Nemcsak Pócsmegyer és Leányfalu, nemcsak az északpesti egyházmegye és Dunamellék, hanem Sárospatak és Beregszász számára is nagy ünnep volt 2024. október 19-én a pócsmegyeri református templomban Kocsis Sándor lelkipásztor beiktatása. A kárpátaljai lelkész és felesége, a szintén kárpátaljai Kocsis-Halász Teodóra még nincs egy éve, hogy elkezdte a szolgálatot a Pócsmegyer-Leányfalui Református Társegyházközségben, de már megtapasztalhatta, hogy milyen nagy szeretettel fordul feléjük mind a két település református közössége. A Sárospatakon tanult fiatal lelkész házaspár Kovách Tamás lelkipásztor szolgálati helyére érkezett, aki huszonhét évig vezette a társegyházközséget és idén szeptemberben iktatták be a Budapest–Pozsonyi úti Református Egyházközség élére.



Szolgáló közösségben
A Beregszászon született Kocsis Sándor szívében már tízévesen megszületett az elhívás a lelkészi pályára. „Mindig is éreztem hívást arra, hogy szolgáljak, és amikor erre lehetőség adódott, bekapcsolódtam az ifjúsági munkába a gyülekezetben és a Sámuel Alapítvány gyermekotthonaiban. Eközben még inkább megerősödött bennem az, hogy helyemen vagyok. Felnéztem beregszászi lelkipásztoraimra és a főgondnok úrra, akiknek a szolgálata példaértékű volt számomra” – idézte fel portálunknak a lelkész.

Sárospatakon végezte el a teológiát. Sokat kapott tanáraitól, akik közül kiemelte Enghy Sándor rektort. Vele máig jó kapcsolatban van. „Megtanította, hogy szeretetteljesen forduljak mindenki felé és mindenkiben vegyem észre az értéket.” A fiatal teológusok között előbb diákvezető segédlelkészként, később beosztott lelkészként szolgált. „Ott tanultam meg, hogyan tudjak rövid igei üzenetekkel megerősíteni, bátorítani másokat. Azóta is tapasztalom, milyen fontos ez az ifjúságnak.”



Ötödévesként a teológián ismerte meg későbbi feleségét, a kárpátaljai lelkészcsaládból érkezett Halász Teodórát. Együtt, már házaspárként kezdték meg közös szolgálatukat 2022 szeptemberében a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközségben, ahol Kocsis Sándor beosztott lelkész lett. „Nagy öröm volt számomra az ottani idősek otthonában is szolgálni, ahol igen tartalmas beszélgetésekben volt részem az idős testvérekkel. A gyülekezetben fejlődtem az ifjúság szolgálatában is, és a feleségemmel sikeresen kialakítottunk egy jól működő munkamegosztást. Ő először exmisszus gyakornokként volt mellettem, később beosztott lelkészként, de pont azok a területek az erősségei, amelyek nekem a gyengéim, és ennek a fordítottja is igaz. Szolgálatunk így összefonódott.”

Mindig is szerettek volna kiteljesedni a gyülekezetvezetésben, ezért amikor eljutott hozzájuk a hír, hogy Pócsmegyer-Leányfalun új vezető lelkészt keresnek Kovách Tamás helyére, benyújtották a jelentkezésüket és a gyülekezet előtti bemutatkozásuk is sikeres volt. „Körülbelül fél évig vártunk, hogy eldőljön, minket választanak-e vagy más jelentkezőt. Ez a fél év teljes mértékben imádságban telt számunkra, mivel sehová máshová nem adtuk be a jelentkezésünket, csak ide, Isten kezébe helyezve a döntést. Az itteni testvérek végül mellettünk döntöttek, és 2024. január 7-én megválasztottak bennünket.”



