A nagymúltú, tradicionálisan felújított alcsútdobozi református templom falára tekintve azt olvashatjuk, hogy már 1620 óta jegyzik az itt szolgáló prédikátorok neveit. A táblák tanúsága szerint Lendvai Sándor éppen a harmincharmadik lelkipásztor. A karizmatikus fiatalembert – lendületes prédikációi és tettrekészsége miatt – a közösség rövid idő alatt a szívébe zárta.

Tima János főgondnok elmondása szerint lelkipásztoruk változatos formában teremt alkalmat az élő Isten megismerésére. A sokat nyújtó vasárnapi istentiszteleteken túl a gyermek-istentisztelet, a heti bibliaóra, az ifjúsági kör, a fiatal felnőttek és fiatal apukák köre, az óvodai és iskolai hittan, a családlátogatások és a parókiális találkozási lehetőségek mind-mind módot adnak Isten Igéjének befogadására és a gyülekezet építésére. Lelkészük nem riad vissza az adminisztrációs tevékenységtől, a pályázatírástól és példamutató, ha kétkezi munkát kell végezni.

Amint a mennyben, úgy a földön is
Lendvai Sándor 1991-ben született. Csengerújfaluban, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye legkeletibb csücskében töltötte gyermekéveit. Akkor Fülep Lívia lelkipásztor szolgált a helyi gyülekezetben. „Ott tanultam Jézusról, ott szerettem meg Istent és anyagyülekezetemet, ahol én is szeretve éreztem magam. Megtapasztaltam, hogy egy gyülekezet és az egyház valóban lehet földi mása a mennyek országának” – vallja. Zeneiskolásként tizenhárom éven át szolgált a gyülekezet kántoraként. Zenetanárnak és németnyelv-tanárnak készült. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte. „Attól kezdve nem akartam már semmi más lenni, csak teológus és lelkipásztor.” Előbb a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatója lett, majd 2014-ben újrakezdte felsőfokú tanulmányait a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. „Ismét visszatért a régi érzés: Amint a mennyben, úgy a földön is, hiszen ott a professzorok, lelkipásztorok, tanárok és teológusok, olyan krisztusi emberek, akik szeretetben hordoztak. Ez a pataki szellem” – emlékszik vissza. Hős Csaba felcsúti lelkipásztor mentorálásának köszönhetően Lendvai Sándor 2018-ban segédlelkészként került Alcsútdobozra, majd beosztott lelkész, végül a gyülekezet megválasztott lelkipásztora lett. Sok éven át várt egymásra az alcsúti gyülekezet és a lelkipásztor.

Aki a helyén van, az nem lesz árulóvá
A vasárnap délutáni ünnepi istentiszteleten Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese hirdetett igét.

A vértesaljai esperes az aznapra kijelölt újszövetségi igeszakaszt idézve Márk evangéliuma 14. fejezetének 43.- 49. versei alapján hirdette Isten Igéjét, amelyben Júdás elárulja Mesterét és Jézust elfogják. Az egyházi vezető párhuzamot vont Jézus és Júdás között, ami a gyötrődéseket és az alkalmazott eszközöket – egy mozdulat és a szavak – illeti. Júdás a bensőséges szeretetkapcsolat kifejezésére szolgáló ölelést és a tiszteletet, megbecsülést jelentő „Mester” szót sározta be, gyalázta meg és lett árulóvá! „Megbíztak benne a többiek és ő visszaélt ezzel. Az emberi kapcsolatokban, az élet történéseiben újra és újra ez a dilemma: árulóvá lenni vagy sem? Hétköznapi életünknek és küzdelmeinknek ez a kérdés a gyökere. Elárulni egy kapcsolatot, egy házasságot, elárulni egy ügyet, egy hivatást, a valahova tartozást. Nap mint nap ezzel nézünk szembe. Élet-halál harc ez” – figyelmeztetett az igehirdető.

„És mi a helyzet Jézussal? Megdöbbentő és félve mondom ki, ugyanez előtt a döntés előtt állt: áruló legyen-e vagy sem?” – tette fel a kérdést az esperes. A Gecsemáné-kert sötétjében – miközben vért verejtékezik – Jézus térdre borul, mert ami rá vár, az már meghaladja saját erejét. Lelki gyötrődésének az volt a tétje és küldetése, hogy végigmegy-e a fájdalmak útján, a golgotai borzalmakon azért, hogy mi, hívő keresztyének szabadok lehessünk. Szavaiban, imádságában is teljesen Istenre hagyatkozott: „legyen meg a Te akaratod.” Jézus példája és hite ad bátorságot, hogy Istent kövessük, Őt szolgáljuk és benne bízzunk, bármilyenek is a körülmények. Akinek küldetése van az is vívódik ugyan – mint mindenki más –, de nem adja fel, nem választja a könnyebb utat. „Csak az adja fel az elveit, aki nincs a helyén. Az lesz árulóvá, aki nem hajlandó térdre borulni, mert még mindig az emberi dimenzióban keresi a választ és földi fegyverekkel akar megvívni szellemi harcokat. Aki a helyén van, az nem lesz árulóvá” – fogalmazott.

