Hálaadás – már a nevében is ezt hordozza a Budapest–Pozsonyi úti Református Egyházközség temploma, de a gyülekezet százhároméves története szintén arról tanúskodik, hogy a legnagyobb nehézségek és próbatételek közepette is volt és van miért hálát adnia a közösségnek. 2024. szeptember 15-én azért adhattak hálát, hogy beiktatták új vezető lelkipásztorukat, Kovách Tamást, aki tavaly a Pócsmegyer–Leányfalui Református Társegyházközség élőről érkezett hozzájuk, hogy átvegye a stafétát a nyugdíjba vonult Berkesi Gábor lelkipásztortól.



A változás kényszere nélkül
Az 1965-ben született Kovách Tamás lelkészgyermekként nőtt fel, édesapja, Kovách Attila 1979 és 1990 között a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt. Debrecenben érettségizett, majd egymás után háromszor is felvételizett a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–földrajz szakára, de amikor harmadik nekifutásra végül felvették volna, ő elhívást kapott a lelkipásztori szolgálatra. Ebben édesapja példája mellett nagy szerep jutott a várpalotai gyülekezet két lelkészének, Lukáts Andrásnak és Lukátsné Orovicz Piroskának. „Isten több igével, többféle módon erősített engem akkoriban, kijelölve pályámat” – emlékezett vissza elhívására.

Egy év Lentiben eltöltött sorkatonaság után kezdte meg teológiai tanulmányait Budapesten. „Nagyon jó évfolyam voltunk, ahol sokféle ember volt. Sokat tanultam mások hitéből, kegyességéből. Életem során mindig javamra vált, ha másféleképpen gondolkodó, másféle kegyességhez tartozó személyekkel kerültem kapcsolatba.” Ezután Tatára került segédlelkészként Márkus Mihály akkori dunántúli püspök mellé. Kovách Tamás vallja, hogy ma is sok mindent úgy végez szolgálatában, ahogyan azt tőle tanulta. Szintén sokat tanult németországi ösztöndíjas évei alatt, amikor pasztorálpszichológiai tanulmányokat folytatott és mellette helyettes lelkipásztorként is szolgált.



Ő lett 1993-ban a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának első egyetemi lelkésze, miközben a budapesti egyetemi lelkészséget is el kellett látnia. „Ez nagyon nagy megtiszteltetés volt, mert azok az akkori diákok ajánlottak engem idősebb Hegedűs Loránt püspök úrnak, akikkel együtt szerveztem az istentiszteleteket. Sok ismeretséget és máig tartó barátságot köszönhetek kétéves egyetemi lelkészi szolgálatomnak. Például Berkesi Gábort is akkor ismertem meg közelebbről, amikor többször meghívtuk szolgálni a szerda esti egyetemi istentiszteleti alkalmakra.”

Leendő feleségét is az egyetemi gyülekezetben ismerte meg. Mikor jelezte házassági szándékát elöljáróinak, és kérte, hogy szerezzenek neki szolgálati lakást akkori vendégszobája helyett, válaszképpen javasolták neki a Pócsmegyer–Leányfalui Református Társegyházközség szolgálati helyét. Ő el is ment oda bemutatkozó szolgálatra, amely után megválasztották vezető lelkésznek. „Ott telt el huszonhét gyönyörű év, amiért végtelenül hálás vagyok, és nagyon nagy szeretettel gondolok ma is a pócsmegyeriekre és a leányfaluiakra, akik között szolgálhattam.”



Tavaly merült fel benne csendességeiben, imádságaiban, hogy lehet, hogy Isten máshol szeretné használni őt, és lehet, hogy közösségeinek valaki másra lenne szüksége. Amikor találkozott a Pozsonyi úti lelkészi álláshirdetéssel, ráébredt, hogy eljött a váltás ideje. Isten akaratát megértve és elfogadva vállalta el az új szolgálati lehetőséget, és meg is választották. „Fájdalmas volt a búcsú, ugyanakkor a Pozsonyi út számomra mindig kedves hely volt. Voltak itt kedves ismerőseim, Berkesi Gábor szolgálata mindig is példa volt számomra és elhívás éreztem arra, hogy folytassam a munkáját.”

