„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Szeresd, akit elvettél!
A boldog házasság ismérveiről, az elköteleződést megelőző időszakról és a konfliktusok rendezéséről is szó esett az Őszintén a házasságról – Páratlan beszélgetés közismert párokkal címmel tartott pódiumbeszélgetésen az idei házasság hetén.
És akik a házasságukról vallottak: Zámbori Soma színművész és felesége, dr. Fazekas Rita – a házasság hete idei arcai; Szandi (Pintácsi Alexandra) énekes és férje, Bogdán Csaba; Győri Virág, a Family magazin főszerkesztője és férje, Győri Tamás József.
A villamos, a kollégium és a zenekar
A beszélgetés moderátora, Stumpf Kata, az M2 Petőfi TV szerkesztő-riportere az est nyitányaként párok megismerkedésének történetét vette górcső alá. Mint mondta, Zámbori Soma és Fazekas Rita egy versmondó versenyen találkoztak, egyikük szavalt, másikuk szervezőként volt jelen. Rita azonban foglalt volt, így Soma nem kezdeményezett nála, pedig igen-igen elragadónak találta. Több mint egy év elmúltával a villamoson botlottak egymásba, onnantól datálódik közös útjuk.
Győri Tamás és Győri Virág mindketten teológushallgatók voltak, ugyanabban a kollégiumban is laktak. Négy évet töltöttek el a diákok életközösségében, és csak diploma után házasodtak össze.
Pintácsi Alexandra (Szandi) és férje, Bogdán Csaba a fiatal énekesnő pályája elején szerettek egymásba. Szandi tizenhat éves volt, amikor egy közös turné alkalmával megszökött a szállodai szobából, hogy beszélgethessen a zenekar gitárosával. Mivel a férfi és közte tizenhat év a korkülönbség, a lány édesapja eleinte ellenezte a bimbózó szerelmet. Hét évvel később azonban megházasodtak, immár az ő áldását is elnyerve kapcsolatukra.
„Biztosan akarom-e?”
Az egymás mellett szóló döntés meghozatalában nagymértékben segítette párokat bizonyos kérdések tisztázása még az igen kimondása előtt – tudtuk meg. Fazekas Rita elárulta: fel kellett tennie magának a kérdést, biztosan akar-e olyan férfi felesége lenni, aki színészi munkája miatt nem otthon tölti az estéket, hanem a színpadon.
Zámbori Soma elmondta: az sosem volt kérdés számukra, hogy a másik-e az igazi. Kapcsolatuk elején Istennek nem tettek fel kérdéseket, hiszen hitre jutásuk már az együtt járásuk idejére esett. Az első kérdést Isten tette föl nekik azon a lelkészen keresztül, akinek az igehirdetése hatására mindketten Jézus Krisztus mellett döntöttek. A lelkész megkérdezte, együtt járnak-e, ezzel mintegy azt tudakolva meg: komolyan veszik-e egymást. És mivel komolyan vették, szívesen jártak hozzá jegyesoktatásra is, amely fontos megalapozása lett a házasságuknak.
„Rá merem bízni magam”
Fiatal teológushallgatóként leginkább a hittel kapcsolatban voltak kérdései – árulta el Győri Virág. Istent kereső, de nem keresztyén családban nőtt fel, a gimnáziumi évek alatt azonban sokat épült lelkileg abban a hívő közegben, ahová került. Ahogy megismerte Tamást, amellett, hogy vonzódott hozzá, úgy találta, kérdéseire nála válaszokra talál. „Olyan férfinak láttam őt, akire rá merem bízni az életemet. Tudtam, bármi történne is közös életünk során, együtt el tudjuk majd hordozni.”
