Manapság nem csak elfogadott, de bizonyos szinten divat is lett mentálhigiénés szakemberhez, coachhoz járni, életvezetési tanácsokat kérni arra hivatott szakemberektől. Egyházunkban is egyre nagyobb teret nyernek a pozitív pszichológiából kiinduló jó gyakorlatok, melyek – reménység szerint – nem helyettesítik, hanem inkább kiegészítik a Szentírás-alapú lelkigondozást. Ez a lelki egészség megőrzése szempontjából mindenképpen üdvös, a mérleg másik serpenyőjében azonban ott vannak azok a professzionálisabb orvosi segítséget igénylő mentális zavarok, melyekkel kapcsolatban még mindig gyakoribb a stigmatizáció, a probléma alábecsülése vagy épp démonizálása, mint az elfogadás vagy a segítő mellé állás.

Egymilliárd
A Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 11. változata szerint

azokat az egészségügyi zavarokat nevezzük mentális betegségeknek, amelyekben az egyén gondolkodási, érzelemszabályozási vagy viselkedési zavarokkal, sok esetben ezek kombinációjával küzd.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint – mely idén az október 10-i világnaphoz a „Mentális egészség a munkahelyeken” mottót választotta – ezek a betegségek több mint egymilliárd embert érintenek a Földön. A leggyakrabban előforduló mentális zavar a szorongás (301 millió embert érint), melyet folyamatos aggódás és félelemérzet jellemez. Legtöbbször állandósult (generalizált) formában jelentkezik, de gyakori a szociális szorongás és a szeparációs szorongás, és ide tartozik a pánikzavar is.

280 millió ember szenved ma a tartós lehangoltsággal, érdeklődésvesztéssel, ingerlékenységgel és ürességérzéssel járó depresszióban, 80 millióan a kényszergondolatoktól és a legtöbb esetben hozzájuk kapcsolódó kényszercselekvések (obszesszív-kompulzív zavar, OCD) együttesében, 40 millióan pedig bipoláris zavarban, melyben a felfokozott érzelmi és a depressziós szakaszok váltják egymást. A 24 millió embert érintő skizofréniára az észlelés és viselkedés fokozott zavara, téveszmék, hallucinációk, rendezetlen gondolkodás és viselkedés, fokozott nyugtalanság a jellemzői. A gyakori mentális betegségek közé tartozik még a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD), az étkezési zavarok (pl. az anorexia nervosa és a bulimia nervosa), a különböző magatartászavarok, valamint az olyan gyermekkorban fellépő idegfejlődési zavarok, mint az autizmus spektrumzavar vagy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD).

Hazai körkép
A mentális betegségeknek számtalan egyéni, családi, közösségi, pszichológiai és biológiai kockázati tényezője van, a legjelentősebbek közé tartozik a szegénység, az erőszak, a fogyatékosság és a társadalmi egyenlőtlenségek. A Központi Statisztikai Hivatal 2023-as adatai alapján az ezer magyarországi felnőtt lakosra jutó pszichiátriai betegforgalom 101,5, ami 2017 óta nem volt ilyen magas. Ugyanez a szám a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátásban 9,4, ami 2015 óta a legmagasabb.

Noha nem öleli fel a mentális betegségek teljes spektrumát, a 2022-ben nyilvánosságra hozott depresszió-mutatószámrendszer által összefoglalt adatok fontos látleletet adnak az ország mentális állapotáról:

a 15 év felettiek 7%-a szenved depresszióban, a havi 200 ezer beteg fele pedig nem jut ellátáshoz.

A lelki egészséget érintő kórképek a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért felelnek, a major depresszió kezelésre szánt direkt és indirekt egészségügyi ráfordítás pedig 360 milliárd forintra tehető. A tanulmány szerint a major depresszióval élő betegek munkájából betegségük miatt megközelítőleg évente 41 munkanap kiesik, nemzetközi és hazai kutatások pedig rávilágítanak, hogy az öngyilkosságot elkövetők 65-87%-a (nem kezelt) depresszióban szenved az elkövetés idején. Azon betegek közül, akiknek major depressziója kezeletlen marad, 15-19% önkezével vet véget életének.

