A nyárlőrinci református templom a korábbi imaház átépítésével és kiegészítésével jött létre. Az imaházat már az 1980-as évek végén úgy építették, hogy a hátsó fala könnyen megbontható legyen egy esetleges bővítésnél. Most az épület megújult és megszépült – tornyot, harangokat és új belsőt is kapott.

Van értelme megváltozni
„Nagy dolgok ezek, de nem a legnagyobbak” – mondta igehirdetésében Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök. Szerinte a legfontosabb az, hogy mi magunk változzunk meg, ismerjük fel, hogy az életünk minden területén – betegségben, gyógyulásban, sikerekben és kudarcokban egyaránt – Istennel van dolgunk. „Megváltozni így, a legmélyebb értelemben, egészen le, a gyökerekig hatolva lehet, és csak így van értelme.”

A gyermekeknek épült
„Nem a torony a fontos” – mondja Kókai Géza, a Lakitelek-Nyárlőrinc Református Társegyházközség lelkésze. A bővítésnek nem hiúsági vagy esztétikai okai voltak, hanem az a tény, hogy már nem fértek el a korábbi imaházban.  – Az, hogy közben lett torony, új harang és új klenódiumok, csak a ráadás, amiért még hálásabbak vagyunk.”

A templom Kókai Géza szerint kettős hangulatot áraszt: egyszerre hagyományos és modern. „Ez a gyülekezetünk egészét fejezi ki – van múltunk, amiben gyökerezünk, és látjuk a jövőt, amibe nézünk.” A jövő pedig természetesen a gyerekeket jelenti. A lelkész elmeséli: az első gyermek-istentiszteleten nem lehetett a helyükre ültetni a gyerekeket, a templom minden zegét-zugát bejárták. „Ez így van jól. Ez a templom nekik épült, hogy tíz év múlva itt konfirmáljanak, tizenöt év múlva itt kössenek házasságot, és húsz év múlva itt kereszteljük meg a gyermekeiket. Ez a templom az övék!”

Hegedűs Márk beszámolóját teljes terjedelmében ITT OLVASHATJÁK.
Fotó: Kalocsai Richárd

Forrás: reformatus.hu