Püspöknek is titulálták, noha nincs nyoma, hogy egyházkormányzati feladatokat látott volna el. Mindvégig megmaradt tudós prédikátornak, annak a szelíd tanítónak, aki pályája kezdetén volt. Szegedi Kis Istvánra emlékezünk halála 450. évfordulóján.
„Isten mindig nyitott ajtókat, hogy többet végezhessek, mint amennyit én gondoltam” – fogalmazott a nemrég Dizseri-díjjal kitüntetett Szarka Miklós, akivel szakmai életútjáról beszélgettünk.
Hálával tölti el mindaz, ami megadatott neki, és a sikert nem kizárólag a saját érdemének tekinti. Gémesi Csanád református kardvívó olimpikonnal beszélgettünk.
Százharminc évvel ezelőtt, 1891 októberében született Palló Imre, Kossuth-díjas operaénekes, akit 90 éve kértek fel a pándi református gyülekezet presbiterének, 85 esztendeje pedig főgondnoknak választották. A jeles évfordulók alkalmából és az Operaház néhai igazgatójának életére, pályájára emlékezve Topor István előadást tartott a felújított pándi református templomban.
Olykor határokat feszeget, olykor hidakat épít, de minden esetben kilép a templomkerítésen kívülre, hogy olyanokat is elérjen, akiket korábban nem. Bóna Zoltán portréja.
A Biblia akkor tölti be szerepét, ha a papír és festék olyan üzenetté válik, amelyből élő hit fakad – vallja Karasszon István, aki hivatásának tekinti, hogy az ószövetség-tudomány szeretetére nevelje a teológushallgatókat.
Egy hivatását szerető, ám egyháza tanításaiban megingó katolikus pap és egy nyakas kálvinista családból származó fiatal nő egymásra és Istenre találásának története.
Már gyerekkorában kiválasztotta magának a könyvtár. A hobbija lett a hivatása, így a Ráday Könyvtár második otthonává vált, idén pedig elnyerte a könyvtárosok legnagyobb szakmai kitüntetését, a Szinnyei József-díjat. Kovácsné Pázmándi Ágnessel beszélgettünk.
Papgyerek volt a kommunista érában, nem tanulhatott tovább, de rajzolni szeretett – ez volt az egyik menedéke. Dizseri Eszterből író, rajzfilmes reklámszakember és a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál megálmodója lett. Bátor és mesébe illő életéről otthonában kérdeztük.
Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vihet a járványidőszak Istenhez közelebb? Kérdéseinkre Berényi-Jerebák Anikó pszichológus, a gazdagréti református gyülekezet tagja válaszolt.
Vannak pillanatok, amikor ki kell állni magunkért, és vállalni múltunk örökségét. Jókay Károly mesélt nekünk családjáról, személyes útjáról és a szemléletformálás fontosságáról.
Bibliaórát, filmklubot tart, de nem a parókián. Evangélizál, de nem egyházias közegben. Ő az a megszólítható lelkipásztor, aki együtt kúszik-mászik a rábízottakkal, testi-lelki épségükért is felelősséget vállal – ha kell, a fegyverek erejével.
„Életem tevőleges segítője volt, de nem csak az enyémnek: bölcsességével, kedvességével és Isten-hitével minden hozzáfordulónak segített. Mély, meghitt kapcsolatunk volt, tulajdonképpen ő volt az én pótnagymamám” – fogalmaz Dizseri Eszter, akit Zsindelyné Tüdős Klára életéről és örökségéről kérdeztünk.
Készen kapott válaszok helyett jó kérdéseket kutat. Szívesen bújja az igemagyarázatos könyveket, de van, amit csak szépíróként tud elbeszélni. A félig magyar, félig szír származású református lelkésszel, Masri Mona Aichával beszélgettünk.
„Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem, egyenest oda fog folyamodni” – ezzel a versrészlettel felelt Bibó István ’56-os államminiszter, amikor védőügyvédje 1957-ben azt javasolta neki, mindenképpen kérjen kegyelmet politikai perében. Bibó István életéről, jelleméről és hitéről unokáival, Bibó Istvánnal és Bibó Andrással beszélgettünk.
„Az osztrák követségről átküldtek egy fehér vöröskeresztes autót 1956 őszén, hogy ha nyugatra szeretnénk menni, itt a lehetőség. Nagyapám azonban olyan erős kulturális meghatározottsággal volt magyar kálvinista, hogy nem volt kérdés a maradásunk” – meséli Szacsvay Éva néprajzkutató, Ravasz László egykori dunamelléki református püspök unokája.
Hazánk nemcsak küld, de fogad is misszionáriusokat. Lelkész- és gyülekezeti körökben szeretetnek és megbecsülésnek örvend egy holland házaspár, Marco de Leeuw van Weenen és felesége, Janneke, akik húsz évvel ezelőtt érkeztek hazánkba, hogy református közösségeket segítsenek a hit útján. Hogy mit jelent mindez, arról kisdorogi otthonunkban meséltek nekünk.