Szolgált Irakban, Afganisztánban, Koszovóban és Boszniában, de a déli határnál is segítette a katonákat. Hankóczy Gergely őrnagy, az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis tábori lelkésze beszél életéről, szolgálatáról, arról a többfrontos harcról, amit lelkészként, tisztként, családapaként, keresztyén férfiként végez.

Gyülekezeti lelkészként kezdte szolgálatát Kunszentmiklóson, szolgált segéd-, majd beosztott lelkészként, ifivezetőként, tanárként. Ágasegyházán missziói gyülekezetet vezetett, ott kapta a felkérést a tábori lelkészi szolgálatra. Egy ideig párhuzamosan vállalta mindkét szolgálatot, majd egy kormányzati döntés értelmében választania kellett. Gergely a tábori lelkészi hivatás mellett döntött, ennek összetett okai voltak.

„Beteg kislányom, Virág gondozása komoly anyagi forrásokat igényelt, amit a feleségemmel nem tudtunk biztosítani. Rábíztunk magunkat Istenre, aki ajtókat nyitott ki előttünk. A tábori lelkészi fizetésem már elegendőnek bizonyult, ám nem ez volt a legfőbb ok, amiért ezt a hivatást választottam. Gyerekkori álmom volt, hogy vadászpilóta legyek, Isten ezt sajátos módon valósította meg a munkámmal. Vágytam a légierős környezetre, a kerozinszagra, a vagány pilóták világára.”

Gripen vadászrepülőgép kiképzőrepülése a MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison Kecskeméten. MTI Fotó: Ujvári Sándor

Az Áldás, békesség és a repülőbázis
A kecskeméti repülőbázison találkoztunk vele, katonásan fogadott bennünket, az áldás, békesség köszönése is fegyelmet teremtett. Vajon minden tábori lelkész ilyen?
„Van, ahol csendes lelkigondozóra van szükség, másutt a határozott lelki vezetőre. Mindenhol Krisztus személye kell hogy domináljon, meg kell engedni Istennek, hogy háttérbe szorítsa a lelkész gyarlóságait, bűnös természetét. Ha hiteles vagy a habitusoddal, karaktereddel együtt, akkor kétfajta reakciót válthatsz ki: utálnak vagy szeretnek – de Krisztusért. Egykori főnököm mondta, hogy nem vagyok papos pap, aki távolságtartó, nincs közvetlen kapcsolatban a hívekkel. Nem egyházias környezetben szolgálok, sőt, sokszor ellenséges a légkör. Itt nem hozzád fordulnak az emberek, hanem neked kell megkeresni őket.”

Hankóczi Gergelynek van tapasztalata mind az egyházi, mind a katonai közegben. Mint mondta, mindkét területen a hitelesség a kulcs a valódi szolgálathoz. „A képlet nagyon egyszerű: az evangéliumot kell minden helyzetben megélni. Ez hatást gyakorol a környezetedre, de nem biztos, hogy azonnal. Volt, aki hét éven keresztül figyelte az életemet itt, a bázison, és úgy látta, hiteles életet élek, ezért elkezdett járni a bibliaórákra. Mérnökemberként követte, hogyan élek, precízen figyelt. Csodának tartom, amikor Isten elfedezi a lelkész hibáit, gyarlóságait, kegyelem, ha hiteles vagyok. Az evangélium nagyon egyszerű, de hogy hogyan lesz valaki nyitott rá, titok. Beszélnem kell róla akár alkalmas, akár nem, ez az én részem.”

A bázison keresztyén közösség jött létre. Többen megkeresztelkedtek, konfirmáltak szolgálatának köszönhetően. „Ez a gyülekezet is missziói, akárcsak az ágasegyházi, ahol a négyfős közösség harminc-negyven főre nőtt szolgálati időm alatt. A légierőnél szolgálók közül sokan munkahelyet váltottak, nyugdíjba vonultak, így mindig helye és ideje van az újrakezdésnek. Óriási élmény volt számomra teljesen hitetlen közegből érkező embereket látni, ahogy a konfirmációra készültek. Felnőtt emberként hoztak döntést Krisztus mellett, és ezt a bázison hozták meg.”

