Amióta a globális felemelegedésről szóló hírek elözönlötték a sajtót, az erre adott reakciók legszélesebb skálájával is szembesülhettünk. Akárhogyan viszonyulunk is e kérdéshez, és akárhogyan is kommunikálunk róla, arról mindenesetre jó nem megfeledkezni, hogy ez nem pusztán a média és a politika által dobált gumicsont. Mindettől függetlenül az ember élőhelyéről van szó, amleynek művelése és őrzése az édenkert óta feladat és felelősség. Ezt érezte már jóval a médiafelhajtás előtt is, és erre szeretne emlékeztetni a jövőben is a HolddalaNap Zenekar, amely Imádság a természetért címmel készül új lemez kiadására, azonos című koncertjüket pedig szívesen elvinnék református gyülekezetekbe is.

„Amikor a szív kiárad, olyan mélységekig és magasságokig ér el az énekelt imádság, ami úgy mozdíthat meg és késztethet cselekvésre mind egyénileg, mind közösségileg, ahogy más nem tud. Néprajzkutatóként évtizedek óta tanulmányozom a szertartások, rítusok működését. Hasonlóan más népekhez a magyar néphagyományban is sok helyreállító dal van, amelyben nemcsak ember és Isten, valamint ember és ember kapcsolata, de az ember és a természet kapcsolata is megjelenik. Nekünk, zenészeknek Isten a szívünkre és a szánkra helyezte ezeket a dalokat. A mai természetvédelemben fontos, hogy a racionális figyelemfelhívás és a cselekedetek ereje mellé a szív, a lélek készsége is megszülessen” – mondta érdeklődésünkre Gulyás Anna dalszerző-énekes.

Elképzelésük szerint a koncertet beszélgetés és imádság is követheti, de kapcsolódhat hozzá akár ismeretterjesztő előadás is, mindez pedig akár cselekvési terv kidolgozására is inspirálhatja a gyülekezet tagjait. „Olyan érzésem van, mint amikor pár száz évvel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy rabszolgája lehet egyik ember a másiknak. Milyen nehéz volt Martin Luther Kingnek vagy az apartheid ellen küzdőknek tenni valamit – az életükbe került –, de olyan evidens, hogy ezek ellen tenni kellett. Ma a természetet tartjuk sokszor ugyanígy rabszolgaként. Úgy bánunk vele, ahogyan nem szabadott akkor egy másik emberrel bánni, és most sem lenne szabad bármely másik élőlénnyel és magával a természettel sem – kegyetlenkedve, kizsákmányolva. Arra lenne most nagy szükség, hogy imakörök alakuljanak, amelyekben az ember és a természet viszonyában a Teremtőtől elkérjük a látást, a bölcsességet, az akaraterőt ahhoz, hogy úgy tudjunk gazdái lenni a teremtett világnak, ahogy azt Isten szeretné. Legyen erőnk többek között lemondani sok belénk ivódott kulturális szokásról, amellyel ártunk a környezetünknek.”

A három aranyalma
Az általa említett úgynevezett helyreállító dalok megismertetése is ezt a célt szolgálná. A gazdálkodás mellett az ünnepek is ihletői voltak ezeknek az énekeknek – meséli. „Isten, az ember és a természet hármasának mély, szoros összefűzöttsége gazdag képekben bontakozik ki a jeles napi dalanyagban. A református hagyományban ezt a dalanyagot kevésbé könnyű értelmezni, hiszen ezek a népi katolikus szertartásoknak a dalai, amelyek a sokkal ősibb és természetközelibb embernek a gondolkodásmódját tárják elénk. De ha látjuk a mögötte levő szimbólumokban, hogyan fejezi ki egy olyan dal a mindenség kapcsolathálóját, amelyben a természetbe ágyazott ember az Istennel egy kerekségben van, akkor református füllel is meg tudjuk érteni a belső mondanivalójukat.”

Egy ünnepi dalt is említ ezt példázva: „Kerekegy ég alatt kerekegy istenfa,/ kerek istenfának szép tizenkét ága,/ szép tizenkét ágán ötvenkét virága,/ ötvenkét virágán három aranyalma./ Ki ezt megtalálja, hull az áldás arra – ez egy Bag vidéki találós ének. Általában, amikor ezt a dalt énekeljük, az emberek tudják, hogy a számok az esztendőkre, a hónapokra és a hetekre utalnak, de például egy nem szakrális gondolkodású közösségben már nehezen jönnek rá az emberek, hogy mit jelent a három aranyalma. Esetleg a karácsonyra még igen, de a húsvétra és a pünkösdre már nem. Aki nem tapasztalja meg az ünnep fényét, illatát, aranyalmaszerű kerekségét a mai szekuláris társadalomban, az nem érti ezt a dalt. A találós énekben az van, hogy ki ezt megtalálja, nem pedig kitalálja, tehát a hagyományos kultúrában az ünnepnek is van magja, a közepe, de körülötte van udvara is, és ez a rákészület. Az ünnep jó íze pedig a mély kapcsolódás a fényes emeltséggel, ami a Szentlélek jelenlétével magyarázható és átélhető. A hagyományos keresztény falusi ünnepben ezt összekapcsolták a kerekegy éggel. Az egész mély szövetségben van a természettel, a teremtés növényi képeivel, gyümölcseivel – ezek fejezik ki a legbensőbb lelki gyümölcsöket is.”

A megáradó folyó
A népszokások rendszerében a hagyományos gazdálkodáshoz, a vetéshez és az aratáshoz kapcsolódik énekes imádság. „Ezekben is összefonódik az ember szakrális élete és a természet fordulatainak a rendje, amiből a kenyér és az élet származik az ember számára. Ilyen ének például az, hogy Jelenti magát Jézus, háromszor esztendőben,/ Jézus magát úgy jelentgeti már./ Először jelenti nagykarácsony napján,/ Jézus magát úgy jelentgeti már./ Másodszor jelenti hangos húsvét napján,/ Jézus magát úgy jelentgeti már./ Harmadszor jelenti piros pünkösd napján,/ Jézus magát úgy jelentgeti már./ Nagykarácsony napján nagy hóeső esett,/ Jézus magát úgy jelentgeti már./ Hangos húsvét napján Duna megáradott,/ Jézus magát úgy jelentgeti már./ Piros pünkösd napján rózsa kivirágzott,/ Jézus magát úgy jelentgeti már. Régi, hagyományos kultúrákban természeti katasztrófa idején elkezdtek azon gondolkodni, hogy mi a bűnük, a próféták pedig felemelték a szavukat, és szembesítették azzal az embereket, hogy nem Isten szerint éltek. Mi is elgondolkodhatunk: Jézus a Duna megáradásával jelenti magát, hogy is van ez? Nagykarácsony napján ma már nem esik a hó, mert úgy szétbombázta az ember a légkört. Hogy jelentgeti ki akkor magát Jézus karácsony napján? És mi az ember motivációja arra, hogy kevésbé ártson a természetnek? Egy keresztény embernek, ha ezen elgondolkodik, az Istennel való helyreállásán is el kell gondolkodnia.”

A HolddalaNap Zenekar Imádság a természetért koncertjéről és a meghívás részleteiről többet is megtudhat Gulyás Annától a holddalanap@gmail.com e-mail címen.

A dalokól ízelítőt kaphatnak november 28-án, csütörtökön este 6 órától a HolddalaNap Zenekar és a Zsongom Együttes közös zenés irodalmi kávéházában, az Adna kávézóban (1092 Budapest, Török Pál utca 6). Erről a rendezvényről itt tudhat meg többet.

Képek: HolddalaNap Zenekar