Már-már klisé, hogy a közfinanszírozottan elérhető magyarországi pszichiátriai ellátás ezer sebből vérzik, egyaránt óriási hiány van az alacsony küszöbű gondozó- és fekvőbeteg-intézetekből, mint szakemberből. A KSH adatai szerint hazánkban 130 felnőtt és 19 gyermekpszichiátriai ellátó hely van, és elvben nyolcezer emberre jut egy pszichiáter. Az elmúlt években az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Bizottság is fontos irányelveket tartalmazó stratégiákat alkotott, mi több, a tavaly megjelent, a 2023–2033 közötti időszakra előretekintő Nemzeti Népegészségügyi Programban (NNP) is jelentős tervek vannak a mentális betegségek megelőzésére és kezelésére. Az NNP fő célkitűzése a mentális betegségek okozta betegségteher csökkentése az elsődleges megelőzés, a korai felismerés, az ellátás és a gondozás javításával. A részcélok között szerepel többek között az öngyilkosság okozta halálozás csökkentése 33%-kal 2030-ig, a depresszió, a kábítószer- és problémás alkoholfogyasztás megelőzése és kezelése, a destigmatizáció, a könnyebb hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz, elérhető, biztonságos és hatékony szolgáltatások kialakítása, adatgyűjtés és tájékoztatás, valamint a szakpolitikákba való beépülés.

A kegyelemben rejlő potenciál
A nagy rendszerek feladata főként a forrásbővítés, a szakellátás javítása és elérhetőbbé tétele, de naivitás lenne azt hinni, hogy ettől sokkal könnyebb lesz a mentális betegek helyzete. Dr. Grezsa Ferenc, a KRE BTK Pszichológiai Intézetének tanára úgy véli, hogy a társadalom sztereotip hozzáállása a témához sokat javult az elmúlt évtizedekben. A pszichiáter szerint három alapattitűd – az erkölcsi alapon történő megbélyegzés, a félelem és az elfogadás) – még mindig jelen van az emberekben, és ez az egyházban is ugyanúgy lecsapódik, a Biblia viszont egyértelmű útmutatást nyújt ezen a téren:

„Jézus intenzíven foglalkozott azokkal az emberekkel, akiket ma mentális zavarokkal küzdőknek neveznénk, és nem zárta ki őket a megváltó tevékenységéből. Miközben létezik a felszínes vagy előítéletes hozzáállás, azért a legtöbbünkben ott van a felelősségérzet, hogy tennünk kellene valamit.”

Dr. Grezsa Ferenc szerint a református gyülekezetek alapvetően el- és befogadók a mentális betegekkel, bár jóval kevesebb helyen tapasztalt olyat, hogy külön figyelem hárult volna rájuk, sok gyülekezet tevékenysége ugyanis leginkább a szenvedélybetegek felé való szolgálatban, vagy az önsegítő csoportok megalakításában ölt testet. „A szakralitásnak óriási jelentősége van a mentális betegek kezelésében, különösen, ha a kegyelem, vagy az üdvösség tanára helyezzük a hangsúlyt, de úgy vélem, az egyház nem használja ki szisztematikusan az ebben rejlő segítő potenciált” – mondta érdeklődésünkre a pszichiáter, bár hozzátette, hogy az ügy mögé való rendszerszintű odaállás nem feltétlenül célszerű.

„Fontosabbnak tartom a lelkipásztorok képzését és továbbképzését – ez fakultatív módon működik is, hiszen mind a Károlin, mind pedig a Semmelweis Egyetemen sok lelkésszel találkozhatunk a mentálhigiénés képzéseken. Annak pedig komoly jelentősége van a lelkészek saját lelki egészsége szempontjából, hogy a Gyökössy Intézet a jelenlegi formában elindulhatott.” A gyülekezeten belüli kompetenciahatárok felismerése dr. Grezsa Ferenc szerint különösen fontos, azt pedig minden lelkésznek be kell tudnia azonosítani, ha valaki ön- vagy közveszélyessé válik, ha súlyosan szorong vagy ha a valóság irányításának zavara észlelhető nála.

Isten gyógyító tervének részei
A pszichiátriai betegségek többsége nem gyógyítható, a megfelelő terápiás és gyógyszeres kezelés azonban tünetmentessé teheti a beteget, egyúttal a kielégítő életmódhoz való visszatérést segíthetik. Dr. Grezsa Ferenc rámutatott: a gyógyszerlobbi sajnos elég erős ezen a területen, amely tökéletesen illeszkedik napjaink drogéhségébe, elég csak a reklámok által sulykolt termékek jelentős részére gondolni. A megfelelően alkalmazott antidepresszánsok, antipszichotikumok vagy nyugtatók igenis sokat lendíthetnek az egyén életminőségén, különösen akkor, ha a terápiát akut tünetek esetén nem lehet elkezdeni.

Arról, hogy a depresszió vajon hitkérdés-e, így vélekedett:

„Az emberi élet a spiritualitásban teljesedik ki, abban a tudatban, hogy mindenki üdvözülhet és túl lehet lendülni az aktuális nehézségeken. A mentális betegségek azonban nagyban korlátozzák a betegeket abban, hogy ennek örömét átéljék. Isten gyógyító tervének része többek között az orvos, a gyógyszer, a lelkész és az imádság is – ami nem zárja ki, hogy az ima ereje csodákra lehet képes.”