A Padre
A tábori lelkészt Padre-nak hívják a bázison, ebben megmutatkozik az ő humoros, de mégis komoly karaktere. „Dicséretként hangzik el, hogy normális ember vagyok – nem ezt várják egy lelkésztől. Arra számítanak, hogy a lelkész tíz centivel a föld fölött jár, és elérhetetlen. Amikor pedig azt látják, ugyanazokkal a problémákkal küzdök, mint ők, könnyebben megnyílnak. Azért akartam megtérni, mert láttam megtért fiatal hívőket, akik hasonló problémákkal küzdöttek, mint én, csak más volt a megoldásuk. Találkoztam Krisztussal, és tudtam, hogy szükségem van rá. A legnagyszerűbb érzés, amikor a másik életében eljön ez a pillanat – és nem én győzködtem, hanem az Úr megszólította. A lelkészi szolgálatnak ez az egyik nehézsége: látom, de nem tehetem zsebre a dicsőséget. A lelkész vezető, aki alapvetően sikerorientált – de a siker valójában nem a tiéd.”

Hankóczi Gergely parancsuralmi rendszerben szolgál, ahol, mint mondta, nem kell katonásabbnak lennie a katonánál, de a határokat meg kell húznia. „Ha ez nincs, kihasználják. A külszolgálat során leülök a parancsnokkal, a vezetőállománnyal, és elmondom, hogy tekintettel vagyok rájuk, de tartsák tiszteletben az én értékrendemet is. Mindenkinek van, ami számára szent, én sem viccelődöm ezzel. Ha egy parancsnok visszaél a hatalmával, és valaki azért nem jön bibliaórára, mert ez nem tetszik a parancsnoknak, akkor fellépek ez ellen – és ezt minden állománynál elmondom. Mindenki szabadon dönt arról, hogyan gondolkodik. Ha nem tisztként viselkedem és nem vagyok határozott, akkor nem vesznek komolyan.”

A legnagyobb győzelem
A tábori lelkész is eszköz Isten kezében, aki nem engedheti meg magának a manírokat, és nem válhat mindent tudóvá. „Ismerek valakit, aki egyházi iskolába járt, és rossz tapasztalatokat szerzett, ezért messziről kerülte a hit kérdését. Azt mondta, én adtam vissza a reménységét a hitben és az egyházban. Semmi különöset nem tettem, egyszerűen csak beszélgettem vele. Nem szabad mindent jobban tudnom a másiknál, emlékszem, fiatal hívőként szerettem mindent jobban tudni mindenkinél. Bűnös ember vagyok, akinek megkegyelmeztek, nem különbözöm azoktól, akiknek közvetítem az evangéliumot. Teológuskoromban három ifit is vezettem, már az imádságaim is úgy néztek ki, hogy Uram, mi együtt majd legyőzzük a világot. Akkor került elém Jób könyvének egy szakasza, amiben Isten megmutatja, hogy nem lehetünk bölcsebbek nála. Nevetve elsírtam magam, felfogtam mennyire okoskodó vagyok, és hogy én akarom diktálni a tempót.”

Hankóczi Gergely részt vett tábori lelkészi kiképzésen Kanadában. A három hónapos képzésből csak három hét szólt a teológiáról, a többi kemény tiszti kiképzést jelentett. A tábori lelkész nem akadályozhatja a katonai küldetést, jól és hatékonyan kell szolgálnia katonaként és lelkészként. Azt is meg kell tanulnia, hogyan tanácsolja a feletteseit.
„Volt olyan amerikai katona, aki azt mondta, a lelkészek adhatnak igazi segítséget a nehéz helyzetekben. Mi az embereket áldjuk meg, a fegyvereket nem. Azért áldjuk meg őket, hogy hazatérjenek a szeretteikhez, valójában ez a célja a külmisszióinknak. Egy katonának az a dolga, hogy a rábízott feladatot teljesítse, akkor is, ha ez erőszakos cselekedet. A legnagyobb győzelem mégis az, amikor el tudjuk kerülni a fegyveres konfliktust.”

