„Ezt mondja az Úr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit.”
(Ézsaiás könyve 65. fejezet, 8. vers)

Hogyan lehet az átokból áldás? – ez a kérdés hozta össze 2024. január 20-án a Ráday Házba a dunamelléki kis gyülekezetek lelkészeit és presbiterériumainak képviselőit arra a konzultációra, amelyet az egyházkerület vezetése hívott össze. Hogy ébredhet fel az alvó lélek, hogy lesz a kőhalomból újra vár, hogy teremhet a gazos, kiszárad, kivágásra ítélt tőkén újra szőlő? – fogalmazta át a kérdést Bereczky Ildikó nyugalmazott lelkipásztor az eseményt megnyitó áhítatában, amely Ézsaiás könyvének a fenti idézetére épült.



„Vizitálunk, emberi megoldásokat keresünk, de bizony már emelkedik kivágásra a fejsze, a metszőolló, ha a szőlőmunkások csak száraz venyigét találnak. Ézsaiás könyvében azonban egyszer csak megszólal a tőkék között vizitáló Atya, és ott, ahol mi már nem látunk életet, Ő még lát, mert áldását nem vonta vissza” – fogalmazott Bereczky Ildikó. Kiemelte: az értékekről való könnyelmű lemondás helyett ízleljük meg az utolsó szőlőszemeket és a legkisebb életet is becsüljük meg. Ami pusztulásra van ítélve, az úgyis elpusztul. „A krízis nem a vég, hanem lehetőség a megtérésre. A kis szőlőszemben ott van az eljövendő ígérete” – biztatta az egybegyűlteket.



Imádság, bizalom és társulás
A gondokkal, amelyekkel küzdötök, nem vagytok egyedül – fogalmazott Balog Zoltán dunamelléki püspök, zsinati lelkészi elnök, leszögezve, hogy a találkozó nem a számonkérésről szól, hanem a közös szembenézésről. „Amikor az életünk jövőjéről van szó, az imádsággal kell kezdeni. Egyház mindig lesz, a kérdés az, hogy velünk mi lesz. Ha föladjuk az Istenbe vetett bizalmat, annak gőg, hübrisz és intézményekbe menekülés lesz a következménye. Akkor az intézmények nehézkedési ereje elviszi az egyház súlypontját a gyülekezetekről, márpedig gyülekezeti közösségek nélkül nincs egyház.”



A feladatok közül az első az állapotfelmérés, amely nem kizárólag az anyagi kérdéseket taglalja, hanem a közösségek állapotát, erejét. Balog Zoltán szerint ez nem megy a bizalom újjáépítése nélkül. Az esperesek is csak akkor tudnak segíteni, ha szembesülnek azzal, hogy valójában hol is tartanak gyülekezeteik. „Társak nélkül nem megy, csapatban lehet csak szolgálatot végezni. A jövő a társulás” – emelte ki. A püspök az egyházkerület elnökségének nevében megígérte: ha a lelkészek kérik őket, akkor személyesen is szívesen átbeszélik velük a lehetőségeket.



Néhány esettanulmány
A Szigetvár környéki Református Gondozó Egyházközség lelkipásztorai, Bárdos-Blatt Szabolcs és felesége, Bárdos-Blatt Boglárka arról beszéltek, mit jelent a gyakorlatban gondozó gyülekezetnek lenni. Tizennégy település, tizennégy templom, 134 egyháztag, közös istentiszteletek, közös gyülekezet, egy költségvetés és egy kisbusz, amely a templomba szállítja az erre igényt tartó híveket – ezek jellemzik a Szigetvár környéki Református Gondozó Egyházközséget.



„Az egyházrészek egyenrangúak egymással, de ami erőnk van, azt nem forgácsoljuk szét, hanem igyekszünk koncentrálni” – magyarázta Bárdos-Blatt Szabolcs. „A gondozás eredménye lehet élet vagy halál, ezért ez a modell valószínűleg az utolsó lehetőség. Mi el szoktuk mondani a híveknek, hogy ez rajtuk múlik. Önmagában nem elég a jogi keret, az életre csak a közös szőlőkapálás ad esélyt.”