Bár a parókia Pócsmegyeren van, a Duna túlpartján lévő Leányfalu közösségére a lelkész házaspár ugyanúgy támaszkodhat, mint a pócsmegyeriekre. A két közösség tagjai igyekeznek mindenben segíteni nekik és van bennük hajlandóság a szolgálatra. A gyermek-istentiszteletek megtartását így meg tudták oldani forgóban: minden vasárnap más testvér tartja az alkalmakat. „Bármi teendő adódik akár a parókia vagy a templom körül, jönnek és szolgálnak. Öröm látni, hogy sajátjuknak érzik az egyházközséget annyira, hogy tegyenek érte. A két település testvérei egy igazán szolgáló közösséget alkotnak. Öröm látni, hogy tenni is akarnak egymásért, és látjuk már, hogy van növekedés is a gyülekezetben.”

Az édesanyák bibliaórája korábban kéthetente volt, most már hetente, és hamarosan a férfiak számára is elindulhat egy olyan kör, ahol az ige mellett lehet elcsendesedni és megosztani egymással a mindennapi tapasztalatokat. Szeretnének egy második ifit is elindítani azok számára, akik még konfirmáció előtt állnak. Már jelentkezett is egy nőtestvérük, hogy szívesen foglalkozna velük, természetesen a lelkészekre támaszkodva. Csupa olyasmit terveznek, amire valós igény mutatkozik.



A két település református közössége a szolgálatban ugyanúgy összefonódik, mint a lelkész házaspár. Kocsis Sándor szerint mindig is nagy átjárás volt Pócsmegyer és Leányfalu között, egyes csoportalkalmakat például felváltva tartanak meg a Duna egyik és másik oldalán. „Mi is azt hangsúlyozzuk, hogy ez a két közösség egy gyülekezetként tevékenykedik, és a Duna sem tud elválasztani bennünket egymástól. Tudunk egymás dolgairól, közös alkalmakon épülünk és közös jövőt tervezünk.”

Megszólítás
A beiktató istentisztelet Nyilas Zoltán északpesti református esperes apostoli köszöntésével és imádságával kezdődött, majd Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett igét Máté evangéliuma 28. részének 5-8. versei alapján, amelyben angyal szólítja meg a Jézus sírjához érkező asszonyokat. „A napi Ige Isten valóságából jön, amelyben egyszerre van jelen a feltámadás és a kereszt üzenete, mert mindkettő jelen van  mindennapjainkban is. Az újrakezdés üzenetével bátorít, miközben meg kell állnunk a Golgotánál, Krisztus keresztje alatt, felvéve a magunk keresztjét. A feltámadás Isten valóságában él, abban határozza meg a mi létünket. Ez nem hittétel, ez megszólítás” – fogalmazott a püspök.



Balog Zoltán kiemelte: nem akarunk kitérni Isten megszólító üzenete elől, akkor sem, ha az nem mindig komfortos, mert sokszor olyan üzenetre van szükségünk, amely nyugtalanító. Az angyal felszólításában most mégis négy bátorító üzenet fogalmazódik meg: ne féljetek, feltámadott, induljatok el, mutatom az irányt. „Valójában minden keresztyén üzenet azzal kezdődik, hogy ne féljetek, és ha erre azt mondjuk, hogy mi nem is félünk, akkor nagy a baj” – tette hozzá. Ha azonban megfogalmazzunk Istennek a félelmeinkből fakadó kérdéseket, akkor már jó úton járunk. Isten a feltámadás erejével adja meg nekünk, hogy mindaz elég legyen, amelyre valóban szükségünk lesz.

A közös megszólítás mindannyiunknak szól, ahogyan az asszonyok se egyedül voltak az üres sírnál. Az angyal mindannyiunk figyelmét arra hívja fel, hogy Krisztus nem mögöttük, hanem előttük van, és mi is előrefelé haladva fogjuk megtalálni Őt, abban az életben, ami ránk vár, nem ott, ami mögöttünk van. „Lehet előttünk még bármi jó? Lehet, mert oda megy Jézus” – hívta fel a figyelmet a püspök, kiemelve, hogy Jézus szavaiban mi is egymásra találhattunk. Erre adott példát Pócsmegyer és Leányfalu református közössége, a Ravasz László Emlékház is arra a találkozásra mutat rá, amely ránk vár Krisztussal, és ebben az örökségben találkozik most össze a Dunakanyar Beregszásszal és Sárospatakkal.



