„Különös, hogy Isten a gyermekei életét sokféleképpen készíti elő. De soha nem az elhívott tesz szívességet azzal, hogy az Úr rendelkezésére áll, hanem számára rendkívüli ajándék az, hogy használja őt az Úr."
Végh Tamás
Hogyan kezeljük a krízist?
Sosem látott kihívások elé állította a lelkészeket a koronavírus-járvány. A krízis átgondolására késztet a lelkigondozói munkával, az igehirdetéssel, a hittanoktatással és a gyászfeldolgozással kapcsolatban is. Az egy évvel ezelőtt indult poszt-COVID-műhely előadói kétnapos konferencián osztanák meg tudásukat és tapasztalataikat.
A koronavírus-fertőzésen átesettek legalább egyharmada érintett a poszt-COVID-szindrómában, abban a pszichés és neurológiai tünetegyüttesben, amelynek többek között alvászavar, poszttraumásstressz-szindróma vagy a betegség átadása miatti bűntudat is része lehet. A mentális betegségekkel foglalkozó szakemberek számos érintettet kezelnek már, velük jó eséllyel a lelkészek is találkozni fognak a gyülekezetekben. A járvány okozta elhúzódó krízisre újabbak rétegződtek, köztük az ukrajnai háború, amely sokakat újból megrendített biztonságérzetében. Lelkigondozói beszélgetésekre, csoportdinamikai átrendeződésekre és saját traumáik kezelésére is fel kellett készülniük a szolgálattevőknek – mutatott rá Thoma László református lelkipásztor, az online poszt-COVID-műhely elindítója.
A lelkészek heti egyszeri virtuális találkozóit a koronavírus-járvány harmadik hullámában kezdték, azzal a céllal, hogy sorstársi közösségben megoszthassák egymással egyéni és szakmai tapasztalataikat, kérdéseiket. A lelkigondozással, a gyászfeldolgozással, a hittanoktatással és az online igehirdetéssel is foglalkozó műhely egy éven át jelentett megtartó közösséget a lelkipásztoroknak. Itt megoszthatták egymással nehézségeiket, tapasztalataikat, jó gyakorlataikat. Amellett, hogy tanulhattak egymástól, testvéri kapcsolatokra is szert tettek. Volt olyan műhelyfoglalkozás, amelybe csaknem hetven lelkész kapcsolódott be.
„Lelkészként az a dilemmánk, hogy mindenhez értenünk kellene, ugyanakkor mi magunk is új utakat kellett, hogy keressünk ebben a sosem látott krízishelyzetben. Ráadásul több lelkész maga is személyes krízist élt meg: vagy azért, mert átesett a betegségen, és küzd annak utólagos szövődményeivel, vagy azért, mert elveszített valakit, netán ő maga került életveszélyes állapotba. Beszéltem olyan lelkésztársammal is, akinek sokan meghaltak a környezetében, és ez aktiválta a saját gyászát: évekkel ezelőtt elveszítette egy közeli hozzátartozóját, ezért a járvány idején nehezen temetett. Mások a bezártságot viselték nehezen, különösen, mert úgy érezték, hogy mindaz, amit felépítettek, szétzilálódott” – sorolta a lelkész.
Noha a köztudatban mintha már túllennénk a járványon, az még nem feltétlenül tekinthető lezártnak. „A konferencia célja a személyes kapcsolódás és az elmúlt két év tapasztalatainak összegzése, reflektálás a bekövetkezett változásokra. Szeretnénk ránézni arra, mi változott körülöttünk, miben hív változásra bennünket Isten.”
A poszt-Covid-műhely előadói május 13-án, pénteken és május 14-én szombaton tartják meg előadásaikat a gazdagréti református gyülekezetben (1118 Bp., Rétköz utca 41). Emellett kiscsoportos munkákra, helyzetgyakorlatokra, esetmegbeszélésekre, lelki közösségre számíthatnak a résztvevők. A szervezők lelkészeket, gyülekezeti munkatársakat, hittanoktatókat, presbitereket is várnak. A részvétel ingyenes, a helyszínen adományokat elfogadnak a szervezés költségeire.
A konferenciára itt lehet jelentkezni.
Kép: Bazánth Ivola/ reformatus.hu