Bárdos-Blatt Boglárka az istentiszteleti beosztásról elmondta: minden héten más templom kerül sorra, de a ciklusok hosszát a helyiek aktivitása alapján állítják össze. „Nem alapvető dolog, hogy nekünk ott szolgálnunk kell, ezt mindenkinek elmondjuk, ezért el kell dönteniük, nekik mi a fontos. Ha ez nekik fontos, akkor a másik falu istentiszteletére is el kell jönniük” – magyarázta. Az eredmény azonban látható: az emberek már eljönnek egymás templomába.



Balássy András a Budapest-Törökőri Egyházközség helyzetét ismertette. A gyülekezet létszáma a kilencvenes évek óta stagnál, a koronavírus-járvány pedig lecsökkentette az istentiszteletre járók számát. A gyermek-istentiszteletek létszáma viszont növekszik. Kihívás számukra, hogy templomuk rejtettségben van két magas épület között, hogy három kerület perifériáján helyezkednek el, hogy a nagyobb gyülekezeteknek nagy az elszívó hatása, hogy a helyi identitás csak nyomokban fedezhető fel.



Alapelvként meghatározták, hogy az Isten dicsőítése, a tanítványság és a misszió minden gyülekezeti csoportban jelen kell, hogy legyen. Minden generációt le szeretnének fedni, ennek érdekében új réteg- és kapualkalmak elindítását tervezik. Erősítenék az online jelenlétüket, és törekednek a gyermekalkalmak és szolgálatok egymásra épülésére.



„Tolnában szinte minden tekintetben fogytunk, csak az épített ingatlanok tekintetében nem” – fogalmazott előadásában Rácz József tolnai esperes. Náluk harminc egyházközségből húsz fogyásban van, minden gyülekezetük támogatott, nem minden önálló helyen van ottlakó lelkész, az ingatlanok fenntartása pedig mindenütt teher. „A megoldás egy többlelkészes, misszionárius irányultságú, hittanoktatóval, diakónusnak megerősített körzet lehetne.” Hozzátette: fontos lenne küldetéstudatosság megerősítése, a gondoskodás a szolgálók családjairól, az imádkozás és áldozatok meghozatala.



Száday László egyházkerületi számvevő a 2022. évi kanonika vizitációs jelentés adatai alapján foglalta össze az egyházkerület kis gyülekezeteinek helyzetét. Ezeknél az egyházközségeknél nincsenek komoly megtakarítások, tartalékok, és komoly kihívást jelent a lelkész és az ingatlanok fenntartása. Száday László kiemelte, hogy fontos lenne az adakozás és a sáfárkodás biblikus elvének oktatása. Munkatársaival igyekeznek segíteni az adminisztrációban, növelve a szakszerűséget és csökkentve a terheket.



Fel kell tennünk a kérdéseket
A rendezvény fórumot is biztosított a résztvevőknek, ahol saját észrevételeiket, kérdéseiket is megfogalmazhatták. Elhangzott, hogy a vészharang megkongatása olykor mobilizálhatja a közösségeket, hogy a lelkészek fizetésének előteremtése érdekében meg kell értetni a gyülekezetekkel az áldozathozatal fontosságát, és az is, hogy köszönet és elismerés illeti azokat a lelkészeket, főgondnokokat, presbitereket, akik nehéz helyzetben is helytállnak.



Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes zárásképpen arról beszélt, hogy akárcsak az élőlényeknél, úgy közösségeinknél is az határozza meg az életfunkciókat, hogy az energiabevitel és energiakivitel egyensúlyban van-e. A gyülekezetek akkor maradnak életben, ha elég energiát fektetünk beléjük. Aki ezt megkapja, nem kell biztatni a növekedésre, ahol viszont fogyás van, ott meg kell vizsgálnunk az okokat ahelyett, hogy másodkézből származó válaszokkal elégednénk meg. A misszió parancsa is arra kötelez, hogy ez az attitűd vezessen minket.




Barna Bálint
Képek: Füle Tamás