Ami hálára indít

Az elmúlt évek felújításaiért adtak hálát a Tassi Református Egyházközségben, ahol a közösségi terek nemcsak az impozáns múltról, de az élettel teli jelenről is mesélnek.



Hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a tassi reformátusok és vendégeik 2024. április 7-én. Az ünnepségen nemcsak nemrég felújított gyülekezeti termükért és annak megújult épületéért adhattak hálát, de megemlékeztek az elmúlt bő hét év minden felújításáról is. Az alkalom emellett arra is lehetőséget adott, hogy egy kicsit jobban megismerhessük a tassi egyházközség történelmi múltját, amelyet korábban is megújulásokban gazdag időszakok jellemeztek.



Hagyomány és megújulás
Az ünnepi istentiszteletre az impozáns, 1886 és 1888 között épült klasszicista református templomban került sor, ahol egyúttal az épület 1884-ben készült tervrajzainak a másolatát is megtekinthették az érdeklődők. A nemrég restaurált, eredeti tervrajzokat jelenleg a lelkészi hivatalban lehet megtekinteni.



A református gyülekezet gazdag múltjáról a műemlék templomépületen és a róla készült tervrajzokon túl számos egyéb tárgyi emlék is tanúskodik, például az az úrvacsorai kehely, amely 1625-ből való, vagy az a régi harangszerkezet, amely a templom előterében lett felállítva és még ma is működik.



Hagyomány és megújulás egyszerre van jelen a tassi egyházközség életében – tapasztalhattuk meg ott jártunkkor. A tanulóház gyönyörű, régi épülete például ma is élettel van tele, a közösségi terében lévő tárgyak pedig elsősorban nem a múlt, hanem a jelen fiatalságáról meséltek.



Szombati Gyula okleveles építőmérnök nemcsak a tervrajzokat és a templomot mutatta meg, hanem ezek történetéről is mesélt nekünk. Megtudhattuk például, hogy a jelenlegi, Benkó Károly építész által tervezett templom nem az első temploma az egyházközségnek: az eggyel korábbi templom azon a szemközti telken állt, ahol most a felújított gyülekezeti termet is magába foglaló épület található.


 

A Tassi Református Egyházközség féltve őrzött kincsei közé tartoznak az 1888-ban épült templom 1884 tavaszán készült eredeti tervrajzai. A viharos XX. század Benkó Károly építész gyönyörű historizáló formavilágot bemutató színezett rajzait sem kímélte. A sokáig elhanyagolt, hányattatott sorsú nyolc papírtekercs a XXI. századra szennyezetté, töredezetté és hiányossá vált. Szombati Gyula, a műemlék templomon dolgozó építész javaslatára ez év tavaszán szakavatott kezekbe kerültek a templomtervek. A speciális tudást igénylő munkát Vágány Judit okleveles papír-bőrrestaurátor művész végezte el. Minderről ebben a cikkünkben olvashatnak részletesebben: Régi papírtekercsek születtek újjá



Az igazi fundamentum
Balog Zoltán dunamelléki püspök a tervrajzok eredetijének megtekintése után a felújított gyülekezeti teremtől vonult át a református templomba a palástos lelkipásztorok kíséretében, ahol igehirdetéssel szolgált az ünnepi istentiszteleten.



Az aznapra rendelt igeszakasz Júdás levelének 1-4. verséig és a 17-22. verséig terjedő részei voltak, amelyben az apostol közös üdvösségünkről, a hitért való és a szentekre bízott küzdelemről, valamint Isten irgalmáról és ígéretéről ír. „Amikor a hitünkért küzdünk, sosem valaki ellen küzdünk, hanem azokért, akik tévútra sodródtak” – emelte ki igehirdetésében a püspök, aki szerint az apostol ítélkezése helyett arra hív minket, hogy mentsük meg azokat, akik kételkednek, és könyörüljünk a tévúton járókon. „Isten világában mindig az irgalom az első, Isten irgalma. Amit itt az apostol kér és ígér, az miránk is vonatkozik. A mi életünkben is mindig mindent megelőz Isten irgalma, és ez az, ami megtart bennünket.”



