tisztségébe Édes Árpádot, akit tizenhárom évi kiskunhalasi szolgálat után hívott meg gyülekezete élére a Budapest-Pestszentimrei Református Egyházközség. A 2021. október harmadikán zajlott ünnepségen nemcsak új közössége köszöntötte új pásztorát, de a kiskunhalasiak közül is sokan eljöttek, hogy hálát adjanak a közös vetésért.



Igét hirdetett Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke. Édes Árpádot Illés Dávid, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese iktatta be. A Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola kórusának templomi szolgálatával és az iskolaépületben tartott állófogadás helyszínének biztosításával is hozzájárult az alkalom megünnepléséhez.



Valódi nagyság
Balog Zoltán püspök a Galatákhoz írt levél 4. fejezetének 12-20. versig terjedő szakasza alapján hirdette Isten igéjét, amelyben Pál apostol felidézi, hogy testi gyengesége ellenére is úgy fogadták őt, mint Isten angyalát. A prédikáció ennek kapcsán azt járta körbe, hogyan lehet a gyengeség erővé. „Múlt pénteken emlékeztünk meg Ravasz László püspökké szentelésének századik évfordulójáról. Micsoda kegyelme Istennek, hogy ilyen embereket ad ajándékul! Világítótornyok ők, akiknek fényében gyarlóságaink is látszódnak” – fogalmazott, kiemelve, hogy Ravasz László halk szaván keresztül is Isten igéje szólalhatott meg.

Hogyan lehetséges úgy szolgálni, hogy az ige szóljon általunk, és ne mi magunk? – tette fel ezután a kérdést. „Katolikus testvéreinknél csak megszabott eljárás alapján nyilváníthatnak valakit szentté. Mi, reformátusok viszont abban hiszünk, hogy mindannyian szentek vagyunk, mert Isten különös módon különített el minket. De akkor miben rejlik ezen az elkülönítettségen belül a nagyság? A magyar reformátusok ugyanis általában elvárnak valamilyen nagyságot, ezért nem mindegy, kit választanak lelkipásztornak.” Hozzátette: minden keresztyén szolga elsőszámú beszélgetőtársa Pál apostol, ezért a választ a felolvasott igeszakaszban érdemes keresni.

Pál apostolnak a galatáknál történt bemutatkozó prédikációja testi gyengeség árnyékában zajlott. Emiatt mondhatták rá, hogy bár nagyon jó leveleket tud írni, de élőben gyengén prédikál. Csodálkozhattak azon is, hogy Pál a saját pénzéből akar megélni, nem a gyülekezet támogatásából. Mindezek ellenére az ige szerint mégis úgy fogadták őt, mint Isten angyalát, mint magát Jézus Krisztust. „Betegen, gyenge szónoklattal hogyan lehet ide jutni?” – kérdezte Balog Zoltán, aki szerint a Bibliában számos hasonló esettel találkozhatunk.



„Izrael nem értette meg kiválasztottságának célját: hogy lássák rajta, milyen az, ha valakin keresztül Isten szól másokhoz. Akkor van baj, ha nem vagyunk képesek túlmutatni saját magunkon. Szociológiai vizsgálatok szerint ma leginkább azokat a kapcsolatokat tekintjük igaznak, amelyekből ki tudunk venni valamit saját magunknak. Hamis ez a kép, mert ezzel a világ eltéveszti a célt” – figyelmeztetett a püspök. Hozzátette: ne a magunk számára keressük a lehetőséget, hanem engedjük, hogy Isten szóljon általunk.



„Milyen különös ez az út, amely a nagyságtól a kicsinységig vezet! Isten szolgája olykor nem túl megnyerő fellépésű, és még beteges is. De abban rejlik valódi nagysága, hogy miattunk viseli a betegséget. Ebben a szolgában ismerhetjük fel Jézus Krisztust. Isten dicsőségét a Golgota óta a gyengeségben és az elveszettségben is megláthatjuk. Ez hitünk titka. Ne csak a nagyságban keressük hát, hanem a kicsinységben is! Gyengeségünk nem önérték, hanem szolgálatra kaptuk, hogy túlmutasson rajtunk. Ismerjétek fel egymásban is Isten kegyelmét!”

