Szeret olvasni? Könyvek veszik körül mindenütt...

A könyv mindig fontos volt az életünkben, sok szakmai könyvet olvasok, népszerű teológiát, antropológiát. A mai napig is foglalkoztat, hogy kik vagyunk mi, emberek. Legszívesebben azonban verseket olvasgatok.

Van olyan költő, akit különösen kedvel?

A nyugatosok állnak a legközelebb hozzám: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Reményik Sándor és József Attila. Utóbbi költőnk kései versei vergődő istenkeresések.

Az istenkeresés érinti meg leginkább?

Valóban megérint. Tragikus, de az a benyomásom, hogy József Attila nem talált oda Istenhez, pedig igen közel volt. Személyes kötődésem is van a történetéhez, mert éveken keresztül József Attila szerelme, Illyés Gyuláné, Flóra volt a főnököm. Megjegyzem, ha én lettem volna Flóra apja, szívesebben adtam volna a lányomat Illyés Gyulához, mint a zaklatott, kiegyensúlyozatlan József Attilához.

Már elő is bújt önből a terapeuta? Párterápiával, családterápiával foglalkozik. Ilyenkor átfut az is a fején, hogy ki kihez illene, kivel tudná boldogan leélni az életét?

Azért nehéz a kérdés, mert meg vagyok győződve arról, hogy tökéletesen összeillő párok nincsenek. Mindig küzdeni kell a férfi és a nő harmóniájáért, mi is így vagyunk ezzel a feleségemmel már 54. éve. A kapcsolatért meg kell dolgozni, nem megy magától. Nem úgy van, mint a mesében, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Ezek szerint nem létezik mesebeli házasság?

Olyan nincs, ahol magától működik a kapcsolat. Az ismerkedéskor csak illúziók vannak. Ha nem végződik tragikusan Rómeó és Júlia története, hanem összeházasodnak, nem hiszem, hogy harmonikus kapcsolatuk lett volna, mert Rómeó lobbanékony, virtuskodó fiatalember volt, Júlia pedig elkényeztetett főúri kisasszony, aki nem szokott hozzá a nehéz természetű emberekhez. Valószínűleg nem lett volna jó házasságuk.

Ha csak nem járnak Pálhegyi Ferenchez párterápiára...

Hála Istennek vannak olyan párok, akik megújultak párterápiánkon, de vannak olyanok is, akik elváltak, ez a reális helyzet. Huszonöt évvel ezelőtt indítottuk útjára feleségemmel a Bibliai Házassággondozó Szolgálatot. Ez civil egyesület, amit ma már átvettek tőlünk. Folyóiratunkat, a Biblia és családot sem én szerkesztem már, hanem Nagy Zsolt. Elmúltam nyolcvan éves, hálás vagyok, hogy van utódom, aki folytatja.

Már gyerekkorában is pszichológiával akart foglalkozni?

Szó sincs erről! Költő akartam lenni, de be kellett látnom, hogy nagyon sokan vannak, akik nálam jobban művelik a költészetet. Joó Sándor református lelkész volt a lelki atyám, aki kiváló kapcsolatot ápolt Kodolányi Jánossal, és eljuttatta hozzá a verseimet. Elkeserített Kodolányi visszajelzése, mert úgy fogalmazott, hogy látszik a verseken az intelligencia és a hit, de szépirodalmi értéke nincs. Úgy voltam vele, hogy a költészetben csak tábornoknak érdemes lenni, közlegénynek nem. Nem akartam középszerű költő lenni, mert ebből rengeteg van.

Hogyan jött a házassággondozás?

Húsz év házasság után rá kellett jönnünk, hogy segítségre szorulunk a feleségemmel. A nagyobb gyerekeink már főiskolások voltak, a többiek középiskolába jártak. Öt gyereket neveltünk, rajtuk keresztül kerültünk kapcsolatba egy amerikai eredetű missziós társasággal, amit ma Timóteus Társaságnak hívnak. Ott volt egy házaspár, akik hetenként leültek velünk beszélgetni. Akkor azt gondoltam, nekünk jól megy majd a terápia, hiszen mindketten szeretjük az Úr Jézust, ráadásul én pszichológus vagyok. De ez sem ment magától! Sokat tanulmányoztuk, hogy mit tanít a Szentírás a házasságról és a párkapcsolatokról. Csupa ismert ige jött elénk, ami kinyílt a problémánkkal kapcsolatban, és segített a megoldásban. Úgy voltunk vele, ha Isten nekünk segített, mi is segítsünk másoknak.

Vagyis megtapasztalták, hogy ez működik?
Rájöttünk, hogy időnként muszáj megújulnunk és át kell beszélni a dolgainkat. A házasság Isten ötlete volt. A legelső intézmény a világon. Nem volt még állam és egyház, de Isten házaspárrá teremtette az embert. A házasságban különösen sok olyan probléma van, amelynek megoldásához nem elég a pszichológia ismerete, de ez nem jelenti azt, hogy ki kellene dobni a pszichológiát.

