Az emberiséget mindig is érdekelték a mítoszok. Nemcsak az azokban feltett egyetemes kérdések, vagy az esetlegesen azokra adott válaszok miatt, hanem azért is, mert a történetmesélések olyan archetípusokat mozgatnak meg bennünk, amelyek ma is meghatároznak bennünket. Ebből a szempontból az eredeti mítoszok nem sokban különböznek A Gyűrűk Ura világának pszeudo-mítoszától. Utóbbi többek között ezért is ugyanúgy lehet a tudományos kutatás tárgya, mint bármelyik mitológia.

J. R. R. Tolkien mint egykori tanár bizonyára különösnek találná, hogy maga is tananyaggá vált. Középfölde megalkotója ugyanis egyetemi professzor volt, akinek elsősorban irodalmi és nyelvészeti kutatásainak köszönhetőek az írásai, hiszen legfőbb ihletői éppen az általa vizsgált szövegek voltak. Ahogyan annak idején ő tanulmányozta az óangol nyelvet és irodalmat, mai utódai az ő műveivel vetik össze az angolszász és egyéb európai kultúrkincset. Nem véletlen, hogy Tolkien munkásságának a kutatói sokszor nem is a XX. századdal foglalkozó irodalmárok, hanem a közép- és óangol korszak tudósai, mint például Tom Shippey.

De mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Hazánkban a Tolkien-kutatás viszonylag későn indult be, és akkor is inkább marginális jelenség volt az egyetemi életben. Igazi áttörés a kétezres években következett be, amikor is létrejött a Magyar Tolkien Társaság (a továbbiakban rövidítve: MTT), amely Tolkien műveinek népszerűsítése és az ismeretterjesztés mellett felvállalta a tudományos kutatások előremozdítását is. Ennek köszönhetően jöhetett létre számos nemzetközi tudományos konferencia (a Károli Gáspár Református Egyetemen megtartottról portálunk is részletesen beszámolt), valamint két tanulmánykötet is.

Mindez azonban mit sem érne, ha csak szobatudósok különc hobbija lenne, akik nem hajlandóak kimozdulni elefántcsonttornyukból. Peter Jackson filmjeinek köszönhetően azonban kellően nagy figyelem fordult az utóbbi tizenhat évben Tolkien világára, így végre nálunk is kikerülhetett a populáris kultúra területére. Manapság már szinte senkinek nem kell elmagyarázni, ki az a Gandalf, holott nagyjából húsz éve erre a kérdésre még kevesen tudták a választ.

Ettől még természetesen szükség lehet némi ismeretterjesztésre, mert A hobbitot és A Gyűrűk Urát csak filmből ismerők fejében számos tévképzet él arról, mi is az esszenciája a tolkieni életműnek. Ez a jelenség sem új: a hatvanas évek végén a hippik körében azért lett népszerű az író, mert könyveinek háborúellenességében és természetszeretetében saját eszméiket vélték felfedezni. Holott az igen konzervatív, római katolikus hitű Tolkien világképe és értékrendje ugyancsak távol állt az övékétől. A Gyűrűk Ura szerzőjét zavarba hozta nem várt népszerűsége, és sajnálatosnak tartotta, hogy kultusz alakult ki körülötte. A neki leveleket író rajongóknak mégis szívesen válaszolt, és még a legelső, angliai Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöki címét is elfogadta. Azóta világszerte a különböző Tolkien Társaságok felelnek azért, hogy az író munkásságáról reális kép éljen a köztudatban.

A Tolkien-kurzus – amely először az ELTE-n indult el – eredetileg azokból az ismeretterjesztő előadásokból nőtt ki, amelyeket az MTT tartott a nyilvánosságnak a nagyrendezvényein, például a minden év januárjában megtartott Tolkien Születésnapokon. A mitológiai párhuzamokkal kapcsolatos témák után igencsak nagy volt az érdeklődés, a keretek azonban túl szűkek voltak, ezért szükségessé vált kitágítani őket. Az ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék segített abban, hogy mindebből egyetemi kurzus válhasson. Eleinte még több előadó tartotta az órákat (többek között jelen sorok írója is), de később praktikusabbnak bizonyult, hogy az egységes követelményrendszer érdekében a kurzust vezető Füzessy Tamás maradjon az egyedüli előadó és vizsgáztató.

