A Pestszentlőrinc-Kossuth téri vörös téglával borított templom hátsó termében szombat reggel már nem lehet helyet találni. Zsúfolásig megtelt. Mindenki a németül beszélő előadóra figyel.Ulrich Hofius szavait magyarul tolmácsolják: „Használhatunk teljesen normális, hétköznapi dolgokat is. Én kávéivó vagyok. Elhoztam egy csészét. Ennek mindig itt kell lennie nálam. Egyszer használtam egy istentiszteleten. Az első kijelentésem az volt, hogy ez a csésze üres. Ha nem lenne üres, akkor biztos nem így tettem volna le. A második, hogy sötét van ebben a bögrében. Nem jut be a fény. De miért van ez így? Nagyon egyszerű. Mert a csésze fordítva van lerakva. Most egy normális ember helyzetéről beszélek. Pál azt mondja, hogy természeti ember nem érthet semmit az Isten Lelkéről. Sok ember azt érzi, hogy félelmetes üresség van benne, és sötétnek látja az életet. De hol van a megoldás erre a problémára?

Nagyon egyszerű. Meg kell fordítanom ezt a csészét. Jól el kell magyarázni mindezt neki. Látod, kedves csésze, ez így nem jó neked. Miért nem fordulsz meg? De nem történik semmi. Na, jó sokáig várhatok még. Tudom, hogy én evangélizátor vagyok, nem vagyok lelkész. Belőlem hiányzik az a kifinomult lelkigondozói hajlam, ami egy lelkészben megvan. De azért megpróbálom még egyszer. Kedves csésze! Gondolkozz el az életeden! Neked az lenne a legjobb, ha megfordulnál! Hát, ez így sem működik. Itt az evangélium erejére van szükség. Néhányan pedig összekeverik a hatalmat a hangerővel, az evangélium erejét a teljhatalommal. Megpróbálom ezt is: Kelj fel és fordulj át!"Teli torokból kiált, aztán szomorúan megállapítja: „De nem történik semmi. Hát persze, hogy nem, mert saját magától nem tud megfordulni. Ez csak egy bögre. S látjátok, Pál pontosan erről beszél: Én megpróbálom a jót tenni, de mégis azt tapasztalom, hogy a rosszat teszem, amit nem akarok. Hol van a változás? Az ember nem tud magától megváltozni, ahogy a bögre sem tud magától megfordulni. De ez az én bögrém! Úgyhogy a kezembe vehetem, és megfordíthatom! Ezt szeretné Isten az életünkkel tenni. Szeretné a kezébe venni az életünket, és megváltoztatni. Csak arra vár, hogy ezt megtehesse. Szóval, megfogom a kezemmel ezt a bögrét, s egyszerűen megfordítom. S mi történik most? Belemegy a fény. Világos lesz benne, mert nyitott fölfelé. Most már használható, ahogy Isten is szeretne minket használni."

A fehér csésze azonban teljesen fekete belülről, messziről is látszik, hogy koszos. „Valójában senki nem akarna ebből inni, ugye? Pontosan ezt mondta Jézus is: Ti tiszta emberek vagytok, kívülről minden rendben! Kegyes emberek vagytok! Látjátok, ez az én kegyes bögrém. Milyen szép kívülről! De, ha belenézek, akkor elég rosszul néz ki. S ezt Jézus a vallásos embereknek mondta! És nekünk is. Látjátok, mennyire fontos, hogy Isten kezében tiszta edények legyünk, s Ő tudjon minket használni?"Mindenki végig feszülten figyel, a szemek csillognak... Mint kiderül, egy alkalommal egy férfi azzal köszöntötte az evangelizátort, hogy minden reggeli kávénál eszébe jut, amit az evangelizáción hallott. Ulrich Hofius éppen a szemléltetés erejére akar rávilágítani. Kreatív evangélizáció címet viselő szemináriumán a tárgyak között előkerült még egy bumeráng, egy doboz lócitrom. Aztán elkezdődik a táblarajz oktatása. Természetesen, először az elméletet ismerteti. Miből készül a tábla? Mekkora a mérete? Milyen papírt, milyen festéket, milyen ecsetet használjunk? Hol lehet ezeket beszerezni?

A gyakorlati oktatás bemutatóval kezdődik. Ulrich felírja a táblára az ábécét. „Először ezt kell megtanulnotok, s ha hazamentek, mondhatjátok az iskolás gyermeketeknek: megtanultam leírni az ábécét. Itt ugyanis nem a betű pozitív képét kell leírni, mert az sok időt vesz igénybe, s ami sokáig tart, az unalmas. Hanem egy-egy négyzetből a betű negatív lenyomatát kell kialakítani pár ecsetvonással."Ami elsőre bonyolultnak hangzik, mégis könnyen megy. Hiszen a templomtérben felállított táblákon ezt mindenki ki kell, hogy próbálja. A betűvetés elsajátítása után a történet képi elmesélésébe kaptunk bevezetést, amit Zákeus vagy a tékozló fiú történetének elmondásával gyakorolhattunk. Mindez nem új módszer az evangelizációra és az utcamisszióra, Ulrich több mint négy évtizede dolgozik így Európa-szerte. Lassan mindenkit rávezet: ez lehetőség arra, hogy a ránk bízott üzenetet – amely az emberiség legfontosabb üzenete – tovább tudjuk adni az utánunk jövő generációnak.És hogy sikerül-e, azt csakhamar ki is próbálhattuk. A záró áhítatra azok a gyerekek is bejöttek, akik a napot a keresztyén játszóházban töltötték. Barabás története elevenedett meg előttünk. Öröm volt látni, ahogyan több lelkészgyermek is, akik már jól ismerték a történetet a Bibliából, áhítattal és szinte az ámulattól tátott szájjal figyelték végig a történetet. Így valóban érdemes az evangéliumról beszélni, és az biztos, hogy a megfelelően tolmácsolt történet leköti a gyerekek figyelmét!
Az előadóval beszélgetve kiderül: tapasztalata szerint nekünk, magyaroknak van tehetségünk a táblarajzhoz. Míg nyugaton hamar összecsapják a történetet, addig nálunk még a kezdők is precízen kidolgozták a részleteket. Az ország több régiójából érkeztek érdeklődők, s mindenki elégedetten, feltöltekezve tudott hazatérni gyülekezetébe. Remélhetőleg egyre többen kapnak kedvet, hogy akár rajzzal, akár szavakkal, vagy egyszerűen csak életükkel bizonyságot tegyenek Jézus Krisztusról, s megtérésre hívják környezetüket! Képek: Sándor Panna