„Alig vettem észre”
Férje arról beszélt, őt kezdetben csak az érdekelte, hogy elvégezze a teológiát, nem gondolta, hogy diákéveiből „párkereső túra” lesz. „Isten sok jelet adott, sokan össze is kötöttek minket Virággal, de bennem ott motoszkált a kérdés: tényleg ő-e az, és most van-e ennek itt az ideje. A szüleim házassága nagy példa volt előttem, őket is Isten vezette egymáshoz. Az Ő vezetését kértem én is a saját életemre nézve, amit meg is adott, csak amikor odahozta elém azt a lányt, akit nekem szánt, alig vettem észre.”
A lelkész hozzátette: mivel nem kereste Virágban a partnert, nem azért próbálta segíteni megtérését, hogy udvarolhasson neki. Mire azonban elérkezett ez a pillanat, addigra a lányban is megszilárdult az elköteleződés Isten iránt.
„Rögtön befogadtak”
Vajon mi az, amit fontos feltérképezni még a házasságkötés előtt a másikkal kapcsolatban? – tette fel a kérdést Stumpf Kata. Fazekas Rita szerint jó, ha az alapértékek azonosak. „Mi rengeteget beszélgettünk, amiből ez kiderült” – mondta. Soma azt mondta, a lila ködben nem voltak ez ügyben kérdései. „Ilyenkor úgy szereted a másikat, hogy mindegy, mit csinál. Amikor viszont eljön a pillanat, hogy megválaszoljuk a kérdést: valóban lehetnénk-e egy életen át egymás másik fele, akkor számítanak az érvek. Nekem fontos volt, hogy a szüleink egy pillanat alatt kölcsönösen befogadtak minket. Számított, hogy ugyanazokat a dolgokat kedveltük Ritussal, és abban is egyetértettünk, hogy nagy családot szeretnénk.”
Az igazán boldog házasságok
„Nekünk is fontos szempont volt, hogy a családjaink hogy fogadtak minket. Az elfogadásuk, csakúgy, mint a barátainké, megerősítést jelentett számunkra. Lapszerkesztői tapasztalatom mondatja velem, hogy az évek hosszú során megismert élettörténetek tanúsága szerint az igazán boldog házasságok azok szoktak lenni, amelyekben nincsenek nagy különbségek a férfi és nő között a biológiai ritmusukban, a politikai nézeteiket illetően vagy a társadalmi közegüket tekintve. Vannak, persze, áthidalható különbségek, de ezeket jó az elején végigzongorázni, például ha más társadalmi osztályból érkezünk vagy nagyon különböző a származási családjaink értékrendje. Ezek ugyanis egy idő után neuralgikus pontokká válnak.”
„Sokat alakultunk”
Egy nagy különbségről azonban a Győri házaspár is említést tett. Győri Tamás elmondta, tizedik generációs lelkészjelöltként, humán érdeklődésű egyetemi hallgatóként ült le Virág édesapjával beszélgetni a lánykérésről. „Ő nem ismerte a romantikus elképzeléseket, azonnal pörögtek a számok a fejében. Azt mondta, öt év múlva megkérhetem a lánya kezét. Végül sikerült az ötöt egyre lealkudni. Az értékrendünk hasonló, de a gondolkodásmódunk egészen más. Azóta viszont sokat alakultunk egymás hatására.”
„Nem mertem lépni”
Szandi és férje, Bogdán Csaba példája azért is elgondolkodtató, mert viszonylag nagy hátrányból indult a kapcsolatuk, mégis boldog házasságban élnek csaknem húsz esztendeje. Az értékrendjük azonban nekik is megegyezett kezdettől fogva – számolt be a családfő. „Próbák után sokat beszélgettünk, a hitről is. Mindketten nagyon vonzódtunk a másikhoz, de a nagy korkülönbség miatt nem mertem lépni Szandi felé. Ő lépett a tettek mezejére. Két-három hónapos ismeretség után elkezdtünk titokban üzengetni egymásnak.”