Az igehirdetést követően Nyilas Zoltán északpesti esperes beiktatta a társegyházközség élére Kocsis Sándort, jelképesen átadva neki a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét. „Hirdesd az Igét, az evangéliumot, szolgáld ki a sákramentumokat, légy példája ennek a gyülekezetnek feleségeddel együtt, és szeressétek a rátok bízott nyájat. Így őrizze életetek az élő Isten!” – kért áldást a lelkész házaspárra az esperes.

A beiktatott lelkipásztorra a jelenlévő palástos lelkészek is Isten áldását kérték egy-egy igeszakasszal, végül Balog Zoltán püspök kért áldást a házaspárra.



Egy szívvel, egy lélekkel
A beiktatott lelkipásztor és felesége köszöntésére nyilvános presbiteri ülésen került sor, amelyet Szlávik Róbert leányfalui főgondnok nyitott meg, köszöntve a vendégeket.

Kajos László pócsmegyeri főgondnok köszöntőjében felidézte, hogy szinte majdnem napra pontosan 28 évvel ezelőtt volt Kovách Tamás beiktatása. „Hosszú utat jártunk be azért, hogy az új lelkészt megtaláljuk, az ország egyik végéből a másikba vándoroltunk. Az elmúlt kilenc hónap alatt megtapasztaltuk, hogy megérte a fáradozás” – fogalmazott Kajos László, azt kívánva, hogy Kocsis Sándor sok-sok évig legyen pásztoruk.



Szlávik Róbert leányfalui főgondnok szerint feszültséggel telt várakozás jellemezte a lelkészkeresés időszakát, de a döntést elkérték Istentől és bíztak a mennyei Atya vezetésében. Kiemelte, hogy lelkészházaspár érkezése óta növekedésnek indult az ifi és többen járnak istentiszteletekre.



Kovách Tamás, Pócsmegyer és Leányfalu korábbi, a Pozsonyi út jelenlegi vezető lelkésze elmondta, milyen jólesett neki, hogy a lelkészházaspár eljött a beiktatására. „Akkor azt mondtam, hogy még annál is boldogabbak legyetek itt, mint amilyenek mi voltunk. Hadd tegyem most is a hangsúlyt a boldogságotokra” – fogalmazott.



Arra kérte utódait, vigyék tovább mindazt, amit Kárpátaljától kaptak, mert mindabból boldogság fakadhat. Második tanácsként a magvetés fontosságára hívta fel a figyelmet, amely a legfontosabb küldetés, de egyben a legnagyobb boldogság is. Végül arról beszélt, hogy Isten különösképpen szereti az itt élőket, ezért a kihívások közepette is otthonra fognak találni közöttük.



Kocsis Sándor a Zsoltárok könyve 34. fejezet 9. versét választotta beiktatása alapigéjének: „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” A lelkész bizonyságtételében arról beszélt, milyen különleges dolgokra hív minket ez az ige. „Arra hív, hogy ízleljük meg és éljük meg Isten jóságát. Ahogyan az ételt is hiába látjuk vagy fogjuk a kezünkbe, amíg nem érezzük ízét, nem tudunk róla semmit, úgy Isten jóságát is így kell megtapasztalni” – vallotta. Ezután hálát adott Istennek minden áldásáért, és hitet tett amellett, hogy az Isten felé fordulás az ember egyetlen módja arra, hogy élete teljes legyen. „Együtt, egy szívvel és egy lélekkel építsük tovább a gyülekezetet!”



Ezt követően Kajos László pócsmegyeri főgondnok átadta a lelkész házaspárnak a gyülekezet ajándékait, majd a presbiteri gyűlés véget ért, és Balog Zoltán püspök kérte Isten áldását az egybegyűltekre. Az ünnepség közös ebéddel zárult.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás