Minden krízishelyzet magában hordozza a fejlődés lehetőségét – éppen ezt tapasztalta meg az elmúlt években a külső-kelenföldi református gyülekezet. A fél évtizeddel ezelőtti lelkészváltás kis híján a szakadás szélére sodorta a fővárosi közösséget, az új lelkész részben ezért szorgalmazta megválasztása után a gyülekezet céljainak újragondolását. Két éven belül ugrásszerűen megnövekedett a létszám, az érdeklődők szinte nem fértek be a templomba. Ez ismét kihívás elé állította a közösséget – idézte fel Molnár Sándor lelkipásztor.
„Megjelentek a gyülekezetben olyan fiatalok, akiknek jószerével semmilyen előzetes ismeretük nem volt a keresztyénségről. Ők az összeszokott, bibliaórás csoporthoz nem tudtak kapcsolódni, mert nem ismerték az egyházi szóhasználatot sem. Nemcsak velük kezdtünk el foglalkozni, hanem a megsokasodott számú gyerekkel, a családokkal, és mindenféle korosztállyal. Közben kialakult három fő pillérből álló missziói látásunk. Minden gyülekezetnek van egy „angyali köre” – ha már van ördögi kör, kell, hogy legyen angyali is. Ez a közösségi élet három vetületét foglalja magában: a behívó, a tanítványozó és a küldő oldalt. A cél az, hogy akik bejönnek a gyülekezetbe, bekerüljenek a tanítványozás folyamatába. Abba a folyamatba, amelynek nyomán mélyebben megértik, mi az, amit Isten Krisztusban nekik adott, és túlcsordul rajtuk mindez. A gyülekezet keretein is túlra, ami vonzóvá teszi a közösséget mások számára is. Ezzel bezárul az angyali kör.”

„A stratégiánk nem más, mint az, hogy a gyülekezet a létével evangélizál” – összegezte a lelkész. „Megvizsgáltuk, hogyan tehetnénk bárki számára hozzáférhetővé a gyülekezetet. Nagy hangsúlyt fektettünk a közösség, a tanítás, a zene és a szeretetszolgálat kérdésére.” Keresztkérdések sorozat indult, és egy ún. KKF-kurzus is. A mozaikszó feloldása: „keresők kérdéseire felelünk”.
„Jézustól azt kérdezte az első két követője: Mester, hol laksz? Erre ő azt mondta: Gyertek, nézzétek meg (vö. János evangéliuma, 1. rész, 38. vers). A jézusi tanítványozás volt a minta előttünk is. Ha valaki belép a gyülekezet ajtaján, fontos, hogy érezze, szívesen látjuk, és megtalálja a lelki érettségének megfelelő alkalmakat, ahol növekedni tud.”

Az érdeklődőkből egy év elteltével rendszeres gyülekezetlátogatók lettek. És bár a konfirmációra jelentkező felnőttek az előkészítő elvégzése után elindultak a hit útján,  továbblépni már nem tudtak – idézte fel Molnár Sándor. „Ezért kezdtük el a tanítványozást, amelynek az alapja az a jézusi felhívás, hogy aki utánam akar jönni, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem (Márk evangéliuma 8. fejezet, 34. vers). A tanítványság nem más, mint meghalni önmagamnak és az Úrnak élni. Ez önkéntes odaadást jelent, miután elfogadtuk Jézus Krisztusban a bűnbocsánatot és a kegyelmet, megismertük Isten igazságát és szeretetét, és megfürödtünk, megtisztultunk benne. Mindez olyan mélyre hat és olyan mélyen tör elő belőlünk, hogy túlcsordul és másokat is elér. A cél, hogy a gyülekezeti tagok elköteleződjenek a tanítványi életre, és elsajátíthassanak sémákat arról is, hogyan lehet a hitet biblikusan, erőszaktól mentesen, hitelesen megélni a mindennapokban.”

Mindezt az ún. fiúságkurzus segíti Külső-Kelenföldön. Ezen a bibliaórán a gyülekezeti tagok nemcsak igemagyarázatot hallhatnak, hanem megoszthatják egymással tapasztalataikat arról, hol tartanak saját lelkiéletükben, és segítséget kapnak küzdelmeikhez.

A hitmélyítés mellett a szolgálatra való felkészítésre is nagy hangsúlyt fektetnek a gyülekezetben. Egy évvel ezelőtt indítottak vezetőképzőt azoknak a gyülekezeti tagoknak, akik valamilyen szervezett szolgálatban részt vesznek, vagy a lelkészek látják bennük azokat a talentumokat, amelyeket a gyülekezet növekedésével egyre inkább kamatoztathatnak majd. Gyermekmunkások, ifjúsági és bibliaóra-vezetők, presbiterek, diakóniai szolgálatot végző gyülekezeti tagok vesznek részt a képzéseken, jelenleg harmincöten. Negyedévente kerül sor egy-egy háromestés kurzusra, amelynek témáit a közösség együtt szabja meg aszerint, miben szeretne fejlődni, miben tapasztalja hiányosságait. A többi közt igeszolgálatról, lelkigondozásról, csoportvezetésről, anyagi és erkölcsi integritásról és az evangélium átadásáról is tanulhatnak a résztvevők hiteles szolgálatvezetőktől, teológus szakemberektől.
Terveik szerint tíz év alatt száz jól képzett, elkötelezett vezetőt nevelhet ki a gyülekezet – árulta el Molnár Sándor. „Száz ilyen ember kovász lehet a gyülekezetben, szolgálatuk hatására még többen beállhatnak Isten országa építésébe, és közösségünk még hatékonyabban érheti el azt a közeget, amelyben él. Miközben bontogatjuk az ajándékot, amit Krisztusban kaptunk, keressük azt is, mi az, amit az ő nevében adhatunk a környezetünknek. Ha minden jól megy, olyan feladatokat is vállalhatunk idővel, amelyekkel megmutathatjuk a világnak, hogy egy gyülekezet nem önmagáért van."

A lassú létszámbeli növekedés még mindig tart, ezért a lelkipásztor szerint fontos, hogy újabb csoportok indulásakor már szolgálatba lehessen állítani felkészült gyülekezeti tagokat. Bár nem a számok a fontosak, hanem a lelki érettségre jutás, azt a jól szervezettség is elősegíti – hangsúlyozza a lelkipásztor. „Számokban csupán azért gondolkodunk, mert minden szám mögött ott van egy élet, és minden életben ott lehet a megváltás csodája. Ezért nem közömbös, hogyan gondolkodunk arról, hogy hányan ismerhetik meg az evangéliumban rejlő kincset rajtunk keresztül. Jézus főpapi imája alapján meggyőződésem, hogy Isten mindannyiunknak ad embereket ajándékba, akiket felelősséggel kell hordoznunk. Később pedig ők fognak szolgálni másoknak.”

Megkérdeztünk a vezetőképzésben részt vevő gyülekezeti tagokat is.
Csányi Ildikó a gyülekezeti gyermekmunkában vesz részt, emellett a gyülekezeti diakóniai csoport vezeti. Mint mondta, a tudatos szolgálói csapat építése segít közösen vinni a terheket, a feladatok végzésébe a képzett vezetők pedig további gyülekezeti tagokat vonnak be. „A hosszú távú képzés lehetőséget ad arra, hogy időről időre együtt tanuljunk a többi szolgálóval. A megszerzett tudás mellett az együtt töltött idő és a közös élmények révén emberi kapcsolataink is alakulnak, mélyülnek. Ezeken az estéken 19 évestől 70 évesig minden korosztály képviselteti magát, és az idősebb testvérek pont olyan csillogó szemmel, érdeklődve, élénken figyelnek, kérdeznek és jegyzetelnek, ahogy a fiatal egyetemisták.”

Pusztai Gábor, a Bárka kör, vagyis a fiatal felnőttek bibliaórájának vezetője úgy véli, családjában és munkájában is tudja kamatoztatni a vezetőképzőn hallottakat.