Ötéves huzavona
„Amíg ki nem derült, hogy ez köztünk több, mint barátság, édesapám Csabit szerette a legjobban a zenészek közül” – vette át a szót felesége. „De ahogy tudomást szerzett a kapcsolatunkról, ötéves huzavona vette kezdetét. Nagyon megnehezítette a dolgunkat, anyukám folyamatosan falazott nekünk. Csabival együtt jártunk misére, de utána szerettünk volna még időt tölteni egymással, randizni. Azt hazudtam otthon, hogy csak a barátnőmnél voltam, emiatt, persze, lelkiismeret-furdalásom volt.”
„Nem nekem lett igazam”
Férje úgy folytatta: „Mi annyi mindenben rácáfolunk az alapigazságokra: nagy a korkülönbség, egy szakmában dolgozunk, napi 24 órában együtt vagyunk, más gyökerekkel rendelkezünk, mégis együtt vagyunk, mert szeretjük egymást, és mert egymásra tudtunk hangolódni. Pedig óriási viharokon mentünk keresztül. Nekem nagyon jólesett, amikor az esküvőn Szandi édesapja azt mondta: örülök, hogy nem nekem lett igazam. Minket ez megedzett, és valóban bizonyítottunk, bár nem ezért csináltuk végig.”
Szeresd, akit elvettél!
Tudat alatt is érezték, hogy kell, ami összekösse őket, és persze, sok mindent tudatosan határoztak el, miután meghozták a döntést egymás mellett – erről Győri Tamás beszélt. Például azt, hogy alkalmazkodnak egymáshoz, és vállalják az összecsiszolódást annak minden kellemetlenségével együtt. „Először azt látjuk meg egymásban, hogy mi az, ami összeköt, csak később azt, hogy mi az, ami elválaszt. Karinthy mondta, hogy Isten azért adta a szerelmet, mert józanul senki nem nősülne. Gyökössy Endre pedig azt, hogy ha elvetted, akit szerettél, akkor szeresd, akit elvettél.”
Smink nélkül
Mindez a nehézségek közepette válik valódi próbatétellé. Győri Tamás úgy véli, ha a kollégiumi évek még hosszabbra nyúltak volna, akkor talán nem is házasodtak volna össze Virággal. Igaz, ennek köszönhető az is, hogy tudták, kit választanak. „A kollégiumi élet alatt nem éltünk házaséletet, de minden mást átéltünk, amit a házasságban élők: láttuk a másikat fáradtan, fogmosás közben vagy smink nélkül. Virág a végén már mosott rám. De az nagyon megnehezítette a helyzetünket, hogy folyamatosan mások előtt élt ez a kapcsolat.”
„Legszívesebben világgá mentem volna”
Virág a házasságba hozott eltérő mintákról beszélt, mint olyan nehézségről, amelyet együttes erővel le tudtak küzdeni. Mint mondta, otthon nem tudta megtanulni, mit jelent egy konfliktushelyzetben őszintén vállalni a véleményét, és nem szőnyeg alá söpörni a problémát. „Az összecsiszolódás időszakában Tamás nem hagyta, hogy ezt a mintát kövessem. Ha fájt is, arra késztetett, hogy kivesézzük a problémákat. Legszívesebben világgá mentem volna, de a szívóssága segített ezt leküzdeni. Ma nem lenne ilyen boldog és jól működő a kapcsolatunk, ha nem lennénk túl már egy csomó vitán!”
Kinek van igaza?
Nemcsak a Győri házaspárnak, de Zámboriéknak is iránymutató volt az a bibliai Ige, hogy a nap ne menjen le haragotokkal. Sokszor addig nem feküdtek le, amíg meg nem bocsátottak egymásnak, tizennyolc éve tartó házasságuk alatt soha nem hordozták napokig haragjukat. Fazekas Rita azt mondja, szeretett volna igazán jó házasságban élni, és tudta, hogy ezért dolgozni kell. „Sokat olvastam, mire rájöttem, hogy nem az számít, melyikünknek van igaza, hiszen annyiféle igazság van, ahány szereplője van a konfliktusnak. Sokkal fontosabb, hogy azt a szövetséget megtartsuk, amit egymással kötöttünk. Ennek érdekében pedig bátran meghallgathatjuk a másik oldalt is.”
