„Az ember annál erősebb, minél inkább kiszolgáltatja magát.”
William Booth
Hogyan kezeljük a krízist?
Sosem látott kihívások elé állította a lelkészeket a koronavírus-járvány. A krízis átgondolására késztet a lelkigondozói munkával, az igehirdetéssel, a hittanoktatással és a gyászfeldolgozással kapcsolatban is. Az egy évvel ezelőtt indult poszt-COVID-műhely előadói kétnapos konferencián osztanák meg tudásukat és tapasztalataikat.
A koronavírus-fertőzésen átesettek legalább egyharmada érintett a poszt-COVID-szindrómában, abban a pszichés és neurológiai tünetegyüttesben, amelynek többek között alvászavar, poszttraumásstressz-szindróma vagy a betegség átadása miatti bűntudat is része lehet. A mentális betegségekkel foglalkozó szakemberek számos érintettet kezelnek már, velük jó eséllyel a lelkészek is találkozni fognak a gyülekezetekben. A járvány okozta elhúzódó krízisre újabbak rétegződtek, köztük az ukrajnai háború, amely sokakat újból megrendített biztonságérzetében. Lelkigondozói beszélgetésekre, csoportdinamikai átrendeződésekre és saját traumáik kezelésére is fel kellett készülniük a szolgálattevőknek – mutatott rá Thoma László református lelkipásztor, az online poszt-COVID-műhely elindítója.
A lelkészek heti egyszeri virtuális találkozóit a koronavírus-járvány harmadik hullámában kezdték, azzal a céllal, hogy sorstársi közösségben megoszthassák egymással egyéni és szakmai tapasztalataikat, kérdéseiket. A lelkigondozással, a gyászfeldolgozással, a hittanoktatással és az online igehirdetéssel is foglalkozó műhely egy éven át jelentett megtartó közösséget a lelkipásztoroknak. Itt megoszthatták egymással nehézségeiket, tapasztalataikat, jó gyakorlataikat. Amellett, hogy tanulhattak egymástól, testvéri kapcsolatokra is szert tettek. Volt olyan műhelyfoglalkozás, amelybe csaknem hetven lelkész kapcsolódott be.
„Lelkészként az a dilemmánk, hogy mindenhez értenünk kellene, ugyanakkor mi magunk is új utakat kellett, hogy keressünk ebben a sosem látott krízishelyzetben. Ráadásul több lelkész maga is személyes krízist élt meg: vagy azért, mert átesett a betegségen, és küzd annak utólagos szövődményeivel, vagy azért, mert elveszített valakit, netán ő maga került életveszélyes állapotba. Beszéltem olyan lelkésztársammal is, akinek sokan meghaltak a környezetében, és ez aktiválta a saját gyászát: évekkel ezelőtt elveszítette egy közeli hozzátartozóját, ezért a járvány idején nehezen temetett. Mások a bezártságot viselték nehezen, különösen, mert úgy érezték, hogy mindaz, amit felépítettek, szétzilálódott” – sorolta a lelkész.
Noha a köztudatban mintha már túllennénk a járványon, az még nem feltétlenül tekinthető lezártnak. „A konferencia célja a személyes kapcsolódás és az elmúlt két év tapasztalatainak összegzése, reflektálás a bekövetkezett változásokra. Szeretnénk ránézni arra, mi változott körülöttünk, miben hív változásra bennünket Isten.”
A poszt-Covid-műhely előadói május 13-án, pénteken és május 14-én szombaton tartják meg előadásaikat a gazdagréti református gyülekezetben (1118 Bp., Rétköz utca 41). Emellett kiscsoportos munkákra, helyzetgyakorlatokra, esetmegbeszélésekre, lelki közösségre számíthatnak a résztvevők. A szervezők lelkészeket, gyülekezeti munkatársakat, hittanoktatókat, presbitereket is várnak. A részvétel ingyenes, a helyszínen adományokat elfogadnak a szervezés költségeire.
A konferenciára itt lehet jelentkezni.
Kép: Bazánth Ivola/ reformatus.hu