Templomuk felszentelésének 240. évfordulójáról emlékeztek meg 2025. szeptember 14-én a verőcei reformátusok és vendégeik. Az egész napos ünnepség délelőtt istentisztelettel kezdődött, közös ebéddel folytatódott, majd délután további programokon vehettek részt mindazok, akiket nem riasztott vissza az esős idő. A tíz év híján negyed évezredes templomépület történetéről a tervek szerint hamarosan önálló kötet jelenik meg Szabó Károly verőcei presbiter áldozatos munkájának köszönhetően, aki a jubileumi ünnepség kezdeményezője is volt. Az általa összeszedett helytörténet érdekeségekből is elhangzott néhány részlet a délelőtti istentiszteleten, ahol a beszédekben többen is kiemelték: elődjeik nem csupán falakat hagytak rájuk örökségül.



A hálás szív bátorítása
Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Nyilas Zoltán északpesti esperes végezte A kolosséiakhoz írt levél 2. fejezetének első két verse alapján: „Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.” Az esperes felidézte, hogy idén március közepén elutaztak Kis-Ázsiába és jártak Kolossé környékén is, amelyet földrengés pusztított el az első században. Nem tudunk sokat erről a településről, csak annyit, hogy egy folyó mellett állt. Nyilas Zoltán kifejtette, hogy az ottaniak meghallották Isten hangját, akárcsak 240 évvel ezelőtt a verőceiek.

Verőcén kiálltak mindazért, amire Isten bátorította és buzdította őket. A környékbeli reformátusok is segítették őket ebben, mégis hihetetlen csoda, hogy három hónap alatt megépült ez a templom. A gyülekezetet utána évszázadokon át megtartotta és megőrizte az Isten, hogy az emberek megtudják, mit jelent Krisztus szabadsága az életükben. „Isten hálaadásra emeli a szívünket és bátorít az örökségre, amelyet Tőle kaptunk, és arra, hogy a Krisztus felé vezető úton járjunk. Ha hálás a szívünk, akkor jó helyen vagyunk, és bármilyen nehézség is van a szívünkben, nem keseredünk meg. Nagyon sok elégedetlen ember van a világban, de Isten arra bátorít minket, hogy a bánatos szívet hálás szívre cseréljük, ebben erősít minket a felolvasott ige.”



Az esperes kiemelte: a hálás szív egymáshoz köt bennünket, így leszünk szeretetben összekapcsolva. Ez a szeretet elsősorban tett, történés, áldozatvállalás – ezek erősítenek meg minket. „Az a szív, amely meglátta, Isten milyen áldozatot hozott Jézus Krisztusban, nem csak ünnepekkor hálás, mert hálája a mindennapok jellemzője. Hagyjátok, hogy a hála irányítsa életeteket, legyen mindennapjaitok része!” Az igehirdető arról is beszélt, hogy a meggyökerezett életet a hálás szív teszi stabillá és gyümölcstermővé. „A meggyökerezett ember hálás a hajlékért, de tudja, hogy Isten valójában a hívő szívben lakik, a templom falain kívül is van hatása. A megáradt folyó kilép a medréből és a hálás szív is ilyen: kiárad belőle a hálaadás, hogy jusson másnak is mindabból, amit Isten adott.”

Évszázadok öröksége
A templom történetét Szabó Károly kutatásainak és készülő könyvének felhasználásával Csorba László presbiter foglalta össze. Kiemelte: 1552-ben a katolikus püspökségek nem tartottak számon verőcei egyháztagokat, de helyi adófizetők mégis nyilván voltak tartva, ebből pedig az valószínűsíthető, hogy ők protestánsok lehettek. A török elleni harcok romossá tették a települést, de 1700-ból ránk maradt olyan feljegyzés, amely szerint a gyülekezet a település mélyén húzódó barlangrendszerben tartotta az istentiszteleteket. Az ellenreformáció alatt épült itt egy imaház, de azt 1772-ben elvették tőlük. A Türelmi Rendelet után vált lehetővé a református templom építése: 1785. május 2-án tették le az alapkövét és augusztus 14-én már fel is szentelhették.



Mivel református templomnak akkor nem épülhetett tornya, egy fa harangláb állt mellette. 1802-ben építették hozzá a templomtornyot, amelyben az elmúlt 240 évben többször is kellett harangot cserélni. A második világháború megkímélte a templomot, az utána következő évtizedek azonban szükségessé tették, hogy Hegedűs Loránt püspöksége alatt megkezdődjön a felújítása. A 2010-es években több felújítási hullámra is sor került, amelyek nemcsak a templomot, de a mellette lévő épületeket és a templomkertet is érintették. A munkálatokból a gyülekezeti tagok is kivették a részüket, ezzel is méltó örököseivé válva azoknak az elődöknek, akik barlangban tartottak istentiszteletet. Csorba László presbiter mindannyiuknak köszönetet mondott, hozzátéve: elsősorban Isten kegyelméért hálásak.