A pszichiáter azt javasolja, hogy a gyülekezetekben nem csak liturgikus alkalmakon, de ismeretterjesztő előadásokon, beszélgetéseken is essen szó a mentális betegségekről, melyek megítélésén a médiában megjelenő jó gyakorlatok, gyógyultak példái is sokat lendíthetnek.

Segítségnyújtás telefonon és intézményi szinten
A Református Telefonos és Internetes Lelkigondozás idén ünnepelte 40. születésnapját, Révész Anikó tájékoztatása szerint hívásaik több mint felében a szorongással vagy más pszichiátriai betegséggel küzdőknek segítenek. „Ez kb. havi hetven hívást jelent, valaki többször is felkeres minket. A krízisben lévőt hosszan meghallgatjuk, direkt tanácsokat is adunk, de előfordult, hogy mentőt küldtünk valakihez. Gyakran van példa arra is, hogy a helyileg illetékes lelkipásztorhoz irányítottuk a hívó felet, ha úgy ítéltük meg, hogy az segíthet” – mondta a misszióvezető lelkipásztor. Úgy véli, az Ige értelmezése, a bibliai történetek sokat segíthetnek a betegeken, akik gyakran találnak társat a szenvedőben pl. a zsoltárokon keresztül.

A Magyarországi Református Egyházban kifejezetten pszichiátriai betegek gondozásával egy intézmény, a bajai Cédrus foglalkozik a Református Szeretetszolgálat ernyője alatt. Bánné Kiss Erzsébet intézményvezető megkeresésünkre elmondta: a város református gyülekezete már a hetvenes évektől kezdődően együttműködött az intézménnyel, folyamatos lelki segítséget nyújtva a betegeknek, 2009 óta pedig Egyesített Szociális Intézményként támogatják a rászorulókat. „A pszichiátriai ellátásunknak három formája van: a közösségi, amikor saját lakókörnyezetükben keressük fel a gondozottakat, a nappali ellátás, illetve a bentlakásos otthon. A betegeink között a skizofréniában szenvedők vannak többségben, van, aki negyven éve az intézményünk lakója.”

Bánné Kiss Erzsébet is úgy véli, hogy a mentálisan beteg emberek megbélyegzettsége még mindig magas hazánkban, de látható az előrelépés.

„Lassan haladunk előre. Merjünk szeretni és elfogadni! Ez a legfontosabb. Továbbá: ne tabusítsuk a témát és tanuljuk meg, hogyan kell jól segíteni! A képzés elengedhetetlen, nem feltétlenül tudományos, de legalább olyan szinten, amely az eligazodást és a hatékony segítségnyújtást támogatja”

– vélekedik.

Az Igének ereje van
Dr. Kállai Imre, a Debrecen-Homokkerti Református Egyházközség lelkipásztora, egyben gyakorló pszichiáter szakorvos úgy látja, hogy társadalmi és egyházi szinten is hátrányban van a mentális betegségekről való edukáció, annak ellenére, hogy pozitív pszichológiai elméletek és gyakorlatok egyre nagyobb teret szereznek maguknak.

„A lelki egészség önmegvalósítással vagy a motiváció növelésével kapcsolatos része nekünk, keresztényeknek is megvan, mégsem használjuk eléggé. A klinikum más, noha ott is létjogosultsága van Isten gyógyító hatalmának.”

Az orvos szerint ez utóbbi esetben előfordul, hogy az elvontnak tetsző bibliai üzeneteket másképpen kell tolmácsolni a pszichiátriai betegséggel élők felé, példaként felhozva, hogy az egyik realitásérzékelésében sérült páciense szó szerint értette az óember keresztre feszítésének gyakorlatát.

„Számtalan kutatás bizonyítja a vallásosság mentális egészségre gyakorolt pozitív hatását, ezért nekünk reformátusoknak, akik azt valljuk, hogy az Ige egyháza vagyunk, erősítenünk kellene azokat a bibliai szempontokat, melyek javulást hozhatnak és segítik a betegek felé fordulást” – vélekedik a pszichiáter, aki szerint a lelkészek igazi küldetése gyakran elsorvad a pszichológiai tudás mellett. „Mintha azt gondolnánk, hogy a Biblia szavai nem lennének elég aktuálisak, hogy az Igének ereje van – miközben a pszichológiai felismerések – például a projekció – egy része ott van a Szentírásban. Egy spirituális élmény annyira átütő, életformáló élménnyé tud válni az ember életében, amit gyakran egy többéves pszichoterápiás munka sem tud elvégezni.”

A református pszichiátriai szakellátás igénye
Az orvos szerint a történelem folyamán a mentális betegséggel küzdők ügyét leggyakrabban az egyház vállalta fel, ezért hiányérzete van, hogy nincsen speciális, pszichoterápiás vagy pszichiátriai segítséget nyújtó intézményünk.

