Boldogan élni, amíg meg nem halunk – nem csak mesei fordulat. Minden ember vágyik a boldogságra, de legalábbis szeretne happy enddel végződő történet részesévé válni. A boldog élet reményében zajló felszabadítási törekvés áll az LMBT-mozgalom hátterében is.

Az egyház eközben aggódva figyeli az utat, amit a történet szereplői bejárnak, és azt is, mit adnak fel közben. Jutalmuk nemhogy elmarad, de felemésztik őket a szerzett kiváltságok, sokszor már a vágyott cél elérése előtt.

A keresztyénség azt vallja, hogy a boldogság nem elérhető cél, hanem ajándék. Olyan történetben adatik, amelynek valójában nem mi vagyunk a főszereplője, de mindannyiunk szabadítástörténete lehet.

Krisztus egyháza egy elvarázsolt világ felébresztett szereplője. Nem önmagáért való, ezért nem is lehet felsőbbrendű, de fontos szereplő, mivel rábízatott, hogy elbeszélje a többieknek, mi történik. A megfelelő történetet elmesélve ugyanis mások életében is megtörhet a varázs. A történet főhőse Krisztus, az ő célja pedig az emberek megváltása és a világ helyreállítása – ez az, ami a benne élőknek boldogságot szerez.

Mindez nem mese – az egyházban többek között ezért érezzük a késztetést, hogy szeretetben képviseljük az igazságot. Ezért találkoztak nemrégiben református lelkipásztorok az egyház zsinati székházában tartott KÉSZ Egészség konzultáción. A műhelymunkán a védtelen szereplőkről is szó esett, ahogy arról is, miként érdemes elmondani a megváltás történetét.

Érzékenyítés az egyházban
Az 1960-as években egyetemi berkekből indult genderelmélet ma már nemcsak az oktatásban, a tudományban, az interneten, de nemzetközi és civil szervezetekben, különböző nagyvállalatokban, a médiában, sőt, számos nyugati egyháztestben is jelen van. Schittl Eszter szociálpolitikus, a Magyarországon 100 ezer tagot számláló élet- és családvédő online közösség, a CitizenGO munkatársa az LMBT-mozgalom hazai és nemzetközi céljairól és eredményeiről szóló előadásában arról beszélt, hogy az egyház LMBT-baráttá formálása is szerepel a gendermozgalom célkitűzései között. Előfordul, hogy jószándékúnak tűnő együttműködésekkel szereznek észrevétlenül is egyházi referenciát különböző szervezetek – számolt be, de különösen nyugati példákon látszik, hogy gyakran az egyház önként adja fel saját tanítását.

Mi árthat a gyerekeknek?
Amellett, hogy az érzékenyítés hat a jóérzésű emberekre, a lefogékonyabb korban a leghatékonyabb – ezzel a tudással a gendermozgalom is él. „A Disney elöl jár az érzékenyítésben: a rajzfilmjelenetek hátterében megjelenő mellékszereplők között egyre több az azonos nemű szerelmespár” – hangzott el az előadásban. Hazánkban nemrégiben a Meseország mindenkié című meséskötet megjelenése kavart nagy port. Schittl Eszter rávilágított: ami igazán aggasztó, hogy óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak szóló foglalkozástervezeteket is mellékeltek a könyvhöz. Ez összhangban lehetett azzal a felhívással, ami a mesekönyv megjelenése előtt egy hónappal már olvasható volt az egyik politikai párt honlapján, miszerint az LMBTQ-t reprezentálni lehetne a magyar óvodákban és az iskolákban is – vélekedett.