Menet közben mindkét tárgy átkerült az ELTE Bölcsészkarára, ahol több tanszéket is megjárt. Miközben az ELTE egyre nehezebben vállalta a kurzus újraindítását szemeszterről szemeszterre, a hallgatók körében igencsak népszerű volt. Akadt olyan félév, amikor 130-140-en jártak előadásra. Ezek egyébként nyilvánosak voltak, tehát bárki bemehetett meghallgatni őket, még akkor is, ha nem egyetemista volt. Az előadás mellett a későbbiek során indult egy „emelt szintű” szeminárium is, amely további elmélyedést tett lehetővé. Ezen leginkább az eredeti angol Tolkien-szövegekkel végeztek összehasonlító szövegelemzéseket. Nehezebb is volt elvégezni, mint az előadás kurzusát.

Végül az ELTE nem hirdette meg többé egyiket sem, így a kurzusnak új egyetemet kellett keresni. A Károli Gáspár Református Egyetemmel már hagyományosan jó kapcsolatot ápolt az MTT, különösen a közös nemzetközi tudományos konferencia és a hozzá kapcsolódó tanulmánykötet után, így egy év kihagyással a KRE Bölcsészettudományi Karán indulhatott újra a tárgy „J.R.R. Tolkien – Egy 20. századi mitológia" címmel. A hivatalos meghirdetése szerint „részletesen ismerteti a tolkieni mitológiai világ megszületésének körülményeit, beágyazódását, kapcsolatait a nagy európai kultúrákkal (kelta/germán, klasszikus és zsidó/keresztény) és mitológiai rendszerekkel, és részletesen elemzi a pszeudo-mitológia összetett filozófiai, teológiai, nyelvészeti, természettudományos és társadalmi rendszerét.”

A tematika már csak azért sem lóg ki egy református egyetem profiljából, mert részletesen foglalkozik Középfölde és a bibliai hagyomány kapcsolatával is. Nemcsak a hívő Tolkien életrajzi vonásai kerülnek itt elő, hanem a műveiben rejlő keresztyén szellemiség, az átvett teológiai koncepciók, biblikus párhuzamok, újszövetségi motívumok és áthallások is. Szintén kiemelendő elem még Tolkien abbéli szándéka, hogy mesterséges mitológiájának alapjai ne mondjanak ellent saját hitbéli meggyőződésének. Érdekesek még a párhuzamok az író legjobb barátjával, a szintén keresztyén C. S. Lewis-szal, a Narnia krónikái szerzőjével, akivel kölcsönösen hatottak egymás írásaira, noha Tolkien írásai kevésbé didaktikusak, mint Lewiséi.

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen tárgyból biztosan könnyű szórakozás lehet levizsgázni, a valóság azonban pont az ellenkezője. A 13 előadás témájából áll össze a 13 kollokviumi tétel, amelyet ráadásul egy írásbeli beugró előz meg, hogy kiderüljön, ki az, aki nem olvasta el a kötelezően előírt Tolkien-műveket. Van viszont egy alternatív lehetőség is: kellően jó minőségű házi dolgozattal lehet 4-es vagy 5-ös megajánlott jegyet szerezni, és ez felment a vizsgázás alól, noha beugrót így is kell írni. Ehhez a házi dolgozathoz szigorú kritériumrendszer van megadva, és ha nem éri el legalább a 4-es érdemjegy szintjét, akkor nem lehet vele megúszni a kollokviumot.  