Mire gondol?

Ha egy házaspár nem tud kommunikálni vagy nem szánnak elegendő időt egymásra, akkor józan emberi meggondolásból és szakmai ismeretből lehet rajtuk segíteni. Ha viszont a pár már odáig jutott, hogy hazudnak egymásnak és gyűlölködnek, akkor ott nem elég a pszichológia, hanem Isten beavatkozására van szükség. A Bibliai Házassággondozó Szolgálat is ebben a szellemben dolgozik. A pszichológiai ismeret nagyon sokat segít abban, hogy könnyebben átlássam a problémát és tudjak gyakorlati tanácsokat adni, de a végső cél az, hogy jöjjön rendbe a kapcsolatunk Istennel, és a hívő emberek hajlandók tenni ezért. Egyszer felkértek egy előadásra, de azt akarták, hogy a bibliázást hagyjam ki belőle.

Mit válaszolt?

Hogy erre nekem nincs időm. Örülök, ha ki tudom elégíteni azokat a szükségleteket, ahol tudok segíteni. A házasság ugyanis nem azt jelenti, hogy összeköltözünk, és folyton élvezzük egymást, ez csak a kezdet. A keresztyén házasság lényege, hogy a másik embert magam elé helyezem.

Azt mondják, hogy a fodrásznak a haja kócos, a suszternek a cipője lyukas. A párterapeutának milyen a házassága?

A felségem nagyon szépen nyilatkozik, amikor rólam kérdezik, de én tudom, hogy sokszor figyelmetlen vagyok és elfelejtem, amire neki szüksége van. Pedig azt hirdetem: ne azzal törődj, hogy mi kell neked, hanem hogy mire van szüksége a másiknak. A párterápiákon előfordult, hogy valaki elmondta nekem a problémáit és közben ráismertem a saját gondjaimra. Ez nagyon jó volt a kliensnek és nekem is, ráadásul segít az empátiában. Az empátia nem csupán érzelmi rezonancia, noha beleérzést jelent, de a szó szakmai tartalma, hogy megértem a másikat azáltal, hogy beleilleszkedem a helyzetébe. Erre van szükség a házasságban is.

Vagyis férfiként átérezni, hogy milyen nőnek lenni, és fordítva?

Igen, nekem tudnom kell, hogyan gondolkodik egy asszony. Nem elég azt tudni, hogy ő nő, de tudnom kell azt is, hogy nem tipikus. Tipikus nő ugyanis nincs. Isten minden embert egynek, eredetinek, megismételhetetlennek teremtett. Szépen ír erről Kosztolányi: „Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló." Meg kell tanulnom, ki az az ember, akivel együtt élek. A szerelem idején ugyanis még nem ismerjük egymást igazán. Nemrég olvastam egy amerikai újságíró, Philip Yancey tollából, hogy a szerelem nem torzítja el a látást, hanem ellenkezőleg: kiélesíti, de csak egy szűk tartományban.

Egyetért ezzel?

Egyetértek, de hol van a többi tartomány? Valóban igaz a mondás, hogy lakva ismerjük meg egymást. Tapasztalat kell, hogy megtudjam, ki az az egyetlen ember a világmindenségben, aki az én házastársam. Már több mint öt évtizede élünk együtt, de a feleségem néha még mindig okoz meglepetést. Ilyen gazdag az emberi személyiség!

Keresztyén konzervatív körök gyakran bírálnak egyes pszichológiai módszereket. Önt is érte bírálat valami miatt?

Nekem ezzel sosem volt problémám itthon. Egyszer egy holland hölgy bírált, hogy humanistának tart és nem keresztyénnek, és szerinte a pszichológiát mindenestől ki kell dobni. Ezzel nem tudok egyetérteni. A valódi tudomány ugyanis soha nem mond ellent a Biblia tanításának. Valóban tapasztalok sarlatánkodást a pszichológiával, de ahol empirikus háttér és valódi kutatás áll a háttérben, ott az igazság felismerése történik. Ez a tudomány az emberről szól, hogy kik vagyunk és hogyan működünk. Számomra sokkal bonyolultabb ez a terület, mint mondjuk a fizika, persze erről egy fizikust bizonyára nem lehetne meggyőzni.

Talán azért, mert az atommagok tulajdonságai jól leírhatók képletekkel, az emberek pedig, ahogyan mondta, mindannyian egyediek.

Az ember lelki élete végképp olyan, amit nem lehet könnyedén megismerni és nem jutunk a végére. Ez alázatra is nevel. Van, amit tudunk és megismerhetünk, de előfordulnak tévedések és olyan dolgok is, amiket idővel másként látunk.

Voltak ilyen tévedései?