Miért jelent ez gondot? – kérdezhetnénk. Az UNESCO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 9, illetve már 5 éves korú gyermekek esetében is ajánlja a pedagógusok számára, hogy különböztessék meg a biológiai és a társadalmi nemet. Csakhogy épp ez az az időszak, amikor szakemberek szerint meg kell erősíteni a gyerekeket nemi identitásukban, ennek elmaradása ugyanis súlyos személyiségzavarokhoz vezethet. Amellett, hogy ezeknek a nemzetközi szervezeteknek az ajánlásai figyelmen kívül hagyják a széles körű szakmai konszenzust, a szándék végrehajtása is kétséges. „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint a szülőknek joguk van tiltakozni az ilyen óvodai vagy iskolai nevelés ellen, több országban mégsem vehetik ki ezekről az órákról a gyermekeiket. Ez valójában jogsértő.”

Mit tehetnek a szülők?
Az igazolt forrásokból származó informálódás tétje, hogy a következő generáció biztonságban nőhessen fel – ezt már Szarka Miklós református lelkész, pár- és családterapeuta, pasztorálpszichológus mondta. Szerinte a szülők érzelemgazdagon és hitelesen megélt férfi-nő, valamint férj-feleség szerepe döntő a gyermekük nemi identitásának egészséges kialakulása szempontjából. A szülőknek tehát elsősorban önmagukon és a házasságukon kell elkezdeniük dolgozni, ha jót akarnak gyermekeiknek.

A gyermeknevelésben ezen kívül pótolhatatlanok az olyan visszajelzések, mint az, hogy „milyen ügyes kisfiú, vagy milyen ügyes kislány vagy” – tette hozzá a szakember. „Ennek elmaradása, csakúgy, mint a szóbeli vagy fizikai bántalmazás, az érzelmi ridegen tartás, a szülő távolléte vagy az, hogy más neműnek várták a gyermeket, bizonytalanságot kelthet a gyermekben a nemi identitás kialakulása idején.”

Oszlassunk el néhány téves mítoszt!
Szarka Miklós négy mítoszt oszlatott el előadásában. Szerinte nem igaz, hogy a homoszexualitás bizonyítottan veleszületett adottság, hogy a homoszexualitás és a heteroszexualitás egyformán szolgálná a testi-lelki egészséget, hogy aki vonzódást érez vele azonos nemű iránt, vagy azt terjesztik róla, az homoszexuális, és végül azt is cáfolta, hogy a homoszexuális orientáltság ne változhatna heteroszexuális orientáltsággá. „Noha hosszú az út – akár 2-4 évig is tarthat az önként vállalt terápia –, de a mély vágy a reintegráció irányába 20-30 százalékos eséllyel megszületik nagyrészt attól függően, milyen régóta rögzült valakiben a homoszexuális vágy reprezentációja.” Ez az arány épp akkora esélyt jelent, mint amekkora az alkoholelvonó terápia sikerességi rátája – érvelt.

Ha zavarban volnánk: 4 T
Bármilyen okból alakulhatott is ki zavar a nemi identitásban vagy a szexuális orientációban, a segítségért hozzánk forduló, krízisben lévő embernek – sokszor fiatalnak – nem vitapartnerre van szüksége, és az sem segít, ha bűnnek minősítjük a vágyait – hangsúlyozta a szakember, aki ehelyett a 4 T módszerét javasolja. „Ha egy gyermek a kételyeivel segítségért fordul hozzánk, vagy egy szülő az aggodalmaival megkeres bennünket, esetleg látjuk, hogy a közvetlen környezetünkben egy kamasz furcsán viselkedik, és megszólít bennünket, türelmesen hallgassuk meg. Másodszor: titkával együtt fogadjuk be. Ezekben a pillanatokban nincs helye az erkölcsi ítélettételnek, azt a krízisben lévővel szemben nem alkalmazhatjuk – mint ahogy a mentőorvos sem kéri számon a sérültet, hogy miért ivott, hanem az azonnali ellátásával van elfoglalva. Az apologetikai vitának is van helye, de máshol. Harmadszor: tartsuk meg a másik titkát, e nélkül ne várjuk, hogy megbízzon bennünk, negyedszer: kompetenciahatárainkat felismerve segítsük tanácsadóhoz, szakemberhez.”