Folyosói jelenet
A beszélgetésen szó esett arról is, hogy a feleségek nem mindig tudták vagy merték elmondani férjüknek, mi nyomja a szívüket, és olyan is volt, hogy nem talált meghallgatásra, amit mondtak. Ilyenkor leveleket írtak társuknak, ami segített rendezni elhúzódó konfliktushelyzeteket is. Az is több párral megtörtént, hogy amikor külön ágyban akartak aludni, akkor hálófelszerelésükkel a kezükben összetalálkoztak a folyosón, és nevetésbe fulladt a teátrális jelenet, vagy hogy egy fél éjszaka elteltével mégis visszahurcolkodott a hitvesi ágyba, aki tüntetni próbált.
Félre a patikamérleggel!
Csak két alázatos embernek lehet boldog házassága – osztotta meg házasságuk mottóját, Gary Chapman párterapeuta gondolatát Győri Virág. „Akkor működhet jól a házasságunk, ha a saját érdekeink elé helyezzük a másikat, és nem méricskéljük patikamérlegen, hogy ki mennyit adott bele a gyerekekkel töltött időbe vagy a háztartásba” – fejtette ki.
Hármas szövetség
A legjobb tanács, amit a házaspárok adhattak, az az, hogy érdemes a házassági szövetséget hármas szövetségként, Istennel szoros együttműködésben megkötni. Fazekas Rita arról beszélt, Isten nélkül nem tudnának férjével egymásnak tiszta szívből megbocsátani és nem felhánytorgatni egymás vétkeit, mulasztásait. Győri Virág azt mondta: vitás helyzetekben Isten Lelke mindkettejükben munkálkodik. „Amikor pokolra kívánnám a másikat, szép lassan elkezd dolgozni a szívemben, és szelíden rátapint, hogy én sem viselkedtem vele szépen. Ugyanez lezajlik a férjemben is, és egy idő után feloldódik a konfliktus.”
Önmegvalósítás helyett szeretet
Isten nélkül is lehet jó házassága valakinek, ha betartja a házasság játékszabályait – vélekedik Győri Tamás lelkész. „A boldogság játékszabályait Isten nélkül betartani viszont nagyon nehéz. Igaz, a templomi esküvő nem jelent védőoltást a házassági krízisek ellen, és nem ad fölmentést a házasság ápolása alól. Hiszen az egész arról szól, képes vagyok-e a másikat előtérbe helyezni, magamat pedig háttérbe tolni. És amikor ezt teszem, akkor találom meg igazán önmagamat is. Az emberségünk nem az önmegvalósításról szól, hanem arról, hogy kibontakoztassuk a szeretetet. Ehhez állandóság kell. Arra pedig könnyebb szert tenni, ha odakötöm magam az Örök Állandóhoz, a létezés forrásához, aki változatlan.”
Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás
Kapcsolódó cikkeink:
Megtapasztalni és gyakorolni a szeretetet, jellemesebb emberré válni, gyógyulni és gyógyítani – nincs még egy olyan intim kapcsolat, mint a házasság, amelyben mindezt a lehető legmesszemenőbben meg lehetne élni.
Éltető sodrásban
Amikor életükben először találkoztak, azonnal kölcsönös vonzalom ébredt bennük egymás iránt. Ismeretlenül is kíváncsiak voltak a másikra, érdeklődésük pedig tizennyolc évnyi házasságban töltött idő után sem lanyhult. Azt mondják: a szerelem őrlángja mindmáig megvan, és néha egy kis tangóval vagy vitorlázással tekernek rajta. Fényénél pedig kirajzolódik mindaz, ami valóban felnőtté érlelte – nemcsak őket, de a legszentebb szövetséget is, amit ember emberrel köthet.
A szerelem őrlángja