Megőrizni és továbbadni
Mivel 1785-ben a templomszentelő istentiszteleten Losonc első prédikátora, Széplaki Pál hirdetett igét, a jubileumi ünnepségen Miklós István, a jelenlegi losonci lelkész nyitotta a köszöntők sorát. Beszélt a templom fontosságáról, csendességéről és szentségéről, a zsoltárok mellett Jékely Zoltán és Lackfi János verseiből is idézve, és arra hívta fel a verőceiek figyelmét, hogy a templom isteni csoda, amelyhez örökségként kell ragaszkodnunk, hogy másokra is az evangéliumi öröm áradjon belőlünk.



Nyilas Zoltán esperes a pomázi és csobánkai testvérgyülekezetek nevében is köszöntötte az ünneplő egyházközséget.

Márkus Gábor nyugalmazott lelkész, Verőce korábbi pásztora köszöntőjében kifejtette: hálás érte, hogy Isten megengedte itteni szolgálatát. „Ez a 240 év rámutat az örökkévaló világra. Az örökkévaló világ dolgait szolgálhatjuk és ez hatalmas ajándék. A hívő ember minden egyes jócselekedete az Isten országának erősítését szolgálja. Ez az ember életének legnagyobb lehetősége” – fogalmazott.



Fónagy Miklós nyugalmazott északpesti esperes megköszönte a verőceieknek, hogy nyugdíjba vonulása után a településen találhattak otthonra feleségével. „A templom funkciója nem több, mint a képkereteké. A tartalom a lényeg, ezzel kell megtöltenetek!” – hívta fel az egybegyűltek figyelmét.



Ladányi Károly korábbi gyülekezeti főgondnok is köszöntőt mondott. Isten kétszer hozta őt vissza halálközeli élményből, és nagyon hálás mindazoknak, akik imádkoztak érte.



„Köszönjük elődjeink hűségét és munkáját, és dicsérjük Istent. Kérjük, hogy ez a templom az utánunk következő nemzedéknek is szeretetteli lelki otthona legyen!” – fogalmazott Fuchs Bence jelenlegi gyülekezeti főgondnok.



Nagy Zsuzsanna, a gyülekezet által fenntartott Géza Fejedelem Általános Iskola főigazgatója kiemelte: a templom közösségi, hitbeli és lelki összefogásra is emlékeztet. „Elődjeink hite, áldozatkészsége példaértékű és irányt mutat számunkra. Ami ezekre épül, az megmarad, és a mi feladatunk ezt megőrizni és továbbadni. Egyedül Istené a dicsőség!”



Grauszmann György verőcei polgármester azt emelte ki köszöntőjében, hogy a templom imádságból is épült, az elmúlt 240 alatt pedig rengeteg további ima, ének, fohász hangzott el falai között. A gyülekezetnek van múltja, jelenje és felelősségteljes jövője a településen, ezért az évforduló nemcsak visszatekintés, de előretekintés is.



Rétvári Bence államtitkár, miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő levélben küldte el jókívánságait a gyülekezetnek. Kifejtette: a templom évszázadok óta a hit, a közösség és a megmaradás jelképe, története ma is példát ad mindannyiunknak. Köszönetét fejezte ki azoknak, akik ma is őrzik és építik ezt a 240 éves örökséget.

A tahitótfalusi reformátusok is levélben üdvözölték verőcei testvéreiket. Az ő elődjeik 240 évvel ezelőtt anyagilag támogatták a templomépítést, most pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy Isten tette eredményessé erőfeszítéseiket és ugyanígy teszi közöttünk eredményessé az evangélium hirdetését is.



Böttger Antal verőcei lelkipásztor elsőként Szabó Károly presbiternek köszönte meg a gyülekezettörténeti munkásságát és azt, hogy szorgalmazta ezt az ünnepséget. „Hálás a szívem mindenért. Nagyon sok ember nagyon sokat dolgozik a gyülekezetben, ezt nagyon köszönöm, és azt kívánom, hogy ezáltal Isten gazdagítsa életeteket!” – fordult ezután a gyülekezet egészéhez.



A finom ebéd után a délután folyamán folytatódtak az ünnepi programok. További köszöntések és hálaadások hangzottak el szóban, énekben és zenével, emellett gazdag programkínálat várta a kicsiket és nagyokat, fiatalokat és időseket.




Barna Bálint
Képek: Vargosz