Hogyan formálhatják egy hívő református közösség életét és szolgálatait a különféle gyülekezeti csoportok és kurzusok? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor felkerestük a Budapest-Káposztásmegyeri Református Egyházközséget. Az ottani gyülekezet ugyanis
csapatorientált vezetéséről híres, és arról, hogy különféle csoportjain és kurzusain keresztül építette ki az ehhez szükséges tanítványi és munkatársi kört. Közösségi életüket jelenleg hatfős munkatársi csapat, nyolcfős vezető testület és nagyjából száz önkéntes szolgáló működteti. Hogy mi a titkuk? Elmondásuk szerint a közösségépítés, a személyes foglalkozás, a befogadás és gyógyulás – és mindezek alapja az evangélium hirdetése.

Vasárnapi istentiszteleteik mellett hét közben kilenc házicsoport, kétfajta bibliafelfedező csoport, öt ifjúsági csoport jár össze. Vannak speciális csoportjaik édesanyáknak, házaspároknak, és időszakonként indul gyászfeldolgozó csoport is. A lelki gyógyulást a Szabadság Krisztusban nevű kurzus, valamint lelkigondozói beszélgetések, házaspárkísérő beszélgetések, családterápiás lehetőségek és pszichodrámacsoportok szolgálják. Nyáron több mint háromszáz fős nagytáborban élik meg az összgyülekezeti közösséget, júliusi napközis és ottalvós táboraikban százötvennél is több gyermeket és fiatalt táboroztatnak, de téli hétvégi táboraik is népszerűek.



Bekapcsolódás a közösségbe
Amikor 28 évvel ezelőtt Zámbó András lelkipásztor és felesége Káposztásmegyerre érkezett, már volt itt bibliaóra, ifi és női kör, de nem volt olyan alkalom, amely belépő pontként szolgálhat keresztelős családok számára. Erre az igényre válaszul indították el a Keresztkérdések nevű bibliaismereti alapozó kurzust, amelynek gyakorlatát külföldről vették át. Később újabb, erre épülő bibliafelfedező kurzusokat is kidolgoztak, amelyek az evangéliumokat, az Újszövetséget és az Ószövetséget veszik végig. A három éven át tartó bibliafelfedező kurzussorozat a tanítás mellett elkezdi a spirituális és mentálhigiénés érzékenyítést, valamint ízelítőt ad a gyülekezeti csoportokból is.

A kezdő kurzuson végzettek 70%-a kedvet érez arra, hogy folytassa a sorozatot vagy csatlakozzon a gyülekezet egyik csoportjához, esetleg új csoportot alapítva. A kurzus eredményességének Zámbó András szerint négy kulcsa van: a közvetlenség, az asztalközösség, az interakció és a közösségi vezetés. „A valódi titka azonban a szeretet és elfogadás, amelyet a Szentlélek tesz ellenállhatatlanná” – fogalmazott a lelkész. Hozzátette: megbíznak az emberekben, és szeretnek nekik önállóságot adni, hogy ne a lelkész kezét fogják, hanem közvetlenül Istenét. Fontosnak tartják, hogy a közösség ne lelkészközpontú legyen, hanem az újonnan érkezettek rögtön tudjanak egy baráti körhöz kötődni.



Az is cél, hogy minél előbb szolgálóvá váljanak, akár gazdáivá egy-egy szolgálati területnek. Az egyik gyülekezeti szolgáló, Bori például a Keresztkérdések kurzuson lett segítő. „Isten munkatársának szegődni fantasztikus élmény, és nagyon erős gyülekezetépítő szerepe van” – osztotta meg velünk tapasztalatait. „Nem gondoltam, hogy segítőként is ennyi ajándékot fogok kapni a résztvevőktől, akik az első alkalomra még összeszorított szájjal érkeztek, de a végére kinyílt a tekintetük. Amikor elmentünk a Keresztkérdések hétvégére, lényegében haza se szerettek volna jönni. Nagyon jó volt végigkísérni ezt a változást, és megérezni valamit abból, mi lehetett Isten eredeti elképzelése a közösségről.”

