(Elhangzott 1998. november 29-én az Érd Parkvárosi Református Egyházközségben megrendezett presbiteri továbbképző csendesnapon. )
Szeretettel köszöntöm a testvéreket, s bevallom, amikor meghallottam a bevezető bejelentést, az első pillanatban kicsit megrémültem, hogy folytatnom kellene valamit, aminek az előzményeit nem ismerem. De éppen ez bátorít föl, arra, hogy bármit mondhatok, mert lehet, hogy lesz benne egység és lehet, hogy lesznek új dolgok is. A másik előzetes bejelentésem az, hogy lesz az előadásnak személyes része is, mert hiszen nem tud az ember a saját családjáról sem teljesen tárgyilagosan beszélni. Így a lelki családról, a református egyházról is nagyon nehéz volna úgy szólni, hogy kívülállóként beszélek. Nyilvánvaló, hogy mindnyájan így vagyunk ezzel.
Erre a kérdésre aligha van módom válaszolni. Talán kísérletet tehetek arra, hogy néhány gondolatban érzékeltessem azt, hogy én hogyan élem meg azt az egyházat, amelyben szolgálok. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a kérdés nem csupán az éppen megélt jelenre vonatkozik (HK 54. kérdés). Legkevésbé abban az egyházban élek, amelyről a legtöbb szót ejtünk, s amelyben a legtöbb energiánk, lelkesedésünk eltűnik valahol.
E bonyolult kérdést az adott keretekben csak nagyon vázlatosan lehet tárgyalni, s így csak néhány alapvetőnek tűnő összefüggésre szeretnék utalni. A protestantizmus olyan vallási, hitbeli megújulási mozgalom, volt, amelynek bibliai ihletettsége és spirituális tartalmai alapvetően nem vették figyelembe a korábban fennálló politikai, hatalmi „szükségszerűségeket", s így a régi egyháznak a szellemi élet minden területét ellenőrizni akaró elveit is mellőzte. A reformáció a maga hitbeli, spirituális céljai mellett, amelyet a feltétlen isteni szuverenitásból „vezetett le", a nem közvetlenül teológiai-hitbeli szellemi szférák szabadságát tartotta jónak (a „szabad vizsgálódás"-elve) Ezért is abszurd a régi klisé a „művészetellenes" kálvinizmusról, a képromboló „barbárokról". A németalföldi, zömmel református festészet virágzása - s más „eretnekek" e területen nyújtott teljesítményei - egyértelműen másról vallanak: a kálvinisták csak a „szakrális térben" nem tűrték a festészetet és a szobrászatot, azon kívül azonban nem volt ellenük sem kifogás. Ahogyan mindenféle tudomány is szabadon tenyészhetett akkor, ha határait illetéktelenül nem átlépve - tehát nem a „végső kérdések megoldásáról" emberileg spekulálva - a teológia illetékességeit nem tagadva működött.
„A nemzet egyaránt gyökerezik a múltban és a jelenben" - írta levelébenSólyom László köztársasági elnök a Magyar Református Egyház által kezdeményezett Alkotmányozó Zsinat és Hálaadó Ünnep alkalmából.
"Akiknek közös a hitük, a hitvallásuk, együtt rezdül a lelkük egy-egy felhangzó énekre, egy-egy mondatról ugyanaz jut eszükbe, azokat mesterségesen ne lehessen szétszakítani!"
Történelme folyamán másodszor jön létre az egységes Magyar Református Egyház a pénteki debreceni alkotmányozó zsinattal - hangsúlyozta Horváth Erzsébet, a Károli Gáspár Református Egyetem egyháztörténésze.
Az egyház színes bemutatkozása és az egész napos családi programok mellett az egységesülés hivatalos és szimbolikus eseményeinek is részesei lehettek az egybegyültek, akikkel együtt átélhettük, hogyan válunk tömegből gyülekezetté.
Beszámoló a debreceni eseményekről - riportok, fotók, dokumentumok.
Az Egyesült Államokban olyan köztévé, mint nálunk az m1 vagy m2 ugyan nem létezik, de van egy PBS nevű adó, ami közszolgálati feladatokat lát el, és melynek vezetői úgy gondolják, hogy az egyházi témájú műsorok sugárzása nem tartozik ezek közé.
Nem vagy egyedül címmel, hétfőtől - péntekig 15 perces áhítaton vehetünk részt reggelente 7,15-től a Budapest Televízió műsora segítségével. A Bibliaolvasó kalauz alapján (egy napos késéssel, hogy senkit ne zavarjon a minden napi Ige megértésében) gyűlhetünk össze napról napra az Ige köré az egész világon, mert interneten is fogható online az adás.
Szeretettel és izgatottan várunk hát Téged is a 2. Sófár Református Dicsőítő Iskolába, Sárospatakra, július 6-12-ig! Ha szeretnél jönni, hamar jelentkezz - a május 20-ig jelentkezők Sófár pólót kapnak ajándékba és szociális támogatást is igényelhetnek!
A családtagok mellett tisztelők, tanítványok, barátok sokasága, köztük több mint száz lelkipásztor kísérte utolsó útjára Kocsis Elemér nyugalmazott református püspököt hétfő délután a Debreceni Köztemetőben.