Bő aratás
Az igehirdetés után Illés Dávid budapest-déli esperes iktatta be pestszentimrei szolgálatába Édes Árpádot, jelképesen átadva neki az egyházközség pecsétjét és kulcsát.



„Nyisd meg e kulccsal az ajtókat azok számára, akik Krisztust keresik!” – mondta a beiktatott lelkipásztornak, majd elsőként mondott rá áldást.



Az esperes után a jelenlévő lelkészek is egyenként Isten áldását kérték Édes Árpád pestszentimrei szolgálatára, egy-egy igeszakaszt idézve a Bibliából.



Az áldásmondást követően a Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola kórusának éneke következett.

„A mai nap a hálaadásé” – kezdett beszédébe Pécsy Gábor pestszentimrei református gondnok, miután köszöntötte a vendégeket. Elmesélte, milyen komoly kihívások elé állította őket, amikor bő másfél évvel ezelőtt elkezdtek új lelkipásztort keresni gyülekezetük élére. „Sok jelöltünk volt, de amikor először végignéztük a prédikációikról készült felvételeket, úgy éreztük, hogy kudarcot vallottunk.” Isten végül csak ezután mutatta meg számukra az igazi jelöltet. „Amikor Árpád és felesége először keresett fel minket, beszélgetésünk során úgy éreztem, mintha régóta ismernénk egymást, és nagyon gyorsan elszaladt az idő. Ez a varázslat azóta is kitart, és kiterjedt az egész gyülekezetre” – vallotta meg a gondnok.

Külön köszöntötték Édes Árpád jelenlévő szüleit. Virágot kapott a lelkipásztor édesanyja és felesége, valamint Orbán Kálmánné Nagy Magdolna nyugalmazott lelkipásztor.



Az ünnep a köszöntőkkel folytatódott. Bödecs Pál református lelkipásztor a kiskunhalasiak nevében, Háromszéki Botond református lelkipásztor a lelkész kiskör nevében, Blankeinstein Miklós katolikus plébános a római katolikusok nevében, Háló Gyula baptista lelkipásztor a baptisták nevében, Barta Attila fornosi református lelkipásztor a fornosi testvérgyülekezet nevében köszöntötte Édes Árpádot. Többen levélben mondtak köszöntőt.



„Aki bőven vet, az bőven arat” – idézte Pál második korinthusiakhoz írt levele 9. fejezetének 6. versét Bödecs Pál lelkipásztor. „Kiskunhalason azon gondolkodtunk, hogy mit vetettek a pestszentlőrinciek, hogy ilyen bőségesen aratnak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy nem csak az irigység, de a büszkeség is beszél most belőle, mert büszke Édes Árpádékra. „Nagy áldást kapott e gyülekezet, erről szeretnék bizonyságot tenni. Árpádék szolgálata Kiskunhalason is vetés volt. Nem azt nézték, hogy tudnak-e maguknak aratni, hanem azt, hogy mit adhatnak másnak.” Bödecs Pál azt kívánta, hogy tapasztalják meg ennek áldását.



Közösségben a nyájjal
Édes Árpád hálás szívvel mondott köszönetet a jelenlévőknek. „A lelkészbeiktatás az a nap, amikor a pásztor is érzi, hogy ő is csak egy bárány. Bárány, aki vágyik a nyájjal való közösségre. Nehéz lett volna számomra ez az út a családtagjaim nélkül. Ilyenkor érzi a pásztor, hogy milyen tanácstalan útmutatás nélkül, mert csak a vezetett ember vezethet másokat. A lelkipásztor prédikálhat bárhogy, de az számít igazán, hogy milyen a viszonya a közösséggel. Ezt tapasztalhatta meg Dávid király és Pál apostol is.”



Isten Báránya mindig legelöl jár, de senkit nem hagy lemaradni – folytatta beszédét. „Ő a jó pásztor is egyben, aki életét adta a többiekért. Lelkipásztori érdemként meg nem szolgált szeretetét kapjuk, éppen ezért mindig ugyanarra a kérdésére kell válaszolnunk: »Szeretsz te engem?«” Az ünnepségen elhangzottakhoz kapcsolódva elmondta, hogy egyrészt ő is a testi gyengeség állapotában mutatkozott be, másrészt Isten szívére helyezte, hogy ezen az őszön, a magvetés idején a gyülekezettel együtt folytassa a vetést.




Képek: Barna Bálint, Tamási Artúr