Bori egy szolgálat alkalmával ismerte meg a Zámbó házaspárt, és amikor Káposztásmegyerre jött, rögtön magával ragadta a közösségben rejlő sokféle kincs. Mielőtt a Keresztkérdések segítője lett volna, elvégezte a Szabadság Krisztusban kurzust, amelytől nagyon sokat kapott. „Szerettem volna elvégezni a Keresztkérdéseket is, hogy jobban megértsem a gyülekezet egészének dinamikáját. András azonban arra kért fel, hogy a következő Keresztkérdések kurzuson inkább segítőként vegyek részt” – mondta Bori. Kiemelte: a kurzus fontos célkitűzése, hogy a résztvevői Istenhez, egymáshoz és önmagukhoz is közelebb kerüljenek.



Megerősödés és felszabadulás
A Szabadság Krisztusban háromhónapos kurzusa már olyan tapasztalt hívőknek szól, akik a hitben ugyan elköteleződtek, de a hitharcban még nem jártasak. Itt a krisztusi identitásnak az istenkapcsolat általi megerősítésére helyeződik a hangsúly. A jelentkezőket előzetes elbeszélgetés során szűrik, elmondva nekik, mire vállalkoznak. Az önismeret és istenismeret mellett a kurzus fontos eleme az ellenségismeret is. „Harc zajlik a lelkünkért. Ez nem egy kényelmes, jóleső felismerés, de azért vagyunk, hogy feloldjuk ezt a félelmet. Leleplezzük az ördögöt, de nem ez van a fókuszban” – magyarázta a lelkipásztor. Az identitás erősítésénél a teológiai és pszichológiai értelemben vett „lelket” is figyelembe veszik.

A kurzus során négy-ötfős kiscsoportokban dolgozzák fel az aktuális témát 15-20 percben. A csoportvezetők kérdésekkel vezetik a résztvevőket, nem ítélkeznek felettük, nem korrigálnak, hanem meghallgatják őket, és kimondatják velük a felismeréseiket. A cél, hogy a beszélgetés gondolatébresztő legyen, és otthon továbbgondolják a felvetéseket, majd elvégezzék a kapcsolódó házi feladatokat. Van, hogy valaki eleinte nem tud mindent megosztani másokkal, de elég csak annyit, amennyire képes. A kurzus végén a Lépések nevű záróakkord során azután két imaszolgálatos segítségével teljesen ki kell tárulkozni. Van, hogy a kurzus után még utólagos kísérésre is szükség lehet.



A Lépésekről Bókáné Varga Ilona mesélt részletesen, aki 2012 óta jár a gyülekezetbe és elsősorban lelkigondozói és imaszolgálatokban segít. „Bár a Lépéseknek is van lelkigondozói része, mégsem kifejezetten erről szól” – fejtette ki. „Hét lépésen vezetjük végig a résztvevőket az imaszolgálat mentén. Ezekből négyet emelnék ki: az okkult dolgokkal való foglalkozást, a generációs bűnöket, a félelmeinket és a megbocsátást. Az előbbi háromnál inkább a rejtett dolgok felszínre hozása a cél, a negyediknél önmagunk szabadon engedése a bocsánat által. Megbocsátani nagyon nehéz, viszont az istenkapcsolatot is befolyásolja, ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy amikor valóban megbocsátok, az istenkapcsolat is javul.”

Nagyon sokan egy-egy konkrét lelki sérülés miatt vesznek részt a Szabadság Krisztusban kurzuson, ahol óhatatlanul is napfényre kerülnek azok a pontok, amelyeken keresztül a gonosz támadni tud. Ha szükséges, a kurzus elvégzését kiegészítheti vagy folytathatja személyes, páros vagy csoportos lelkigondozás, pszichodráma, lelkigyakorlatos hétvégék és a témába vágó terápiák. Mindehhez egy nagyon őszinte, közvetlen bizalmi légkört kellett megteremteni az egész gyülekezeti közösségben. Bókáné Varga Ilona szerint ennek a kialakulásához nemcsak a mintaadó bizonyságtételek járulnak hozzá, hanem az is, hogy a gyülekezeti tagok bűneiket, gyengeségeiket is fel merik vállalni egymás előtt.



