A Délegyházi Református Egyházközség önállósodása egy hosszú, majdnem évszázados fejlődési folyamat eredménye, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy a délegyházi reformátusok akkor is mertek nagyot álmodni, amikor még semmi sem kecsegtetett azzal, hogy a befektetett munkának valaha is eredménye lesz. Délegyháza Dunavarsány szórványaként indult, majd társegyházközsége lett, 2016-ban vált önálló missziói egyházközséggé, idén pedig anyaegyházközséggé.

Bóna Zoltán dunavarsányi lelkész ideje alatt a kilencvenes évek elején templom, a 2010-es években parókia épült Délegyházán. Akkoriban még igen kicsi volt a helyi közösség, ezért jóformán csak a jövőbe vetett reménységnek köszönhetően vágtak bele az építkezésbe. A gyülekezeti tagok is segédkeztek a munkálatok során, mert tudták: vagy „előremenekülnek”, vagy elhal a közösség. A Bóna házaspár igyekezett minden támogatást megadni nekik, de látták, hogy Délegyházának saját lelkészre van szüksége.

Sáska Attila lelkipásztor 2016-ban érkezett a gyülekezet élére, azóta a közösség nemcsak számban, de hitben is növekedésnek indult. Kiépítették a templomkarzat és az altemplom helyiségeit és be is lakták ezeket. Sáska Attila nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden korosztálynak megfelelő programokat szervezzen. A gyülekezet pedig felnőtt a feladatokhoz: felismerték, mi mindent kell saját maguknak megtenniük a növekedését, és azt is, hogy ezért sokat kell imádkozni. Az, hogy imacsoport alakult, amely imahátteret biztosít a szolgálatokhoz, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fáradozásaiknak eredménye lett.



„A növekedés nem nagy csodák eredménye, hanem apró, hétköznapi lépéseké” – mondta ottjártunkkor Sáska Attila. „Semmi sem történik egyik napról a másikra, mégis folyamatosan energiát kell fektetni a szolgálatba és hinni kell, hogy van értelme, még akkor is, ha hónapok kemény munkája után sincs eredmény. Kezdetben voltak kudarcaink is, és emiatt nehéz volt motivált maradni. Most több minden és jobban működik, mint akkor, pedig nem érzem, hogy többet vagy jobban dolgoznék. Továbbra sincs mindenre biztos válaszunk, de meg kell tennünk, amit lehet, és Isten elvégzi általunk mindazt, amit tervezett.”

Erős gyülekezetté kovácsolódtak
Egy nagyon összetartó, épülő, erősödő, tudatos, szeretetre méltó, barátságos, együtt gondolkodó, fejlődőképes és hálás gyülekezet – így jellemezték közösségüket azok a presbiterek és szolgálattevők, akiket egyebek mellett arról is kérdeztünk, minek köszönhető a gyülekezet megerősödése és mit jelent számukra az anyaegyházközségi státusz elérése.



Dombi Mariann presbiter szerint az kovácsolta egybe a gyülekezetet, hogy nagyon családcentrikus és nemcsak a vasárnapi istentiszteleten, hanem egyéb alkalmakon is jelen tudnak lenni. Elmondta: az anyaegyházközséggé válást még az előző presbitériumi ciklusban tűzték maguk elé, és ez csak egy újabb lépés a növekedés útján.



Lánya, Biró Boglárka nemrég nőtte ki az ifis korosztályt és csatlakozott a fiatal felnőttek alkalmaihoz. Idén már az ifis tábor szervezésében is segít. Hálás Istennek, hogy egész családjával együtt tagja lehet egy olyan közösségnek, amely egyre többeket vonz be.



Szilágyi Józsefné Ica néni 52 éve él Délegyházán, 32 éve jár a gyülekezetbe, korábban volt presbiter is, de most is segít mindenben. Vallja, hogy Sáska Attiláék érkezésével kapott erőre a közösség élete, és emiatt nagyon szeret itt szolgálni.



„Az imaalkalmakon rendszerint előjön, kinek milyen problémája van, hordozzuk egymást, tudunk a másik ügyes-bajos dolgairól, örömeiről. Bármilyen feladat szóba kerül, rögtön ugrunk” – mondta Szőnyi Péter presbiter, aki szolgál a kórusban és főz a gyerekszombati alkalmakra. Hálás azért, hogy a gyülekezet tagjai rendesen adakoznak, és úgy érzi, az anyaegyházközségi státusz csak még összetartóbbá teszi őket.



Pocsai István, a gyülekezet főgondnoka is a kezdetek óta ide jár, és részese lehetett annak, ahogy szórványból missziói majd anyaegyházközséggé alakulhattak. „Mindenekelőtt azt mondom: Soli Deo Gloria, mert tényleg óriási dolog, hogy Isten kegyelméből idáig juthattunk. Nagyon erős gyülekezetté kovácsolódtunk, amiért hálás vagyok az Úrnak” – mondta.



Felesége, Kiss-Stefán Mónika, a templom kántora minden vasárnap próbál a kórussal, és ez a szolgálat nagy szerelem számára. A remek kórus mellett hálás azért is, hogy sikerült új orgonát szerezniük. A növekedést a tudatos gyülekezetépítésnek tudja be.



