„Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez."
Weöres Sándor
„Ez az én testem, amely tiérettetek adatik”
Jézus, Lukács evangéliumában olvasható szavai a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye lelkészi csendesnapjának központi üzenetéhez vezetnek el bennünket.
Az egyházmegye lelkészei számára szervezett csendesnapot Bán Béla esperes buzdítása nyitotta meg, majd ezt követően került sor az egyházmegye életét és a lelkészi kart érintő hivatalos ügyek rövid megbeszélésére.
A péntek kora délután kezdődő és estébe nyúló program során több alkalommal volt módunk ízlelni és látni a vendéglátó Kalocsai Református Egyházközség, mint házigazda vendégszeretetét. A bőségesen és gazdagon megrakodott terített asztal mellett lehetőség nyílt a lelkészek számára a kötetlen beszélgetésre.
A csendesnap középpontja dr. Békési Sándor professzor üzenete volt.
A lelkészi kar megtekinthette Rófusz Ferenc Oscar- és Kossuth-díjas animációs filmrendező 2018-ban elkészült kb. 10 perces, Az utolsó vacsora című festmény-animációs kisfilmjét.
A film képes forgatókönyvének írója és dramaturgja dr. Békési Sándor volt, aki így elsőkézből tudott beszámolni az alkotás előtörténetéről, hátteréről és segített megérteni a film üzenetének mélyebb réregeit is.
A visszajelzések alapján a kisfilm mélyen érintette a jelenlevőket, ami abban is megmutatkozott, hogy tartalmas beszélgetés alakult ki róla. A személyes érintésen túl szakmai szempontból is megvizsgáltuk: hogyan lehetne ezt a 10 perces filmet használni hitoktatásban, konfirmációi órákon és ifjúsági alkalmakon? Ugyanis az alkotás erre a célra is tökéletesen alkalmas.
Az animációs filmről folytatott közös eszmecserét követően professzor úr záró gondolatait osztotta meg velünk. Felhívta figyelmünket a napi zsoltárolvasás jelentőségére; sokszor élethosszig tartó szenvedésink hogyan találkozhatnak Krisztus szenvedésével; az önvizsgálat önismeret fontosságára, a krisztusképűség megélésére. Szó esett az egyházról, mint személyről, a személyes egyházról és az egyházon belüli személyesség felelevenítéséről. Gondolatait zárva azzal, hogy a szép, igaz és jó mint istenélmény, igaz istenismeret és hit, hogyan teljesedjen ki életünkben, a jóban, azaz az etikus életben!
A napra az úrvacsorás istentisztelet tette fel a koronát, ahol összhangban a nap üzenetével a Lukács evangéliumából hallhattuk az utolsó vacsora igéit, majd ebből kiindulva Pálinkás Gyula Szabadszállási református lelkész igehirdetését is, elvezetve bennünket Annak asztalához, aki szeretett minket és önmagát adta értünk: Krisztushoz!
Fotók és szöveg: Kerekes Márton