„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
A dicsőség jeleinek munkása
A Krisztus szeretetétől ragyogó arcok és a tiszta beszéd is rámutathat Isten mindennapokban megjelenő dicsőségére. Virágvasárnap iktatták be Arany-Michels Richárdot, a Dunavecsei Református Egyházközség lelkipásztorát.
Ablonczy Gábor 36 évnyi dunavecsei szolgálat után, 2022 őszén vonult nyugdíjba, így a város református gyülekezete új lelkipásztort keresett a megüresedő állás betöltésére. Fél éven keresztül Alföldy-Boruss Dániel szalkszentmártoni lelkész helyettesként vezette a vecsei reformátusokat, akik 2023 májusában választották meg új pásztorukat, Arany-Michels Richárdot, később pedig felesége, Arany-Michels Tímea is püspöki kirendelést kapott intézményi és beosztott lelkészi szolgálatra.
Arany-Michels Richárd beiktatására virágvasárnap délutánján került sor a dunavecsei református templomban, ahol az igei szolgálatot Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke végezte János evangéliuma 17. részének első tizenegy verse alapján. A Jézus főpapi imádságából felolvasott igeszakaszban Jézus arra kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg őt, és fohászkodik a neki adottakért, akikben megdicsőíttetett.
„A templom falain kívül sokan gúnyolódnának rajtunk, hogy olyan Istenünk van, aki dicsőíttetni akarja magát. Ez azonban azért történik, hogy az Úr megvédjen minket az ellenségeinktől, akik sokszor mi magunk vagyunk. Az önmagunk dicsőítéséből előbb-utóbb magány lesz, mert eszközként használtuk azokat, akik ránk voltak bízva. Ha pedig valaki egyedül marad a saját dicsőségével, a teremtés lényegét tagadja, ahol elhangzott, hogy nem jó az embernek egyedül lenni.”
A püspök elmondta, a dicsőség keresése gyakori kísértés a lelkészi szolgálatban, ilyenkor pedig fontos tudatosítani, hogy az élet, az egyház és a gyülekezet nem velünk kezdődött, és bízunk benne, hogy nem is velünk fog végződni. „Dunavecsén 1550 óta élnek reformátusok, a szolgálatba lépő lelkészek folytatták, amit elődjük elkezdett. Azzal, hogy egyedül az Övé a dicsőség, azzal Isten nem elvesz tőlünk, hanem ad valamit. Azt, hogy mindig Vele legyünk. A dicsőség nem fizikai helyen, hanem Jézus Krisztusban van, de mégis keressük a bizonyítékokat arra, amit a világ elé tudunk tenni. A dicsőség jele lehet például egy Krisztus szeretetétől mosolygó arc, vagy az egyenes, tiszta beszéd. Azt kívánjuk a gyülekezet új lelkészeinek, hogy ezek a jelek megmutatkozzanak közöttük.”
A beiktatás szolgálatát Bán Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese végezte, aki a templom kulcsa és az egyházközség pecsétjének átadása után áldást kért Arany-Michels Richárd szolgálatára: „Mily drága szereteted Istenem, szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.” (Zsoltárok könyve 36. rész 8. vers) Az esperes után az egyházmegye jelen lévő lelkészi kara áldotta meg egy-egy Igével a beiktatott lelkipásztort, majd Sóbujtó Zsófia gitárkísérettel adta elő a 25. zsoltár első versét.
Arany-Michels Richárd két Igével – melyet ajándékként kis kártyán minden résztvevő megkapott az istentisztelet után – köszöntötte a gyülekezetet: „Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!” (1Krón17,27) és „Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” (1Thessz 5,16-18)
„Ez a két Ige a küldetésnyilatkozatom, az, hogy ki voltam, ki vagyok és ki akarok lenni. Ez a két Ige nem tud egymás nélkül lenni. Úgy hiszem, hogy a gyülekezetünk örökre áldott helyzetben van, ezért azt kérem, éljünk örvendezéssel, imádkozással és hálával az életünkben” – mondta. A lelkipásztor hálát adott azért, hogy az elmúlt egy évben gyülekezeti összefogással megújult a parókia, a gyülekezeti termet nyáron kezdték felújítani és napokon belül birtokba vehetik, a régi parókia is renoválás előtt áll, és folyamatosan újulnak meg az egyházközség által fenntartott iskola terei is.