„Az ellátás bizonyos rétegeire reflektál a ráckeresztúri drogrehab, vagy a dömösi iszákosmentő misszió, melyek példaértékűek, de el tudnám képzelni, hogy az egyházunk felvállaljon egy olyan szolgálatot, ahol a személyiségzavarral, egyéb szorongással vagy depresszióval küzdők szakellátása történne. Az állami ellátást jól kiegészítené és jól illeszkedne hozzá, illetve az egyházunk is egy fontos küldetését tudná ezzel is betölteni, hiszen Jézus a betegekhez is küldött minket.”

Dr. Kállai Imre szerint a lelkipásztor és a gyülekezeti tagok egyik legfontosabb feladata, hogy járjanak nyitott szemmel, támogassák beteg társaikat, rendszeresen figyeljenek oda arra, hogy szedik-e a gyógyszereiket és járnak-e kontrollra. A pszichiáter a gyógyszerszedésről úgy vélekedik, hogy hívő betegei nagy része nehezen fogadja el, hogy ez nem gyengeség, tévút, vagy örökké tartó folyamat. „A testünket nem lehet a lelkünktől leválasztani, és hogy egy pszichés probléma tartósan fennáll az egyén életében, azt előbb-utóbb az idegrendszere, az alvása vagy az emésztése sínyli meg. Az sem igaz, hogy minden biokémia, de az sem, hogy minden fejben dől el.” Dr. Kállai Imre szerint nem segít a helyzeten, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok sokszor „szeretetből” írják fel Frontint, a Xanaxot, a Rivotrilt vagy egyéb szorongáscsökkentőt. „A szorongás csökkenni fog, a hangulati problémákat azonban nem oldja meg, így a depressziósból könnyen válhat gyógyszerfüggő depressziós.”

Kilépés a fekete ködből
A félresikerült kezelés kálváriáját a százhalombattai Rónai Villő is megjárta, aki a város református gyülekezetében talált igazi gyógyulást és először tapasztalta meg a szeretettel teli odafordulást. Története nem csak arra példa, hogy Isten Igéje hogyan válhat valóban gyógyítóvá, de arra is, hogy a hivatását komolyan vevő lelkipásztornak milyen komoly szerepe van ebben a folyamatban.

„Nem beszélünk erről őszintén, ma sem tudja, érzi a család, a baráti kör, mit is kezdjen állandóan síró szerettével. A szociális háló nagyon gyorsan foszlik szét a végsőkig – a fizikai létfenntartás veszélybe kerüléséig –, hiszen nem tudjuk elviselni, de sokszor még beismerni sem a saját tehetetlenségünket. Sem az orvostudomány, sem a társadalom, sem a család, sem az egyén. Amikor a depresszióm a jószándékú bár, mégis félresikerült kezelések hatására súlyosabb problémává – hallucinációkká, függőséggé, öngyilkossági kísérletekké – alakult, az iszonyú bűntudat azt sugallta, hogy a körülöttem élők életét is súlyosan nehezítem a puszta létezésemmel.

Ezen a fekete ködön át tapogatózva jutottam el egy délután a százhalombattai református templom elé. Tiszteletes asszony nyitott ajtót nekem. Imádkozhattam. Utána órákon át beszélgetett velem, idejét, szeretetét áldozva rám. Ott, az Isten házában, ő volt az első ebben a borzasztó időszakban, akinek képes voltam elhinni, hogy nem kötelességtudatból, nem képmutatásból, hanem valóban szeretetből szeret. Így tudtam kilátni egy pillanatra a fekete ködből. Ez adta az első reménysugarat.

Ahhoz, hogy a gyógyszereket letehessem, meg kellett látnom és be kellett tudnom fogadni Isten szeretetét. Felfogni és elfogadni, hogy ebben a helyzetben nincsen más segítség, csak Ő. Fel kellett fognom, hogy Isten előbb szeretett engem, mint ahogy én egyáltalán tudomást szerezhettem volna róla. Erre az útra a számontartás, a határozott, de szelíd és szeretetteljes kézen fogás, terelgetés segített. Annak az örömhírnek a vétele és elfogadása, hogy fontos voltam az Úrnak, amikor visszaszólított az életbe. Ha visszaszólított, meggyőződésem, hogy feladatot is adott nekem, amit mind a mai napig kutatok, és szívből reménykedem, hogy képes leszek meglátni Isten útmutatását.”

Gyakran firtatjuk embertársaink mentális betegségének okait, ítélkezünk, megmondjuk a tutit, vagy éppen kétélű fegyverként forgatjuk (ki) a Biblia üzenetét. Ehelyett inkább lépjünk a szükséget szenvedők mellé! A változás itt kezdődik.