„Valahogy minden képzés után az az érzésem, milyen jó lett volna három évvel ezelőtt hallani minderről, mert akkor megannyi helyzetből talán jobbat tudtam volna kihozni. De éppen ez ad reményt arra, hogy a következő három évben is bőven lesz lehetőségem gyakorolni a tanultakat. A mostani képzés legfontosabb eredménye számomra az, hogy megtanultuk megnevezni a vezetés közben tapasztalt problémák gyökerét. Ahol emberek együttműködnek, ott konfliktusok is keletkeznek. A legtöbb konfliktust pedig az okozza, hogy félreértjük egymást. Abban bízom, hogy a képzésen tanult fogalmak, metaforák, történetek segítségével a jövőben könnyebben ki tudjuk fejezni egymásnak a szándékainkat és a szükségeinket."

„Kihívást jelent, hogyan lehet teológiai képzettséggel nem rendelkező hívő embereknek olyan képzést tartani, amely elegendő segítséget nyújt ahhoz, hogy – különösen az igei szolgálatokat – jó érzékkel, helyes szemlélettel tudják végezni a csoportvezetők" – mondta kérdésünkre Mikola Borbála beosztott lelkész.
„Fontos, hogy amikor például másoknak magyarázzák az Igét, az ne bizonyságtétel legyen, hanem igemagyarázat. Ehhez két dolgot kell átadnunk: a készülés és az előadás mikéntjét. Először meg kell értenünk a szöveget, aztán a hallgatóságunkat. Vigyáznunk kell arra, hogy ne az üzenetet igazítsuk a hallgatósághoz, hanem a hallgatóságot segítsük annak az üzenetnek a megértésében, ami tőlünk függetlenül igaz. A kurzus résztvevői mérlegre tehetik saját gyakorlatukat, és ha ezeket a kipróbált eszközöket követik, biztos eredményre juthatnak. Nem mellesleg bátorságot is meríthetnek a szolgálatukhoz, hiszen Isten számon kéri rajtuk, mit tanítanak, a felelősség őket is érinti. Mi, lelkészek, ezért is tartjuk fontosnak, hogy felkészítsük őket a szolgálatra.”

Tanulás közben az egymástól távolabb eső szolgálati ágak lélekben összekapcsolódnak – tette hozzá a lelkész. „A tanulói és asztalközösségben megélik a szolgálók, hogy ugyanabban a csatában veszünk részt mindannyian. Az együtt gondolkodás közben született felismerések olyan tudásalapot képeznek, amelyre közösen tudunk építkezni és később hivatkozni is. Mindenki ehhez a gyülekezeti maghoz csatlakozik, de a magot képezni kell. Hogy maggá legyen a mag, ahhoz az szükséges, hogy a közösség tagjai szeressék egymást, ehhez pedig időre és ismeretre van szükség.”

A létszámnövekedésre adott válaszreakciónak köszönhetően Külső-Kelenföldön a gyermekmunkások száma háromról tizenhatra emelkedett az elmúlt években, a gyermek-istentiszteleteket ugyanis mintegy félszázan látogatták, a gyerekekkel három csoportban foglalkoznak a szolgálók. A felnőttkonfirmációra is szép számmal jelentkeznek, az érdeklődők csaknem fele temetések után látogatott el a gyülekezetbe, annyira megragadta őket az ott hallott prédikáció – tudtuk meg. Nem túlzás állítani, hogy a külső-kelenföldi gyülekezet mára kinőtte közösségi épületét.

Hogy ma itt tartanak, az a lelkészek bátorságára is vall. „Minket az motivált, hogy belegondoltunk, mit szeretnénk látni a gyülekezetben tíz év múlva” – összegezte Mikola Borbála. „Világos, hogy nem tudunk és persze ha tudnánk, sem akarnánk idehozni tíz lelkészt, hogy minden feladatra legyen ember. Nem is ez a cél. Isten minden közösségben elhelyezett olyan ajándékokat, amelyek aktivizálódhatnak, ha előhívja ezeket a felkészítés és a szükség. Valljuk, hogy a gyülekezet nem egyszemélyes történet, ahol van egy hős lelkész. Még a kommunizmusban volt jellemző, hogy mindent a lelkész csinált, mert úgy könnyebb volt kézben tartani a szálakat, és ha nem tetszett, amit csinált, le lehetett fejezni a gyülekezetet. A bibliai modell szerint viszont a klérus feladata felkészíteni a szenteket a szolgálat végzésére (vö. Efézusiakhoz írt levél 4. rész, 11. vers). Mi ezt próbáljuk tenni.”

Képek: Mikola Borbála