„Hiszem, hogy az Úr áldása van a munkánkon. Az a feladatunk, hogy ezeket az épületeket megtöltsük örömmel, imádsággal és lelkekkel. Isten adjon nekünk ehhez erőt!” – fogalmazott Arany-Michels Richárd, megemlítve, hogy az istentiszteleten összegyűlt perselypénzt gyülekezeti forrásból 3 millió forintra kiegészítve a szalkszentmártoni reformátusoknak ajánlják fel, ezzel is támogatva parókiájuk felújítását.
Az iskolai kórus és a gyermekek által készített ajándék átadása után a gyülekezet főgondnoka köszöntötte a lelkipásztort. Hernáth László hitet, reményt és szeretetet kért Arany-Michels Richárd és felesége életére, egyúttal jókedvet, amely reménysége szerint meg fogja határozni a Dunavecsén töltött mindennapjaikat. A főgondnok nyújtotta át a gyülekezet ajándékát, melyen a Dunavecsei Református Egyházközség lelkipásztorainak bekeretezett névsora található, immár Arany-Michels Richárd nevével bővítve.
A meghívott vendégek közül elsőként Bese Gergő plébános, a Dunavecsei Római Katolikus Egyházközség és az egész katolikus közösség nevében köszöntötte a lelkészházaspárt, Jeremiás próféta szavait idézte: „Az Úr Igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,8-9.) Könnyű terepen nem kihívás Istenről beszélni, nehéz terepen annál inkább. Szeressétek a dunavecseiket, győzzétek le a rosszat jóval! Kedves vecseiek, becsüljétek meg a lelkészházaspárt, hordozzátok őket imádságban!” – mondta.
Az erdélyi Homoródszentmárton testvérgyülekezetének köszöntését Kiss Albert lelkipásztor tolmácsolta: „Ha jól szívvel fohászkodunk, Isten megadja a szeretetét nekünk. Kívánom, hogy töltsétek meg élettel az épületeket, érezzétek otthonotoknak, és hogy valóban együtt tudjatok munkálkodni.”
Vörös Sándor, Dunavecse polgármestere felelevenítette, hogy a város története a kezdetektől fogva összeforrt a reformátussággal. „Azt kívánom, hogy hagyjatok nyomot a településen, ahogyan elődeitek tették! Fontos, hogy a gyülekezetnek odaadó lelki vezetője, az intézményeinknek pedig megfelelő fenntartója legyen.”
Font Sándor országgyűlési képviselő elmesélte: szüleit Arany-Michels Tímea nagyszüleivel együtt telepítették ki Soltvadkertre az ötvenes évek üldöztetése során. „Az életemet Tímea édesapjának köszönhetem, kezdetektől fogva ismerem Tímea életét is. Nagyon kemény életút van már most mögöttetek, amiből sokat merítettetek a szolgálatotokban. Szóljatok várt és váratlan pillanatokban!” – fogalmazott.
Az egyházmegye főgondnoka, Szőke Imre a gyülekezet elöljáróihoz szólt Péter első levele 5. részének első három verse alapján. „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”
Arany-Michels Richárd kedves anekdotával válaszolt a köszöntésekre: „Nemrég megkérdeztem a gyülekezet tagjait, mit terveznek öt, tíz, húsz, huszonöt év múlva. Arra, hogy mi lesz huszonöt év múlva, azt válaszolták, hogy ’lelkipásztort keresünk, mert te nyugdíjba mész’. Így tervezünk itt.”
A lelkészbeiktató és hálaadó istentisztelet Balog Zoltán püspök áldásával és a Himnusz közös eléneklésével zárult, majd a gyülekezet közösen vonult át szeretetvendégségre a közeli művelődési házban.
Fotók: Vargosz
