„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Lágyság és keménység
Női napot tartanak a gazdagréti református gyülekezetben szombaton. A délutáni pódiumbeszélgetés és az azt követő párbeszéd témája a többi közt az, hogyan őrizheti meg gyengédségét, finomságát egy nő különböző szerepeiben.
Kismamákat, nagymamákat, egyedülállókat és párkapcsolatban élőket, dolgozó nőket és háztartásbelieket egyaránt várnak a gazdagréti református gyülekezet következő női délutánjára. A „Csak lenni, nem tenni" – nők szabadnapon Jézussal címet viselő sorozat témája ezúttal a lágyság.
Csikós Vera koordinátor elmondta, a lágyság és keménység témája sok nőt foglalkoztat a gyülekezeten belül és kívül is, ahogy az egy korábbi igényfelmérés során kiderült. A gazdagréti református közösségben indult már házi csoport és alfakurzus is kismamáknak, baba-mama kör, nyugdíjasklub is. A női délután valamennyiük számára találkozási lehetőséget biztosít, ezúttal január 14-én, szombaton délután 2 és este 7 óra között.
„Még az októberi női napunkon dolgoztuk fel bibliodramatikus eszközökkel a lágyság és keménység témáját, szombati összejövetelünk már ennek a második lépcsőfoka lesz. Akkor ugyanis könnyen fel tudtuk sorolni, milyen helyzetekben kell keményen odatenni magunkat – koordinálni munkatársakat, intézkedni az oviban, az iskolában, az orvosnál. De arra a kérdésre, hogy mikor érezzük magunkat lágynak női mivoltunkban, nehezen tudtunk példát említeni. Ezúttal arról lesz szó, mik az elemi női szerepek, és mikor tudjuk magunkat elengedni, átadni, vagyis csak lenni és nem tenni” – magyarázta Csikós Vera.
A terhek lerakását is tanulni kell a családanya szerint. „Szükséges, hogy megtaláljuk a módját a pihenésnek és meg is engedjük magunknak azt. A mai világban ez nem magától értetődő és természetes, ezért kell vele foglalkozni. Tele vagyunk elvárásokkal, kimondott és kimondatlan kényszerekkel, egyedülállóként és édesanyaként is. Mintha muszáj lenne egyszerre mindenfélével foglalkoznunk, és mindennek tökéletesnek kellene lennie.”
Csikós Vera hozzátette: a nő az Istennel való kapcsolatban élhet meg igazi helyreállást, gyógyulást. „Az Atya-gyermek kapcsolat az, ahol fel tud oldódni ez a csomó kényszer. Az Isten jelenléte az, ahol tényleg lehet csak lenni, és nem azzal foglalkozni, hány porcica van, kész van-e a beadandó és a beosztottak megcsináltak-e mindent, amit rájuk bíztunk.”
„Az őszi bibliodrámán részt vevők közös tapasztalata az volt, hogy nehéz volt még Isten előtt is elengedni és átadni magukat az Ő szeretetének. Nem tenni, csak lenni előtte” – ezt már Thoma Anita, a gazdagréti gyülekezet beosztott lelkipásztora mondta kérdésünkre.
Ezen az úton segítik egymást a gyülekezethez tartozó és oda vendégként betérő, különböző életkorú nők tapasztalataikkal. A szombati pódiumbeszélgetésre két házaspárt és két egyedülálló vendéget hívtak meg. „Az egyik édesanya sokáig otthon maradt a gyerekekkel, a másik hamar visszaállt a munkába szülés után. Őt arról faggatjuk, mit jelent nőként vezető beosztásban lenni. Ez egyébként gyakran szerepkonfliktushoz vezet: nők vagyunk, finomak, lágyak, de gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amelyben nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyengék legyünk, mert tartanunk kell a frontot.”
Két egyedülálló vendég is megosztja tapasztalatait a női délutánon – tette hozzá a lelkipásztor. „Minden nő más kihívással kell hogy megküzdjön. Meghívtunk egy 39 éves egyedülálló hölgyet, aki hatalmas karriert futott be, és egy édesanyát is, aki két gyermekét évek óta egyedül neveli. Ők is mesélnek mindennapjaikról, és szó esik arról is, mit jelent Isten szerint nőnek lenni."
Thoma Anita elárulta, örült, amikor néhány gyülekezeti tag megkereste a nők részéről jelentkező igényekkel, mert régóta szívén viseli sorsukat. Mint mondta, egyre több gyülekezeten kívüli asszony is a református közösséghez fordul, amely Isten szeretetét közvetíti feléjük és segítő kezet kíván nyújtani aktuális problémáik orvoslásában. „Vannak lelkialkalmaink, programjaink, amelyekre egyfajta kapuként tekintünk: ezeken át betekintést nyerhetnek a kívülállók is a gyülekezetbe. A baba-mama körünket például úgy hirdettük meg, hogy felekezeti hovatartozás nélkül szeretettel várunk minden érdeklődőt. Szívesen jönnek a kismamák, ahogy a női napokra is. Az itt taglalt témákban nyújtott eligazításra, támogatásra ugyanis nagyon vevők a lányok, asszonyok.” A lelkipásztor elmondta, a visszajelzések alapján sokuk életében meg is indult a helyreállás folyamata a tekintetben, mit jelent nőnek lenni egy egészséges felfogás szerint.
Bár a gazdagréti lakótelepen viszonylag sok család anyagi biztonságban él, és a kisgyermekes édesanyák egy része sem kényszerül idejekorán munkába állni, ez sem mindenkire igaz. Az a kérdés pedig minden édesanyát foglalkoztat, mit jelent nőnek lenni 3-4 gyermek után – fűzte hozzá a lelkész. „Éppen azért látok jó lehetőséget arra, hogy minőségi programokkal szolgáljuk az embereket, mert részükről is belső igény van arra, hogy foglalkozzanak saját nőiségük kérdésével, de főként a közösségi együttlét az, amire vágynak, hiszen a férj elmegy reggel dolgozni és csak este jön haza – így könnyen elmagányosodnak az édesanyák.”
A gyülekezet számos más közösségi alkalomnak is teret ad a lakótelepen élők javára. A mamaklub mellett a közeljövőben szeretnének házi csoportot és házaskört is indítani, utóbbit vasárnap délutánonként. „Ezeken az alkalmakon foglalkozunk például a szeretetnyelvekkel, vagyis nagyon érzékenyen adjuk tovább az evangéliumot. Szeretnénk engedni, hogy sokan átlépjék a templomunk köszöbét. A gyülekezetünk több közösségnek is otthont ad, így adunk lehetőséget arra, hogy eljöjjenek ide az emberek és az ő igényeikre mi tudjunk reagálni. Nyáron a nyugdíjas sakk-kör tagjai találkoznak itt, márciusban indul az ifialfa, de itt tartjuk a hittanórákat is, mert az iskolában nincs hely, a középiskolásoknak pedig ifjúsági klubot, találkozási pontot tartunk fenn Start Café néven. Egy apátlan társadalomban mindennap itt van stabilan egy gyülekezeti munkatárs, akivel beszélgethetnek a kamaszok. Mindez abból a szemléletből fakad, hogy szeretnénk jelen lenni abban a közegben, ahová Isten helyezett minket, hiszen nem csak önmagunkért vagyunk. Nem mellesleg: így növekszik Isten országa is.”