Az egyház alapvonása a szentség
Ahogy arra a pasztorálpszichológus is utalt, az LMBTQ mozaikszó nemcsak eltérő szexuális orientációjú emberekhez, de a gendermozgalom alapvetéseihez is köthető. Mit kezdünk ezekkel? Más példáktól eltérően egyházon belül nem engedhetjük meg magunknak, hogy osztozzunk a mozgalom által vallott nézetekben. Az egyházban ugyanis mindez nem csupán etikai kérdés – mutatott rá előadásában Sándor Balázs református lelkész. „Ami a szentség ellen tör, az eleve nem is lehet az egyházzal azonos” – fogalmazott. A szentség, a tisztaság fogalmát bibliai alapokon kell újra megértenünk, mert ezek ma már az egyházban sem feltétlenül evidenciák. A lelkész hangsúlyozta: az egyház nem lehet hitvalló, ha nem hiteles a saját életében. Ebben az értelemben a rábízott igazság megmásításával szemben nem lehet toleráns. Ez azonban nem jelent egyet azzal, hogy erkölcstelen volna.

Fel kell zárkóznunk
Narratívaháború zajlik, az általunk ismert világ a szemünk előtt omlik össze, és folyamatosan pozíciókat vesztünk – sorolta Horváth Gergely rádiós műsorvezető. „Posztkeresztény korban élünk. Ami eddig természetes volt: hogy van Isten, van jó és rossz, és a közös erkölcsi alap, amin állunk, megkérdőjelezhetetlen – ma már nincs. Ráadásul, az LMBT évtizedek óta kiérlelt gondolati eszköztárral rendelkezik, miközben mi még lábalunk ki a kánaáni nyelvhasználatból.” Az egyháznak kidolgozott, átfogó és összehangolt kommunikációs stratégiát kell alkotnia – tette hozzá. „Nehéz terepen kell küzdelmet folytatnunk, mert az egy igazság áll szemben a végtelen belső igazságok rendszerével. Azt éljük meg, hogy keresztyén tanainkat gyűlöletbeszédnek vélik zsidó–keresztyén kultúránkban. De nem érdemes suttogva hirdetni az Isten Igéjét. Még ha így tennénk sem maradnánk érintetlenek ebben a korban: mindenképp konfrontálódni fogunk a korszellemmel.”

Hogyan kommunikáljunk?
„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” – idézte a Szentírást az előadó. „Ahhoz, hogy Jézusra tudjunk mutatni, olyan állapotba kell kerülnünk, hogy hiteles legyen a szavunk. Amit az LMBTQ-emberek keresnek, abban eligazítást tudunk nyújtani – feltéve, ha a keresésüket át tudjuk emelni egy happy enddel végződő történetbe.” A kommunikációs szakember végül néhány konkrét tanácsot is adott: „Mielőtt megszólalunk, vizsgáljuk meg, mi magunk hogyan élünk! Ne mutassunk idealizált képet, de legyünk hitelesek – ebbe belefér, hogy beszélünk a nehézségeinkről is. Hallgassuk meg a másikat! Ne ítélkezzünk! Ne beszéljünk indulatból! Találjuk meg azt a közlésmódot, amit a másik be tud fogadni! Figyeljünk rá, és kérdezzünk tőle! Minél jobban megismerjük őt, annál inkább tudjuk majd szeretni. Legyünk türelmesek, kísérjük a másikat, maradjunk vele kapcsolatban!” A sikerélményt számunkra az a néhány ember jelenti majd, akik végül eljutnak Isten Igéjéhez – zárta gondolatait. „Ha nem tárjuk eléjük az igazságot mi, akiknek ez a feladatunk, akkor ők kerülnek sokkal nehezebb helyzetbe.” El kell végeznünk a ránk bízott munkát – nem csak magunkért, másokért is.

Képek: Sándor Panna

A KÉSZ Egészség konzultáció előadásainak felvételét ide kattintva kérheti el. 

A KÉSZ Egészség konzultációt az Alapjogokért Központ könyvadománnyal támogatta.