A Pozsonyi úti gyülekezet éles váltás volt számára, de elmondása szerint egy szerető és egymásra figyelő közösség fogadta őt be. „Elődöm nagyon jó pásztor volt és jó érzékkel választotta meg munkatársait. Az ő idejében erősödött meg és indult növekedésnek a gyülekezet. Sok minden jól működik itt, ezért nem kívántam semmin változtatni és most sem érzem a változtatás kényszerét. Habitusom hasonlít Berkesi Gáboréhoz, de sok szempontból másmilyen ember vagyok, amely szintén hasznára lehet a szolgálatnak. A változó idők, a változó körülmények ugyan szükségessé tesznek kisebb újításokat is, de ezeket együtt és egyetértésben kell kialakítanunk Isten akarata szerint.”



Szembesítsünk és szembesüljünk!
A beiktató istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök végezte az igehirdetés szolgálatát Máté evangéliuma 21. fejezete alapján, ahol a két testvér példázatáról olvashatunk. Az egyik testvér nemet mondott apja kérésének, hogy dolgozzon a szőlőben, később mégis megtette, a másik testvér igent mondott apjának, mégsem teljesítette a kérést. „Vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem lehet kitérni az igen és a nem közötti választás elől. Pedig az emberi életek nem ilyen egyértelműek, sokkal bonyolultabb és összetettebb az, ahogyan a döntéseinket hozzuk. Ha azonban az élő Ige kérdez, akkor válaszolni kell” – hangzott el a prédikációban.

A püspök szerint életünk alaphelyzete, hogy igent vagy nemet mondunk-e, és választ kell adnunk, mert a válaszunkon múlik életünk további folyása. A rossz válaszból is lehet később jó döntés, mert válaszolni még nem jelent egyet a valódi döntéssel. Ebből következik, hogy meg kell tudnunk különböztetni a hamis igent a valóságos igentől. Az első fiú nemje azt üzeni: nem akarok kilépni onnan, ahol vagyok. A második fiú igenje pedig önbecsapás. Az önbecsapásból azonban elveszettség lesz. A formális igen lefogja az embert. Ha hiányzik a cselekedet, a szőlővel végzett munka, akkor lelepleződnek a hamis igenek.



„A keresztyén hit csodája, hogy hogyan lesz a nemből igen, mert Jézus Krisztus belép a hamis igenek és hamis nemek világába, és mind a kettőt meg akarja változtatni. Ha pedig belép az életünkben, akkor a szőlőbe hívás már belülről, a szívünkből szólít meg minket. Ez a nemből lett igen, ez az egyház lényege, ez a gyülekezet öröme és mindannyiunk küldetése” – fogalmazott Balog Zoltán.

Jézus arra figyelmeztet, hogy ahhoz, hogy a hamis igenből valódi igen legyen, szükség van a lelepleződésre és a szembesülésre. „A kor írástudói úgy gondolták, hogy ha a törvényt betartják, akkor minden rendben van. Kétezer évvel később a rosszul definiált polgári keresztyén erkölcs is erre hajaz, de az egyház megszokott rendje is lehet álságos. Fogságba ejthetjük a valóságos igent, és ilyenkor elkerülhetetlen a szembesülés. Velünk is ez történt, ez történik. Az Úristen azt üzeni, hogy nézzünk szembe ezzel!”



A püspök szerint Kovách Tamásnak nagyon egyszerű a dolga: valóságos igeneket és nemeket kell kimondania. Ezt nem kell egyedül elvégeznie, mert a Pozsonyi úton sokan vannak, akik már ezen az úton járnak. A Hálaadás templomában a történelem során sokan találtak menedékre, van mire építeni. Meg kell azonban szólítani azokat is, akik elsőre nemet mondtak, és segíteni kell azokat a kintlévőket, akik bajba kerültek. „Szembesítsük egymást saját, hamis igenünkkel! Szembesítsünk és szembesüljünk!”

