Mi hiányzik?
Ahhoz, hogy megértsünk a bűnt, tudnunk kell azt is, hogy kicsoda az ember – kezdte előadását Szűcs Ferenc teológiai professzor.
– A Biblián kívüli válaszok az embert az alatta lévő világgal, az állatvilággal hasonlították össze már az ókortól kezdve. Arisztotelész és Platon mindketten arról beszéltek, hogy mi az ember többlete, ami nincs meg az állatvilágban. A 18. században nagy fordulat következett be, amikor Johann Gottfried Herder teológus, filozófus megfordította a kérdést és arról kezdett beszélni, hogy mi hiányzik az emberből, hiszen fizikai valóságunkban hiányként jelenik meg, hogy nem vagyunk a leggyorsabbak, nem látunk úgy, mint a sas és még sorolhatnám. A nyugati antropológiát meghatározza az az általános vélekedés, hogy az ember hiánylény. Nem specializációval születünk és nyitottak vagyunk a világra.

Az édenkertben szakítottuk le
A professzor szerint az ember alapvetően kíváncsi az ismeretlenre és mindig túllépi a meglévőt. Nyitottak vagyunk a világra, ezért nem környezetünk van, mint az állatnak, hanem világunk, amit mi teremtünk meg magunk körül – magyarázta.
– Nyitottak vagyunk az emberen túlira, a transzcendensre, Istenre is. A Biblia nyelvén ezt úgy lehet kifejezni, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk. Isten azzal a mandátummal helyezte az embert az édenkertbe, hogy művelje és őrizze azt, és csak a rossz tudásának fájától tiltotta el. A kíváncsiság a világ megismerésére nem a bűn forrása, nem is szabad ezt feltételeznünk – hívta fel a figyelmet Szűcs Ferenc professzor.
– Isten fönntartotta magának, hogy Ő döntse el, mi a jó és mi a rossz. Etikaórán sokszor mondtam a teológus hallgatóknak, hogy az etikát az édenkertben szakítottuk le, mert azóta azon bajlódunk, hogy mi a jó és mi a rossz.

A törvény kerítés
A mai világban szinte mindenki maga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz – tette hozzá a professzor. – A törvény egyfelől kerítés, amit negatív és pozitív irányba is át lehet lépni. Ha csak tiltás lenne a törvény, mindig az lenne a kérdés, hogy meddig mehetek el. A jézusi értelmezés szerint a rossz irányba tett első lépés is rossz. Nem kell megölnöd: ha gyűlölöd az atyádfiát, már áthágtad a törvényt. A Heidelbergi Káté a Tízparancsolat magyarázatánál két kérdést tesz föl: Mit tilt meg Isten? Mit kíván Isten?

Szűcs Ferenc szerint a bűn nem csupán morális kérdés, és nemcsak jogi módon lehet megközelíteni. A nyugati teológia a római jog kategóriájában gondolkodott a bűnről és felelősségre vonás kapcsolódott hozzá.

Van döntési lehetősége?
A professzor hozzátette: az egyéni bűn mellett a strukturális bűnről is aktuális szólni, hiszen vannak olyan szituációk, amelyek nem teszik lehetővé az emberek számára, hogy etikusan döntsenek, ilyen helyzet például a háború, ahol a katonának muszáj elsütni a fegyvert. A strukturális bűnök rendszerjellegűek, amelyben az egyén – bár van rá lehetősége – nehezen tud jól dönteni.

A bűn kérdését nem tudjuk önmagunkban megoldani, csak küzdünk vele. Sem morális, sem más, emberi megoldása nincs igazán. Bűnben fogantatunk és bűnben születünk, ami azt jelenti, hogy az üdvösség dolgában nincs szabad akaratunk. A bűnnek a megoldása az Isten előtti felelősségben van igazán – zárta szavait Szűcs Ferenc.

Nem tanmese
Tudatosult vágyak és a kíváncsiság – avagy a kísértés és a bűnbeesés XXI. századi magyarázata az előadás címe, de elsőként a Bibliával összefüggésben nagyon fontos hangsúlyozni: bárhogyan értelmezzük is, történetről beszélünk. A Szentírás nem tanmese, mert ha az lenne, behelyettesíthető elemekkel lenne tele – vélekedett Bogárdi Szabó István püspök, teológiai professzor előadása kezdetén.
– Történelmi reflexiókban élünk, ami leginkább a zsidó-keresztyén szemléletmódra jellemző. A Szentháromság második személye, Jézus Krisztus belépett az emberiség történetébe és a bűnt kivéve mindenben hasonlóvá vált hozzánk. Mindez azt jelenti, hogy Jézus osztozott az emberiség sorsában. Az előadásunk címe azonban vigaszágat kínál még néhány megfontolásban. Iriéneusz egyházatya (korai keresztyén egyházi tanító) az eretnekség ellen írt munkájában azt boncolgatta az édenkerti történet kapcsán, mi történt volna akkor, ha Éva nem szakít a tiltott gyümölcsből, és nem adja azt Ádámnak. Akkor nem kezdődik meg a rémes házastársi játszma, ahol a felelősséget mindenki a másikra hárítja? Ebben az esetben nincs üdvözítéstörténet sem, és mi sem beszélgetünk most itt – fejtegette. 

Ősgyanakvás
Talán mindennek így kellett történnie, hogy az ember a gyermekségéből és a paradicsomkert biztonsági övezetéből kilépjen – tette hozzá a püspök, majd kitért arra, hogy a kísértés érintkezik a szabadság gondolatával.
 – Jött a kígyó és elültette Éva szívében az ősgyanakvást. Az összes provokátor innen tanulja, hogyan kell ezt csinálni. Kicsit úgy érezhetjük, mint amikor a mi Urunkat kísértette a Sátán a pusztában. „Ha Isten fia vagy, és leborulva imádsz engem, neked adok mindent” – mondja. Az ördög ugyanis mindig odakínálja nekünk, ami nem az övé. Ez a kísértés. 

A püspök több filozófust idézett, köztük Paul Ricoeurt, Platont és Arisztotelészt, utóbbi szerint az emberi életet a cél mozgatja.
– Az antropológia mindig az állathoz mérte az embert, de Giovanni Pico della Mirandola 15. századi filozófus szerint Isten az embert az állati és mennyei világ közé helyezte, s az ember eldöntheti, hogy lefelé vagy fölfelé akar menni. 

Az előadás felvétele erre a linkre kattintva hallgatható meg.

A Gondolkodó szeretet - gondoskodó szeretet beszélgetős sorozat következő rendezvényét október 20-án kedden tartják. Beszélgetőtársak: Békési Sándor professzor és Kránitz Mihály professzor. Téma: Az etika alapvetése, a Tízparancsolat. Mi az erkölcs, ki az erkölcsös? Tanulni kell vagy született érzékünk van hozzá, netán az Isten adta szabályokról van szó? A részletekről itt olvashat.