„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
Maradjon meg az első szeretet!
Beiktatták tisztségébe a zámolyi reformátusok lelkipásztorát, Gunyits Ottó Károlyt.
„Olyan jó, hogy végre orgona szól a templomban! Nagyszerű, hogy ilyen sokan jöttek el – inkább állok, csak jöjjenek!” – az ünnepi istentisztelet egyik résztvevőjének mondatai remekül jellemezték, mit jelentett a lelkészbeiktatás a zámolyiak számára. Rég lehetett, amikor ennyi ember zsúfolódott be a majd 240 éves református templom falai közé: nem csak a padsorokban, de azok mellett is többen állva kísérték figyelemmel lelkipásztoruk, a faluban 2021 augusztusa óta szolgáló Gunyits Ottó Károly beiktatását 2024. május 12-én vasárnap. Közeli és távoli rokonok, falubeliek, elszármazottak mind egyként adtak hálát azért, hogy pásztorukat közéjük küldte Isten.
Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a Jelenések könyve 2. részének 1-7. verse alapján szintén a küldöttek jelenlétét hangsúlyozta igehirdetésében: „Az efézusi gyülekezetnek volt angyala, és ilyen angyala van a zámolyi gyülekezetnek is. Ezért az, ami velünk történik, az tudott Isten előtt, és azt, amit Isten gondol rólunk, mi is tudhatjuk. A lelkipásztorok olyanok, mint a postások: hozzák és viszik az üzeneteket Isten és emberek között. Az a feladatunk, hogy ne zárjuk el ennek az útját.”
Az igehirdető kiemelte: az állhatatosság, azaz az alul maradni tudás képessége fontos erénye egy lelkipásztornak. „Harcolni kell, mert harc folyik értünk, de közben nem tagadhatjuk meg magunkat. A harc közben elmúlik az első szeretet, s miközben az igazságért küzdünk, elfeledkezünk embertársunkról, akit ránk bíztak. Pál is azt írja, hogy az igazságért nem lehet szeretet nélkül harcolni.” A püspök a felolvasott igeszakasz utolsó mondatával bátorította Gunyits Ottó Károlyt: „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.” (Jelenések könyve 2. rész 7. vers)
Az igehirdetést követően a beiktatás szolgálatát Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese végezte. „Gyakran mondják, hogy haladnunk kellene a korral, ezért a hipersebességű WiFi kódját vagy az egyházmegyei felhő belépési adatait kellene átadnom a templom kulcsa és az egyházközség pecsétje helyett. De hiszek abban, amit ez a két tárgy szimbolizál. A templom évszázadok óta áll az idők viharai között is. Amikor megsérült egy háborúban, a közösség elsőként sietett azt helyreállítani. Az emberek a megépülése óta Krisztusra találtak falai között. Egy templomot csak belülről lehet elpusztítani: ha az ide járók elfelejtik, mi az első szeretet. A pecsétet sokszor gyűlöljük, mert az adminisztráció jut róla eszünkbe. Az embereken már ott van a pecsét, legyen ott a dokumentumokon is.”
A Vértesaljai Református Egyházmegye lelkészi közössége és Mórocz Tamás zámolyi katolikus plébános áldásmondása után az ünnepi istentisztelet meghívott vendégeinek köszöntőire került sor. Gulyás Gergely miniszter dédapja, Gulyás Kornél negyven évig volt a zámolyi reformátusok lelkésze a 20. század első felében, aki szolgálata alatt új életet lehelt a közösségbe.
„A gyülekezet azért maradt meg, mert nagy elődök végezték itt a szolgálatot, az emberek pedig hétről hétre megtöltötték a templomot. Kívánom, hogy a most beiktatott lelkipásztor is folytassa ezt a munkát, abban bízva, hogy évszázadok múlva is lesznek itt keresztyén, református közösségek” – fogalmazott Magyarország Kormányának miniszterelnökséget vezető minisztere.
Kertész Péter 1985-től tíz éven keresztül szolgált feleségével Zámolyon, ünnepi gondolataiban örömmel nyugtázta, hogy fáradozásaik nem voltak hiábavalóak az Úrban. A lelkipásztor felidézte a gyülekezet akkori gondnokának történetét, aki a II. világháború alatt orosz fogságba került, ahol mindennap a szabadulásért fohászkodott. Később az egyházközségben zajló munkák vezetője, és hittel élő, rendszeres bibliaolvasó gyülekezeti tag lett.
