„A jó kérdések fontosabbak a könnyű válaszoknál."
Paul Anthony Samuelson
Ősi tűz
„Meg kell tanulnunk azt, ami a mai világ egyik legnehezebb feladata: közösségben élni és gondolkodni, együtt sírni vagy szurkolni. Amikor pedig úgy veszekszünk, mint egy család, emlékezni: az Úristen egymás mellé rendelt bennünket, és ez ad erőt az újrakezdéshez. A hívő ember nem élhet bunkeréletet." Kálmán Csaba, a büssüi cigánymissziós gyülekezet lelkésze mesélt közösségükről a Csillagponton.
„Nálam Isten nagyon egyszerűen elintézte a cigányokkal kapcsolatos ellenérzéseimet: kihelyezett egy olyan faluba, ahol csak cigányok élnek" – kezdi beszámolóját a lelkipásztor Tatán, az Érzékenyítő Ponton. Két hónap belső harc után eljutott oda: be kell mennie a helyi óvodába, mert magától nem telik meg a templom. „Ahogy bennem megfordult a cigányokhoz való hozzáállásom, úgy fordult meg a gyülekezet élete is. 2013-ban kaptunk egy omladozó házat a faluban, istálló volt benne, a polgármester azt mondta: kezdjünk vele, amit tudunk" – emlékszik vissza Kálmán Csaba arra, miből lett a falu Tanodája. A HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete – szerk.) által nyújtott támogatás segítségével indulhatott el a közösségépítés Büssün.
Három pillér
A közösségépítésen túl oktatás folyik a Tanodában és életviteli tanácsadás a baba-mama klubban. A program indulásához meg kellett szólítani a férfiakat, akik saját maguk újították fel a romos épületet. „Azt mondtam, ha a gyerekeikért akarnak tenni valamit, akkor álljunk neki. Sokszor úgy mentünk ki gondnok úrral, hogy azt hittük, ott fogunk állni ketten, mert nem jön senki. De mindennap jöttek. Szeptemberben kezdtük a munkát, és decemberre készen lettünk. Amikor Isten elkezd munkálkodni egy közösség életében, akkor láncszerűen indulnak el a folyamatok. Elkezdtük az építkezést, aztán jöttek a gyerekek, majd a kíváncsi szülők is." Volt olyan eset, amikor a rendőrkapitány érdeklődött a lelkésztől, nem tudja-e, mit történik a Petőfi utca 6-ban, mert mindenki ott van. A válasz így hangzot: próbálnak, táncolnak az emberek.
Kijönni a bunkerből
„A hívő ember nem élhet bunkeréletet. Isten mindenkit kimozdít, főleg, amíg fiatal. Keresztyénként nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzam a misszióval, kutya kötelességem misszionáriusként élni a magam helyén" – vallja Kámán Csaba. A Tanodában jelenleg százötven gyermek tanul, a következő tanévben hozzájuk csatlakozik még háromszáz. A gyermekekkel és a családokkal való munkában pedagógusok segítenek a lelkésznek. A felnőtteket is tanítják, eddig tizenhatan szereztek OKJ-s bizonyítványt.
A lelkipásztor szerint a felzárkóztatás akkor lehetséges, ha a gyermekek otthon azt látják, hogy a szüleik reggel felkelnek és elmennek dolgozni, így ez természetes lesz számukra is. Jelenleg tizennyolc embert tudnak foglalkoztatni, ez hatalmas előrelépés a segélyhez képest. A palántaosztásnak köszönhetően a családok tudnak maguknak zöldséget termelni, már senki sem lop krumplit a másik kertjéből.
„Tíz éve nem volt falunap Büssün, mert mindig vagy verekedés lett a vége vagy a szomszéd faluból átjöttek a testvérek, akik nem éppen testvéri szeretettel érkeztek. Idén nekiálltak és szerveztek maguknak egy falunapot. Anyagi támogatást kaptak az önkormányzattól és a gyülekezettől, de mindent maguknak kellett intézniük. Megcsinálták és lement az első büssüi romanap úgy, hogy nem volt verekedés. Együtt szervezték a szomszéd faluval, akikkel eddig beszélő viszonyban sem voltak" – osztja meg legfrissebb élményüket.
„Nekem az Isten két Igét adott: ha tudnék jót cselekedni, de nem teszem, az bűn, illetve ha nem segítek a legkisebbeken, akkor Jézust utasítom el. Amikor ez a kettő összeállt, rájöttem, hogy valamit tenni kell ezekért a családokért. Egészen más közöttük prédikálni, mint egy intézményes „fehér" gyülekezetben. Jézus Krisztus bűnbocsánatáról hallva az ő tekintetükben és az életükben megjelenik az ősi tűz, ami a magyar gyülekezetek többségéből hiányzik."
Horváth Zsuzsanna
Képek: Füle Tamás, Magyaratádi Református Missziói Körzet honlapja