A természetes növekedés gyümölcsei
Beszélgetésünk során Ilona és Bori is egyetértettek abban, hogy közösségük rendelkezik egy lényeges vonással, amely nélkülözhetetlen az eredményes gyülekezetépítéshez: éreztetik a tagokkal, hogy a közösség az övék is, mégpedig úgy, hogy nagy mértékben bevonják őket a gyülekezetépítésbe. A szolgálók megtapasztalják, hogy milyen csodálatos dolog ez, és emiatt egyre több mindenben szeretnének részt venni. A lelkészek odafigyelnek a tagokra, megismerik tálentumaikat, és az alapján javasolnak nekik szolgálati területet és munkacsoportot, ahol kipróbálhatják magukat. A szolgálók is ezzel az attitűddel viszonyulnak másokhoz, tanulva egymástól is.

A sokféle szolgálat valódi seregszemléje az egyhetes nyári nagytábor Balatonszárszón, ahol a teljes gyülekezeti közösség együtt van. A különböző csoportok és korosztályok ott az intenzív programkínálat útján kapcsolódnak egymáshoz. Ezek egy része közösségépítő program, más része hangulatprogram, vagy e kettő elegye. A nagytábor sokféle találkozási felületet és ismerkedési lehetőséget nyújt. „A felnőttek sokszor egymás gyerekeire vigyáznak, így annak is juthat gyerek, akinek nincsen saját” – szemléltette mindezt Zámbó András. A háromszáz körüli létszám azonban rengetegféle szolgálatot igényel, így akár 100-120 főnek is juthat lehetőség a szolgálatra.



„A közösség kultúrájává vált, hogy vezetőket nevel ki. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a nagytáborokhoz adott a száz szolgáló” – magyarázta a lelkész. Már a házicsoportokban arra nevelik a tagokat, hogy ők is képesek vezetővé érni. A különféle istentiszteleti szolgálatok – ajtónállók, gyermekmunkások, zenészek stb. – szintén csoportokba tömörülnek. „A csoportok a természetes növekedés gyümölcsei. Ha túl nagyra nő egy csoport, ketté kell osztani. Ha jönnek újak, lehet, hogy új csoportot kell alakítani. A csoportvezetőkkel évente tartunk szolgálói seregszemlét, ahol játszunk, dicsőítünk, ismerkedünk, megkérdezzük a szükségeiket, látást adunk, imádkozunk.”

Emellett folyamatosan képezni is kell a vezetőket. Ezt néha házon belül oldják meg, de külsős képzést is igénybe vesznek, például a Fiúság Akadémiát, a Barnabás-csoport képzéseit, bibliaiskolákat és egyéb tanfolyamokat. Egyes gyakorlatokat máshonnan vettek át, például a Gyógyító jelenlét hétvégét, más gyakorlatokat viszont ők szeretnének továbbadni. „Igyekszünk inspirálni másokat, mert van mit adnunk egymásnak. Teológusokat hívunk gyakorlatra, népszerűsítjük kurzusainkat, feleségem pedig egyházmegyei ifjúsági referensként is szolgál. Eközben mi is igyekszünk másoktól tanulni, mert ezáltal növekedhetünk hitben, szolgálatban.”

A káposztásmegyeri református közösség a lakótelep felépülése után született 1989 őszén, lakásban tartott heti bibliaórák formájában. 1990 márciusától indult rendszeres vasárnapi istentisztelet a közösségi házban. Az Attila utcai anyaegyház engedélyével Csere Gábor kezdte itt a lelkészi szolgálatot, hét év után csatlakozott hozzá a Zámbó házaspár, Hajnalka és András. 1997. június 1-én hivatalosan is megalakult a Budapest-Káposztásmegyeri Református Missziói Egyházközség. Az önkormányzati telken 2001-ben kezdődött a templomépítés Potzner Ferenc tervei alapján, 2011-ben került sor a templom felszentelésére. A templom és a gyülekezet is máig épül, fejlődik. Tagságuk és látogatóik száma a gyerekekkel együtt meghaladja az 500 főt, intézményi hittanosaik lélekszáma a 600 főt.

Barna Bálint
Képek: Vargosz