Az igehirdetést követően került sor Kovách Tamás beiktatására. Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese jelképesen átadta neki a lelkészi hivatal szimbólumait, a templomkulcsot és az egyházközség pecsétjét, majd Isten áldását kérte Kovách Tamás szolgálatára.



Az áldáskérések során nem csak a jelen lévő palástos lelkészek kértek áldást a beiktatott lelkész szolgálatára egy-egy igeszakasszal, hanem más felekezetek helyi képviselői is.



A váltóbot átadása
A vendégeket Vajda László Pozsonyi úti főgondnok köszöntötte a presbitérium nevében, majd megkezdődött az ünnepi közgyűlés.

„Amikor 2023 júliusában először találkoztam Kovách Tamással, kíváncsi voltam, mekkora felfordulást tervez” – kezdte köszöntőjét Kerekes Barnabás presbiter. A lelkész azonban jó benyomást tett rá első beszélgetésük során, nem tervezett mindent megváltoztatni, az elmúlt évben pedig az is kiderült róla, hogy betartja az akkor tett ígéreteit. „Még a háta mögött is azt mondom: jó választás volt” – vonta le a következtetést a presbiter. Beszédében kiemelte: Kovách Tamás kiváló kapcsolatot ápol Berkesi Gáborral és a gyülekezeti szolgálókkal is, mindig kikéri a presbitérium véleményét és megtartja a hagyományaikat.



„Szeretettel köszöntünk a Duna partján mint Duna-parti lelkészt! Isten hozta, kedves Duna-menti kolléga!” – köszöntötte utódját Berkesi Gábor nyugalmazott lelkipásztor, aki egy váltófutóbotot adott ajándékba Kovách Tamásnak. „Én már sok-sok kört megtettem vele, most te jössz.” Hozzátette: bár ő a váltóbot átadásával befejezte futását, mégsem rohan az öltözőbe, hanem szurkolóként a versenypálya széléről drukkol tovább.



A Pócsmegyer–Leányfalui Református Társegyházközség nevében Kajos László főgondnok mondott köszöntőt. Felidézte az elmúlt huszonhét év áldásait, gyümölcseit, és kiemelte, hogy volt lelkészük és új lelkészük között igazi testvéri kapcsolat alakult ki. „Kérem az Úristent, egyengesse útjukat, hogy ez a kapcsolat élő maradjon” – mondta a főgondnok.



Kovách Péter lelkipásztor a család nevében köszöntötte testvérét és szolgatársát, kiemelve, hogy szolgálatuk ajándék, életük értelmét jelenti. Hálát adott szüleikért, akik példaképek voltak ebben és ma is példaként állnak előttük. Hálát adott azért, hogy Kovách Tamás mindig teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy a rábízott üzenetet átadja azoknak, akik közé küldetett. Hálát adott Kovách Tamás feleségéért, gyermekeikért, és a család minden tagja nevében azt kívánta, hogy a Pozsonyi úton is találják meg a helyüket. A gyülekezetet pedig arra kérte, hogy szeresse az új lelkészét.



„Kedves Gábor, nehéz utánad felmenni a szószékre. Igyekszem azért úgy beszélni, hogy a gyülekezet javára váljon” – fogalmazott a köszöntésekre adott válaszában Kovách Tamás. „Jó a Pozsonyi úton szolgálni. Jó volt beleállni abba a szolgálatba, amit Berkesi Gábor testvérem hagyott rám. Köszönöm, hogy itt lehetek közöttetek” – tette hozzá. A beiktatott lelkész egyenként köszönetet mondott az egyházkerületi és egyházmegyei vezetőknek, a gyülekezetnek, az őt köszöntőknek és családtagjainak. Hálát adott korábbi gyülekezeti közösségéért, ottani utódjáért, és megígérte: ha valamiben szükségük lenne rá, csak szólniuk kell. „Mindig meg tudok újulni abban, amit közöttetek kaptam.”



A beiktató ünnepségen énekkel szolgált a gyülekezet Hálaadás kórusa. Az istentisztelet püspöki áldáskéréssel zárult, majd mindenkit szeretetvendégségre hívtak az altemplomba.




Barna Bálint
Képek: Füle Tamás