„Sokak nevét fel lehetne itt sorolni, akiknek ma a gyerekei, unokái szolgálnak itt vagy más közösségekben. Ha maradandó áldásokat akarunk, Jézus Krisztust kell a középpontba állítanunk, akiből új élet származik. Kívánom, hogy Zámolyon is minél többen ismerjék meg a Szabadítót!”
Komlósi Péter, a Délpesti Református Egyházmegye nyugalmazott esperese volt az a lelkipásztor, akinél Gunyits Ottó Károly konfirmált lelki alma materében, a ráckevei gyülekezetben. Az esperes hálát adott Ottó édesanyjáért, Hegedűs Margitért, aki lelkes látogatója lett az ifjúsági óráknak a hetvenes évek közepétől, majd a gyülekezet szolgáló tagjává vált.
„Ottóra úgy tekintünk, mint a hűséges szülők szolgálatra elhívott gyermekére. Azt kérem tőled, nagyon szeresd a gyülekezetet, a zámolyi embereket. Hiszen az evangélium aranyaromája úgy érkezik meg azonnal, ha azt a szeretet ezüsttálcáján kínálják a gyülekezet igehallgatói részére. A gyülekezettől azt kérem, ugyanígy szeresse és becsülje meg lelkipásztorát. Adjatok hálát életéért és szolgálatáért, hogy a tiétek, és itt van közöttetek!”
Zámoly község polgármestere, Sallai Mihály azt kívánta a frissen beiktatott lelkipásztornak, hogy ne kelljen átélnie olyan történelmi viharokat, mint két elődjének, Gulyás Kornélnak és Bíró Ernőnek.
„A harcaid ne legyenek nagyobbak, mint a nemrég reformátussá vált iskola udvarán játszó gyerekek vitái! Ottó Zámolyra érkezésével 2400 embernek lett pásztora, barátja, Ottó bácsija. Kérem a jóságos Istent, hogy téged is legalább négy évtizedig őrizzen meg közöttünk!” – mondta a polgármester, aki egy házi áldást ajándékozott a lelkipásztornak.
A köszöntések után Gunyits Ottó Károly hálát adott a zámolyiak közösségéért, a gyülekezetért és az együtt ünneplésért. „Jó tudni, hogy nem velünk kezdődött a gyülekezet története, és ha Isten is úgy akarja, nem is velünk fog végződni. Más ültette a magokat itt és más öntözött, ennek aratjuk most a gyümölcseit, miközben mi is magokat vetünk. Konfirmációi igém – ’Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok és mindenért hálát adjatok’ (Thesszalonikaiakhoz írt első levél 5. rész 16-18. vers) – kapcsán még nem értettem, miért ezt kaptam, de később világossá vált számomra.”
Szavai után a – tavaly a gyülekezet fenntartásába került – Zámolyi Csanádi Imre Református Általános Iskola két képviselője egy gránátalmafa-csemetét ajándékozott a lelkipásztornak, melynek gyümölcse a Bibliában az ígéret földjének hírnöke.
„Azt kívánjuk, hogy ahogyan ez a fa, úgy a gyülekezet is így növekedjen” – mondta Jankyné Kővári Csilla intézményvezető.
Az ünnepi istentiszteletet az iskola diákjaiból álló kórus és a gyülekezet Zámolyi Zengedezők Református Kórusának dalai színesítették, melynek végén Fórizs István gondnok számolt be a gyülekezetben zajló közelmúltbeli rekonstrukciókról. Megújult a parókia és a gyülekezeti ház is, a templom tornya és kapuja is új külsőt kapott. Hosszú évtizedek, egészen a II. világháború óta először töltötte meg az épületet orgonaszó Erdős Gábor jóvoltából. A hangszer egészen a közelmúltig a pilisi gyülekezeti dicsőítést gazdagította.
A lelkészbeiktató és hálaadó istentisztelet Balog Zoltán püspök áldásmondásával zárult, melyet követően a gyülekezet közössége szeretetvendégségre vonult át a szomszédos iskola udvarára.
Fotók: Füle Tamás