Most nem könnyű felidézni, de a gyermeki fejlődéssel kapcsolatban volt ilyen. Jean Piaget (svájci pszichológus) azt mondta, hogy a gyermek értelmi fejlődését a környezettel való interakció alakítja, önmagában a gyermek nem fejlődne. Amikor ezt tanultam, még nem láttam a lényeget: azt, hogy az ember életközege a kapcsolat másokkal. Ha megkérdezzük, mitől boldog valaki, a rövid válaszom az, hogy attól, ha van olyan ember az életében, aki szereti és megérti őt, elfogadja és bízik benne. Erre van szükségünk! Ezt a hiányt szokták pótolni egyéb dolgokkal, pénzzel, hatalommal, de ezektől senki nem lesz boldogabb. Volt már öngyilkos híres és vagyonos ember is. A kapcsolat a legfontosabb. Minél több ember van körülöttünk, aki értékel és elfogad minket, annál biztosabb talajon állunk.

Ön mikor érzi magát a legboldogabbnak?

A boldogság nem csak érzelmi ügy. Lehetek jókedvű egy finom ebédtől, vagy a táj szépségében gyönyörködve. Minden akkor jó igazán, ha nem egyedül kell átélnem. Két alkalommal voltam távol a feleségemtől, egy holland és egy svájci úton, s bár hasznos volt mind a kettő, nagyon-nagyon hiányzott a feleségem, a gyerekeim és néhány számomra fontos ember. Ma már megvan az az illúziónk, hogy könnyen tartjuk a kapcsolatot az internet segítségével, e-mailezünk, skype-olunk, de az akkor sem személyes, hiszen nem tudjuk megérinteni a másikat. A technika nagyon jó a kapcsolattartásra, de az a benyomásom, hogy a kommunikációs technika fejlődésével egyenes arányban zsugorodnak az emberek személyes kapcsolatai.

Láttam, hogy ön is fenn van a Facebookon. Mit csinál ott?

Egy könnyelmű pillanatomban regisztráltam, de igazán nincs időm rá, és nem is szeretem. Ha belemerülnék az ottani dolgokba, nem lenne időm semmi igazán fontosra.

Mivel szeret foglalkozni?

A párkapcsolatokról és a házassággondozásról írok. Próbálom nyomon követni a világot, amiben élünk, és írogatok. Leukémiás vagyok és 2014 novemberében azt mondta a hematológus orvos, hogy rossz irányba fordult a betegségem. Akkor legfeljebb három-négy hónapot jósoltak nekem a szakemberek, és ennek már több mint egy éve. A fiam elárulta nekem az orvos prognózisát, mert van egy megállapodás köztünk, hogy mi a családban nem titkolunk semmit egymás elől. Nem félek a haláltól, mert folytatódik majd más módon az életem.

Mivel töltötte azt a néhány hónapot?

Gondoltam, hogy ha csak ennyi időm van, akkor gyorsan megírom a lelkigondozásról, ami még bennem van. Így született meg a Kalauz a bibliai lelkigondozáshoz című könyvem, ami tavaly húsvét táján jelent meg. Akkor azt éreztem, még mindig van bennem erő, és tudok gondolkodni. Nekifogtam a Csakazértis házasság című könyvnek. Aztán fölkértek, hogy egy szociáletika könyvben a párkapcsolat etikájáról írjak. Ebben az időszakban nagyon rossz, legyengült állapotban voltam, fekve töltöttem a nap nagy részét. A heverőn fekve, ölemben a laptoppal írtam.

Mire gondolt, amikor letelt az orvos által jelzett három hónap?

Hálás voltam. Azt gondoltam, hogy Uram, ha szükség van arra, hogy itt tevékenykedjem, örülök, de ha elviszel, annak is örülök. Néhány dolgot még rendbe kellene hoznom, több mint egy éve készülök, hogy a kis irodámban rendet teszek. Mivel már gyenge vagyok, és csak nagyon lassan tudok menni, marad a szellemi munka és a szellemi élvezetek.

Többször említette a „szellemet". Kik gyakoroltak nagy hatást önre?

Joó Sándort már említettem az interjú elején, az ő gondolatai belém ivódtak. Kodolányi néhány regénye is mély hatást tett rám. Philip Yancey amerikai újságíró könyveit is nagyon szeretem, mert bátrak és szokatlan, rendhagyó a problémakezelése.

Az mondják, hogy egy pszichológusnak nagyfokú önismerettel kell rendelkeznie. Öt gyermekük van. Milyen apának tartja magát?

Sokszor felismertem, hogy változtatnom kell. Amikor Krisztina lányom háromévesen a babáival játszott, egyszer a szőnyegen ülve azt ismételgette a babáinak, hogy „papa, ne mondd azt, hogy hagyj békén!" Elszorult a szívem, mert ez jó tükör volt arra nézve, hogyan bánok vele. Néhány éve a keresztyén könyvvásárban megkértek minket, hogy beszéljünk az apa-lánya kapcsolatunkról. Kíváncsi voltam, hogy mit mond majd. A lényege így szól: nem tökéletes apa volt, hanem normális. Nekem ez elég.

Fotó: Füle Tamás, illetve családi archívum