A károlis kurzus sajátosságairól szerettük volna megkérdezni Füzessy Tamást, aki sajnos elfoglaltsága miatt a szűkös határidőnkben nem tudott rendelkezésünkre állni, de beszéltünk olyan károlis hallgatókkal, akik felvették a kurzust vagy legalább bejártak néhány előadásra.

Az anglisztika szakos Niki teljesen laikusként vette fel az órát, se a könyveket nem olvasta, sem a filmeket nem látta. Hallott persze róluk, hiszen úgy véli, Tolkien ma már része az irodalmi kánonnak, így szinte az alapműveltséghez tartozik. Éppen emiatt régen bele akarta már ásni magát – ahogy fogalmaz: „ha másért nem hát azért, hogy tudjam mi ez a nagy felhajtás Tolkien körül”. Szerinte erre tökéletes alkalom volt ez az egyetemi kurzus, ami a „kályhától” indult, végigvezetett egy sor összetett háttéranyagon, és közben felvetett olyan kérdéseket, amiken aztán lehetett gondolkodni a hazavezető úton.

„Este 6-kor volt az előadás és nekem előtte reggel 10-től órám volt. Mégis úgy ültem be, mintha kikapcsolódni mentem volna. Szerintem az nagy dolog, ha egy előadó nem csak nagy tudású, de át is tudja adni az anyagot élvezhető formában. Összességében a félév egyik legjobb kurzusa volt számomra” – mesélte.

Egész félévben Tolkient olvasott angol eredetiben, hogy behozza a lemaradását, és miután végzett egy könyvvel, csak utána jöhetett a belőle készült filmes adaptáció. A kurzushoz persze utána kellett néznie a magyar elnevezéseknek, ehhez a legfrissebb, javított fordítású kiadásokat használva. De aki kér, ebben is kap segítséget Füzessy Tamástól, aki többek között a magyar könyvek terminológiai egységesítésén is dolgozik a könyvkiadókkal közösen.

Egy másik hallgató, Gyöngyvér úgy ült be az órákra, hogy előtte nem is vette fel a tárgyat. Ő gyerekkorában találkozott először A Gyűrűk Ura filmekkel, majd a könyvekkel. Utóbbit édesapja adta a kezébe még 9 évesen, de utólag bevallotta, hogy akkoriban a felét sem értette az egésznek.  Azóta persze újraolvasta többször, és folytatta a többi művel. Végül úgy döntött, hogy ebből szeretné írni a szakdolgozatát. „Amikor a Beowulfot tanultuk, észrevettem, hogy mennyi hasonlóságot mutat A hobbittal” – meséli. Ez adta az alapötletet a diplomamunkájához. Szakdolgozatában a keresztyén elemeket szeretné elemezni, például a sárkány alakját összevetni a bibliai ördöggel.

A Tolkien-kurzus neki is rengeteg tanulsággal szolgált: „Teljesen új dolgokat tanultam meg, amiket nem is gondoltam volna.” Példaként azt emelte ki, hogy meglepte, Középfölde nem középkori világ – holott sokszor annak ábrázolják. Szerinte sikerült többeknek is ugyancsak félreértelmezni Tolkien eredeti szándékait, aki nem fantasyt szeretett volna írni, hanem egy mesterséges mitológiát, és bizony a filmek sem visznek közelebb ennek a megértéséhez. Gyöngyvér a kurzus után már más szemmel fog nézni a könyvekre, mert új megvilágításba helyezte számára az író életművét.

A szemeszter végén már hagyományossá vált, hogy a Tolkien-kurzus hallgatói közösen elmennek egy teaházas beszélgetésre. Idén már körülbelül tízéves lehet ez a szokás, és az ELTE után a Károlin is meghonosodik. Itt kötetlenebb körülmények között tudnak beszélgetni az előadóval és egymással, és nem csak a tananyagról, de mindazokról a történetekről, amelyek megmozgatnak bennük valamit, és amelyek újramesélik mindazokat az értékeket, amelyeket egy vidéki angol professzor is megpróbált műveiben átadni – még ha sokszor félreértették is.

Barna Bálint