„A mai beiktató istentiszteleten éppen azt ünnepeljük, hogy minden reménységünk és hitünk alapján egy lelkipásztor a helyére került. Kedves lelkész testvérem, jó veled együtt ünnepelni azt, hogy a helyeden vagy, közösséged és gyülekezeted van! Szabad vagy. A szabad embert nem lehet legyőzni, mert önként vállal áldozatot valakiért, akit még magánál is jobban szeret. Az Atyaisten, aki erőt adott Krisztusnak is, úgy intézte az életedet, hogy idehívott és elvégezte az itt élők szívében, hogy befogadjanak. Leborulni az Ő lábaihoz, ez a legnagyobb magasság, amit földön járó megélhet” – zárta az igehirdetést Hajdú Szabolcs Koppány.

Jézus a Krisztus
A vértesaljai esperes iktatta be lelkipásztori tisztségébe a megválasztott és az alcsúti gyülekezetben már öt éve szolgáló Lendvai Sándort. Jelképesen átadta neki az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát, azaz a lelkészi hivatal szimbólumait. „Használd mindkettőt úgy, hogy általad, munkád és szolgálatod által Isten nevére dicsőség szálljon ezen a településen, és mindenkire, aki Őrá figyel!”

A beiktatási ünnepség a jelen lévő palástos lelkészek egyenkénti áldáskívánásával folytatódott. A hivatalos köszöntések sorát Burbela Gergely helyi katolikus plébános kezdte és azt kérte barátjától, hogy ápolja továbbra is szívében az Isten iránti gyermeki bizalmat és az emberek felé tanúsított nyitottságot.

Tóth Erika polgármester háláját fejezte ki a gyülekezet és a lelkipásztor egymásra találásáért, Lendvai Sándor eddigi munkálkodásáért, a megtérésekért, a gyülekezet létszámának gyarapodásáért. Áldást kért a lelkipásztor és felesége elkövetkező életére, a gyülekezet jövőjére.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő üzenetében kifejezte: „Lendvai Sándor személyében olyan lelkipásztort kapott a gyülekezet, aki lélekmentő lelkészként szolgálja a közösséget, utat mutat a keresőknek, felkarolja a rászorulókat és szolidaritást vállal a szenvedőkkel. Krisztus megváltó szeretetét hirdeti.”

Barnóczki Anita lelkipásztor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára a sárospataki közösség köszöntését hozta el a lelkipásztor és az ünneplő gyülekezet számára.

Hangsúlyozta, hogy a lelkészbeiktatás mindenképpen ünnep, mert manapság egyáltalán nem természetes, hogy minden gyülekezetnek van lelkipásztora. Egyre ritkább esemény, amikor egy fiatalember elkötelezi magát a szolgálatra, vagy egy gyülekezet elkötelezi magát egy lelkész mellett. „Imádkozzatok azért az aratás urához, hogy küldjön munkásokat az aratásba, hogy egyre többen hallják meg az Ő hangját, hogy más gyülekezeteknek is hasonló örömük lehessen!” A fiatal lelkipásztortól pedig azt kérte, hogy mindig, minden körülmények között Krisztust prédikálja, „akinek élete egyetlen állítása, hogy Jézus a Krisztus.”

A gyülekezet köszöntését Tóthné Tóth Gabriella szavalata nyitotta meg, majd a fiatalok és a bibliaórai kör köszöntője hangzott el. Mészáros János Elek presbiter megható énekszolgálatát a főgondnok beszéde követte.

Tima János kiemelte, hogy a jelenlegi presbitérium már megalakulása pillanatában célul tűzte ki, hogy az egyházközségnek elhivatott és állandó lelkésze legyen.

„A mai napon ezt megpecsételtük. A mindennapok kihívásai várnak közös munkánkra és közös életünkre. Lelkipásztorunk hivatásként tekint szolgálatára, küldetéstudata van és nem rejti véka alá, hogy ő is ember. Vannak félelmei, de példát mutat mindannyiunk számára, hogy bármi történjen is, hitünk megtart minket” – idézte a főgondnok, majd presbitertársaival közösen átnyújtotta a gyülekezet ajándékait.

„Tényleg vannak félelmeim” – kezdett székfoglaló beszédébe a beiktatott lelkész.

„Csengerújfalusi anyagyülekezetemben mai napig fel van hímezve a szószék palástjára: Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád. Kétségeim vannak, hogy milyen igehirdető leszek, szól-e majd hozzám Isten? Mégis rádöbbentett, hogy ha megkérdezem Őt, nem nekem kell kitalálni, hogy mi az Úr akarata. Eddig megtett életutam pedig arra figyelmeztet, hogy mindenkinek jár az utolsó utáni esély.”

A beiktatási istentisztelet perselyadományát egy helyi család részére ajánlották fel.

Az esperesi áldást követően az ünneplés szeretetvendégséggel zárult.

Képek: Kovács Marcsi