Krisztus testének megvalósulása
A kétszáz választói névjegyzékben szereplő egyháztagból egy átlagos istentiszteletre ötvenen járnak, de az ünnepeken előfordul 140 fős részvétel is. A kisbabás szülők az ablakozott karzatról követhetik az igehirdetést, a gyerekek számára pedig ezzel párhuzamosan külön gyermek-istentisztelet tartanak az alagsorban. Korosztályokra bontva tartják meg a különböző gyülekezeti alkalmakat is a heti bibliaóráktól kezdve a táborokig. Az úrvacsorás istentiszteletek után azonban közös szeretetvendégségen vesz részt mindenki.

„Délegyháza sok szempontból inkább alvó város, az emberek napközben máshol dolgoznak, és sokan azt sem tudják, pontosan kik a szomszédjaik. Ez a gyülekezetben is megjelenik” – mondta Sáska Attila. „Néha, amikor azt mondom valakinek, aki csak az istentiszteletre jár, hogy imádkozzunk XY-ért, mert beteg egy szerette, az illető visszakérdez, hogy ő kicsoda. El kell mondanom neki, hogy hol szokott ülni a templomban. Ez mutatja, hogy a rétegalkalmak résztvevői között még ki kell építenünk a hidakat.”



Az összgyülekezeti közösséget erősítik az egyházmegyei napok, az evangelizációs alkalmak – idén az élő Ige éve pályázat is lehetővé tett egy háromnapos evangelizációs alkalmat – és az ökumenikus imahetek. Utóbbiakat a dunavarsányi református, a dunavarsányi római katolikus, és a dunavarsányi baptista gyülekezetekkel közösen szervezik – e négy közösség lelkészei minden hónapban imaközösségben imádkoznak együtt. „Az egyház Krisztusnak nemcsak teste, hanem tulajdona, és mi azt a munkát szeretnénk elvégezni, amelyet Krisztus az övéivel szeretne elvégeztetni. Minden összgyülekezeti alkalom Krisztus testének a megvalósulása ebben a közösségben” – fogalmazott a lelkész.

Sokszor a közösen végzett fizikai munka erősíti leginkább az összgyülekezeti közösséget. Amíg vendégelőadásokra olykor lasszóval kell összeszedni a résztvevőket, addig betonozásra, öntözőrendszer telepítésére, szerelési, felújítási és templomszépítési munkára lelkesen jönnek. Ezek kiváló lehetőségek arra, hogy a rétegalkalmakra járók jobban megismerjék egymást, a közös eredményeket pedig mindenki a magáénak érzi.



Új célok felé haladva
Szinte minden hétvégén van valamilyen gyülekezeti rendezvény, program. A feladatokat szétosztották a szolgálók között, de még így is nehéz elkerülni, hogy egy-egy szolgálónak ne legalább két hétvégéjét vegyék igénybe havonta. A gyermekes szülők esetében ráadásul mindez a családdal töltött idő rovására megy. A lelkésznek, a presbitériumnak és a gyülekezeti tagoknak is oda kell figyelniük arra, hogy ne eméssze fel őket a szolgálat, ezért a mostani presbiteri ciklus egyik feladata az időbeosztások és a feladatok újragondolása lesz.

„Előnyben részesítem a stratégiai gondolkodást, ezért fontosnak tartom, hogy az új ciklusban új célokat tűzzünk ki magunk elé. Most az elsődleges célunk, hogy a következő öt évben megteremtsük egy beosztott lelkészi státusz stabil anyagi és lakhatási feltételeit. Szeretnénk kétlelkészes anyaegyházközségé válni, mert hosszú távon csak ez enyhíthetné érdemben a jelenlegi leterheltségünket” – mondta Sáska Attila.



Pocsai István főgondnok ehhez hozzátette, hogy a templomtető felújításának is meg kell teremteniük az anyagi feltételeit, az energetikai spórolás jegyében pedig le kellene cserélni a nyílászárókat. „Ezek nagy feladatok, amelyek megvalósításához gyülekezeti és anyagi értelemben is meg kell erősödnünk. A munkák irodai részét elvégzem én, de a többi a presbitereken és a gyülekezeten múlik” – fogalmazott a főgondok.

Folytatniuk kell tehát a lelki és fizikai építkezést, méghozzá ugyanazzal a jövőbe vetett reménységgel, amely eddig is végigkísérte a gyülekezet történetét. „Azt tapasztaltam itt és korábbi gyülekezetemben, Kelenföldön is, hogy a kihívásokkal szembesülve hajlamosak vagyunk elsőre emberi megoldásokat keresni. Amikor azonban rájövünk, hogy nincs elég erőnk, bölcsességünk és kilátástalannak tűnik minden, akkor Isten megoldást kínál” – fogalmazott Szőnyi Péter presbiter. „Fáradozásainknak akkor lesz gyümölcse, ha a szolgálatban megéljük annak csodáját, hogy Krisztusban egyek vagyunk.”




Barna Bálint
Képek: Vargosz