A parancsok és a ne ölj
A tábori lelkészi szolgálat során nagyon sokszor előkerül a ne ölj kérdés. Ha valaki Krisztust követi, hogyan foghat fegyvert?
„Arra is felesküdtem, hogy megvédem a rám bízottakat mint katonatiszt. Ha azt látom, valaki a katonák életére tör, és ezt megakadályozhatom, akkor használnom kell a fegyveremet. Természetesen nekem is meg kell vizsgálnom, hogy jól döntöttem-e. Ha a ne ölj parancsolat arra is vonatkozna, hogy ne védjek meg embereket akár fegyverrel, akkor Dávid király egyetlen csatát sem vívhatott volna meg, még Góliátot sem bánthatta volna. A tízparancsolat nem finomkodás, hogy még a legyet sem szabad bántanunk, a ne ölj nem erről szól. Amikor erről beszélek a katonáknak, megnyugodnak, látják, hogy a tábori lelkész nem hasznos idióta, aki csak akadályozza őket a védekezésben.”

Reformátusként, keresztyénként a Szentírás a mérték – a tábori lelkésznek is. „Keresztelő János nem azt mondta a katonáknak, dobják el a fegyvereiket, hanem hogy ne erőszakoskodjanak senkivel, ne éljenek vissza a hatalmukkal, és elégedjenek meg a zsoldjukkal. A fegyver ne az önkény eszköze legyen, ne önhatalmúlag pusztítsunk a nekünk adott hatalommal.”

Az igazi harcok a kapcsolataink
A parancsteljesítés önmagában is megpróbáltatás, de vajon mi a legnagyobb küzdelem egy katona számára?
„Sokszor nem a háborús környezet, hanem az otthontól, családtól való távolság. Ilyenkor meginognak a kapcsolatok, az otthon maradtak türelmetlenek. Nekünk is ott kell lennünk, ahol a katonák vannak, ha a kerítésnél, akkor ott. Mi is lementünk a déli határhoz, volt, amikor -22 fokban vittünk teát, de amiért igazán hálásak voltak, az a pár jó szó, amit mondtunk nekik. Előfordult, hogy egy látogatás során három válásba is belefutottam. A katonaság komoly próba a kapcsolatok terén, ezek az igazán nehéz helyzetek a külszolgálatban, nem is a fegyveres konfliktus. Ez utóbbihoz hozzászoknak, de ahhoz nem, amikor hazamegy a katona és a gyereke hisztériás rohamot kap, mert nem bírja feldolgozni, hogy az apja elment és nem látta fél évig, és most ismét otthon van.”

„Van, amikor a Szentlélek nem engedi, hogy ne szóljak. Oda kellett mennem az édesanyához is, aki elvesztette a lányát. Elmondtam neki, őszintén együtt érzek a fájdalmában, én is tudom, mit jelent elveszíteni egy kislányt – nyolc és fél éves korában temettem el saját lányomat, Virágot. Az édesanya rám nézett, sírt, és elkezdett beszélni a fájdalmáról. Itt valósul meg Isten megmagyarázhatatlan terve, hogyan tesz téged ilyen helyzetben alkalmassá és hitelessé a szolgálatra.”

Van, akit a nehézségek visznek közelebb Istenhez, másokat a próbák távolítanak el a Teremtőtől. „Nem értjük, miért, hogyan és mikor fordul valaki hozzá. Eleinte mindkét lator gúnyolta Jézust, aztán valami megfordult az egyikőjükben. Van, aki kemény, robosztus katonaként ment ki a frontra, magabiztos volt, de a harci helyzet őt is megpróbálta. Végül ki tudta mondani, hogy Isten velük volt, ezért élték túl a fegyveres összecsapást. Az, hogy önvédelemből ki kellett oltania egy életet, teljesen megváltoztatta. Az élet és halál mezsgyéjén sokaknál megváltozik a hithez való hozzáállás. Volt, aki nyíltan elmondta, miért haragszik Istenre. Sokat beszélgettünk, és el kezdett járni istentiszteletre, bibliaórára, filmklubra. Eljött a pillanat, amikor Krisztus mellett döntött.”

Hankóczi Gergely egyenruhát és palástot visel – katonákért, lelkekért, családokért és nem utolsó sorban hitéért és hazájáért. „Régen sokan utálták a sorkatonaságot. Nem könnyű terep akkor sem, ha hivatásos katona vagy. Amit kaptam, abban megerősödtem: megtanultam közösségben gondolkodni, azt, hogy mit jelent az egymásra utaltság, és hogy hogyan kell a hitemet érthetőn megélni az Istentől távol élő emberek előtt.”

Képek: Füle Tamás