Az igehirdetésben is elhangzott, hogy a tassi gyülekezetnek nagyon gazdag, többszáz éves története van. „EZ MENNYEI ISTEN HÁZA FUNDAMENTOMÁBÓL ÉPITTETETT ANNO 1644.” – ez a felirat díszítette az előző templom mennyezetét. A püspök ennek kapcsán kifejtette: az igazi fundamentum mennyei, és erre a bizalomra lehet építeni. „Az alap és a mennyezet fogja körül életünket: nem tudunk olyan magasra nézni és nem tudunk olyan mélyre ásni, hogy ne Isten irgalmára találnánk” – fogalmazott. „Amikor adunk, abból adunk vissza valamit, amit az Úristentől kaptunk. Megtartott életünk az, ami hálára indít minket. Mindig van miért hálát adnia a keresztyén embernek, és ezek az erős falak arra indítanak, hogy átgondoljuk, pontosan mi mindenért.”



Júdás apostol szerint a másik embert közös üdvösségünk felől kell néznünk. „Szentségünk lényege, hogy Isten bennünket elválaszt, elhív egy szolgálatra, elhív arra, hogy küzdjünk a hitünkért. Olykor lelki fegyverekkel, olykor nemet, olykor igent mondva. Sosem emberre mondunk nemet, hanem szándékra, gondolatra, cselekedetre, de közben mentenünk kell azokat, akik kételkednek. Akkor részesülünk abban a békességben, amit az Istennel való közösség jelent” – mondta a püspök, aki szerint ugyan fontos kérdés, hogy mennyien leszünk tíz, húsz, harminc év múlva, de sokkal fontosabb kérdés, hogy benne leszünk-e a közös üdvösségben. Isten ígérete megadja nekünk ennek lehetőségét.



Köszönet a felújításokért
Az ünnepi istentisztelet az igehirdetés után átalakult egyházközségi közgyűléssé. Dobos Bence tassi református lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, külön kiemelve az egyházi méltóságok mellett annak a hét helyi civil szervezetnek a képviselőit, akik pályázati partnereik is voltak. A lelkész elmondta, hogy az elmúlt bő hét évben tizenhárom pályázaton vettek részt, ezek közül két beruházást nem ünnepeltek meg korábban: a templom részleges felújítását, valamint a gyülekezeti teremnek és épületének felújítását, amely egyben a téli istentiszteletek helyszíne is.



Dobos Bence ez utóbbinak a felújításáról mesélt részletesebben is. Elsőként az épület födémjének hőszigetelésére került sor, majd a mosdók felújítására és új mosdó kialakítására. Megújult az elektromos hálózat, az ajtók, lefestették a falakat, a radiátorokat és a csöveket, új laminált padlóburkolat készült fenyőből, jelentősen kibővült a napenergiát hasznosító háztartási méretű kiserőmű. A falak utólagos, nedvesség elleni szigetelést kaptak, megújult az ereszdeszkázat, a pinceajtó, új előtető épült és korabeli dísztéglákkal felhasználásával újították fel a lábazatot. A lelkész köszönetet mondott mindazoknak, akiknek a munkájából mindez megvalósulhatott.



Németh Gábor, Tass polgármestere köszöntőjében részletesen beszélt egy másik beruházásról, az új ravatalozó elkészültéről, amely több felekezet – közöttük a református egyház – összefogásával valósulhatott meg. A településvezető kifejtette: alapvetőnek tartja, hogy az önkormányzat együttműködjön az egyházakkal és a helyi civil szervezetekkel.



Az ünnepségen versmondással és énekekkel szolgált az Őszirózsa Nyugdíjas Klub dalkórusa.



A jelenlévő palástos lelkipásztorok egy-egy Igével kértek áldást a közösségre.



A közgyűlés lezárása, a köszönőajándékok átadása és a püspöki áldás után az ünneplők átvonultak a templomból a közeli sportcsarnokba, ahol közösen fogyasztották el a bőséges estebédet.




Barna Bálint
Képek: Vargosz
 

Hálaadó istentisztelet Tasson